Az, hogy a maga 81 képviselőjével a második legnagyobb európai parlamenti delegációval rendelkező Franciaországban melyik párt végez majd az élen, szinte az EP-választási kampány kezdete óta biztosra vehető volt. A közvélemény-kutatások kivétel nélkül azt a Nemzeti Tömörülést (Rassemblement National, RN) hozták ki győztesnek, amely a 2019-es és 2014-es európai parlamenti voksolást is megnyerte. Ami viszont sokkolónak hathat, az az előny, amivel a Marine Le Pen vezette, szélsőjobboldali, bevándorlásellenes és euroszkeptikus párt az élen végezhet.
A legfrissebb felmérések szerint a Nemzeti Tömörülés akár a szavazatok 30-32 százalékát is begyűjtheti. Az 1979-es, első közvetlen EP-választás óta Franciaországban csak egyszer fordult elő, hogy a győztes 30 százalékot meghaladó eredményt ér el: 1984-ben, amikor a jobboldali pártok közös listája 43 százalékot szerzett.
Az EP-választásokra idén Jordan Bardella pártelnökkel nekivágó Nemzeti Tömörülés ezúttal egymaga számíthat a választópolgárok harmadának támogatására. A szélsőjobb franciaországi erősödését mutatja, hogy az Éric Zemmour-féle Reconquête is 6 százalék körüli eredményt érhet el, a Marine Le Pen unokahúga, a Nemzeti Tömörülést annak „mérséklődése” és feltehetően személyes ambíciói miatt otthagyó Marion Maréchal vezetésével. A hagyományos jobbközép pártja, a Republikánusok (Les Républicains, LR) François-Xavier Bellamy vezetésével 7 százalékra számíthatnak.
Ez az eredmény különösen fájhat Emmanuel Macronnak, mivel az elnököt támogató, Valérie Hayer EP-képviselő vezette lista (Ensemble!, azaz Együtt!) a felmérések alapján körülbelül a szavazatok 15-16 százalékát nyerheti el, ami további visszaesés lenne a 2019-ben elért 22,42 százalékos eredményhez képest. Az Európai Parlamentben a liberális Renew Europe 102 fős képviselőcsoportjának derékhadát adó macronista pártok mindent bevetettek a kampányban, hogy szépítsenek ezen az eredményen, ami súlyos pofon lenne Macron táborának, és újabb löketet adna a 2027-es elnökválasztáson egyre jobb esélyekkel induló Le Pennek.
Gabriel Attal miniszterelnök például hol Jordan Bardellával vitázott a köztévén, hol hívatlanul megjelent besegíteni Valérie Hayernek egy listavezetői vitán. Legutóbb pedig az Európai Unió olyan vívmányaival próbálta felhívni a fiatalok figyelmét az EP-választás fontosságára, mint az óvszerekkel kapcsolatos uniós előírások, az egységesített töltőkábelek és a Nintento Switch játékkonzol meghibásodott alkatrészeinek ingyenes cseréje.
Baloldali átrendeződés?
Ez az igyekezet azonban úgy tűnik, hiábavalónak bizonyult: nemcsak nem növelték a macronisták népszerűségét, de az sem kizárt, hogy az elnököt támogató erők a harmadik helyen végeznek a Raphaël Glucskmann vezette szocialisták mögött, akik 14-15 százalékra számíthatnak. Ezzel az eredménnyel a François Hollande kudarcos elnöksége óta folyamatosan visszaeső Parti Socialiste (PS), amely a 2019-es EP választáson alig több mint 6 százalékot ért el, jelentősen átrendezné az erőviszonyokat a baloldalon. Ugyanis némileg váratlanul megelőzné az elmúlt évek legerősebb baloldali erejét: a 2022-es elnökválasztáson Jean-Luc Mélenchonnal közel 22 százalékot szerző, majd a NUPES-összefogás részeként az azévi törvényhozási választásokon is jó eredményt elérő radikális baloldali La France Insoumise (LFI) támogatottságát 9-10 százalékra becsülik a közvélemény-kutatók.
Az LFI listájának az élen az Európai Baloldal európai parlamenti képviselőcsoportját vezető, az elmúlt években az adóelkerülő nagyvállalatok ellen Brüsszelben és Strasbourgban is élesen fellépő, uniós vagyonadót követelő Manon Aubry-t találjuk. Emellett a gázai konfliktus minél előbbi lezárását támogató párt kampányában fontos szerep jutott az EP-listájuk hetedik helyén induló Rima Hassan palesztin jogvédő aktivistának is.
A progresszív térfélen, úgy tűnik, a legnagyobbat a zöldek veszíthetnek, akik öt éve 13 százalékkal a harmadik helyet szerezték meg országosan, idén viszont az is kérdéses, hogy megugorja-e az öt százalékos bejutási küszöböt a listjájuk, melyet szemben 2019-el nem az elnökválasztáson sikertelenül induló, tavaly ősszel szenátornak választott Yannick Jadot, hanem Marie Toussaint EP-képviselő vezet.
A várhatóan alacsony részvétel alapvetően a jobboldalnak és szélsőjobboldalnak kedvez a mostani választáson, már csak azért is, mert Franciaországban erős összefüggés figyelhető meg a társadalmi osztályhelyzet és a szavazáson való részvétel között, ami jól lekövethető a különböző települések részvételi aránya közötti, óriási eltérésekben.