A kérdés csupán az, hogy hányszor kell felszólítani a politikusokat. Hányszor kell felszólítani őket, hogy ne lopjanak?
Hogy ne verjék szét a maradék szabad médiát? Hogy ne verjék szét az igazságszolgáltatást? Hogy tegyék rendbe a magyar egészségügyet?
Néhány éve koncertre mentem a barátaimmal. Azt mindannyian sejtettük, hogy az egyik barátnőm partnerével nincs minden rendben, de arra senki nem számított, hogy a szórakozóhely közepén fog hatalmas féltékenységi jelenetet rendezni.
Gál Kinga, Járóka Lívia és Szájer József 130 módosított nyújtott be a Sargentini-jelentéshez.
A nacionalista-populista jobboldal kortárs politikai sikerei elemi erővel mutatják azt, hogy véget kell vetni az önbecsapás korának, s a baloldalnak ki kell dolgoznia önálló demokráciaelméletét.
A kisfilmet a Ponyvaregény egyik jelenete ihlette.
A népi, népszerű, populáris, populista baloldal nem más, mint a baloldali elitizmus, a baloldali liberalizmus ellentettje. Arra a megdöbbentő ötletre épül, hogy a baloldal igazán elkezdhetne már a nép problémáival foglalkozni. Szervezni, mozgósítani az övéit, lesni a szavukat.
„Ennek a hazának a sorsa nemcsak a mi sorsunk. Ennek a hazának a sorsa azoké is, és elsősorban, és főleg azoké, akik utánunk következnek.” (Kéthly Anna)
A baloldali populizmus támogatói úgy vélik, hogy egy ilyen egységbe fogott nép megalkotása nélkül a baloldali politika és érdekérvényesítés esélytelen. De vajon igazuk van?
Sokan voltak szombaton a tüntetésen, ami erőt és bizakodást adhat az embereknek. Az viszont, hogy innen merre lépünk tovább, komoly megfontolásra érdemes. Mert nagyon nem mindegy, hogy egy ekkora tömeg erejét milyen irányba tereljük.
Egyre több helyen várható szolidaritási demonstráció a diáktüntetők által szervezett szombati tüntetéssel.
