Miközben a cancel culture-ről vitatkozgatunk, megint meggyilkoltak egy nőt
Hány fiatal nő kell meghaljon az őszinte szembenézéshez és tisztogatáshoz?
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Hány fiatal nő kell meghaljon az őszinte szembenézéshez és tisztogatáshoz?
Ha követjük az „extraprofit” útját, olyan társadalmi problémákra bukkanunk, amelyekkel a NER a válság nyomására sem mer foglalkozni.
Az elmúlt hetekben végre úgy látszik, elkezdődött egy vita arról, hogy mit is kellene az ellenzéknek gondolnia a világról, és benne Magyarország szerepéről.
A zöldkérdés egyre nyilvánvalóbban létkérdés.
Az az elképzelés, hogy a társadalom iskolázott tagjai politikailag helyes döntéseket hoznak, a szabad akaratukra és racionalitásukra építve, míg a kevésbé iskolázott/iskolázatlan emberek erre képtelenek – régóta sejtjük, tévhit.
Az igazi szolidaritás nem válogat. Nem válogathat.
Honnan és miért ez a mély vonzódás a korszellemben az összeesküvés-elméletek iránt, és mit árul el mindez a számunkra a társadalmi és politikai valóságról?
Ha a korszak emlékezete a kis közösségek, a családok sokszor összetett, részben személyes emlékezetére koncentrálna a magyar állam sorsának ecsetelése helyett, talán lehetőség nyílna egy árnyaltabb Trianon-emlékezet kialakítására is.
Sürgősen újra kell építenünk a baloldali politikát, hisz ahogy a kizsákmányolással szemben, úgy a háborúval szemben sem tudunk hatásosan fellépni erős, szocialista vízió nélkül.
A kapitalizmus társaslélektani alapszabálya, amely szerint csak a siker igazol, csak a nyereség az élet jele, csak a fölülkerekedők jókedve az autentikus, életszerűtlen. A „jó hír” (az evangélium) nem ismer győztest. S máig eleven.