A szakadék szélén: a baloldal válaszút előtt
A kérdés, hogy előre tesz-e egy lépést vagy hátra.
A kérdés, hogy előre tesz-e egy lépést vagy hátra.
Mit jelenthet a kulturális felszabadítás egy olyan korban, amikor a tömegek meg vannak fosztva a saját helyzetükre, történetükre és cselekvési lehetőségeikre vonatkozó tudástól és képességektől?
Az áruló szociáldemokrata pártok kora után, néhány éve különböző európai pártok kezdtek kísérletezni a protekcionista gazdaságpolitika és a társadalmilag konzervatív érzékenységek reaktiválásának elegyével. Ebben a tekintetben a PSD, amely az utóbbi években egyre erősebben vonzódik a nacionalista stílushoz, bebizonyította: győzelmi szériában van, és kész a túléléshez szükséges bármilyen átalakulásra.
A sandersista jelöltek több tucat képviselői és kormányzói jelöltséget nyertek el a párt régi elitjétől.
A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) valóban gyakran torz politikai szerepbe kényszerülnek Magyarországon és világszerte, de a baloldal jelenlegi bénultságáért, víziótlanságáért nem tehetők felelőssé.
A kitörés lehetőségét csak olyan politikai tömb teremtheti meg, ahol az együttműködésben a politikai pártok mellett egyenrangúként kapnak helyet a civilek és az értelmiségiek is.
Az oldal Corbyn politikai ellenfelei által indított támadásból vezeti le, hogy a brit Munkáspárt antiszemita.
A radikális, baloldali irányzat idővel a gazdagok játékszerévé vált.
A kurdok támogatóinak talán egyetlen politikai fegyvere a szolidaritás, a nemzetközi közösségre és a helyi kormányokra való nyomásgyakorlás – például akkor, amikor a magyar miniszterelnök Erdogannal találkozik.
Tüntetések kezdődtek Argentína fővárosában, Buenos Airesben pénteken, miután az országba látogatott Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója.