Az érzelmeknek egy jobb világban is komoly politikai szerep jutna
Hányszor érezzük azt, hogy egy sok száz szavas publicisztika kevésbé adekvát összefoglalása a bajainknak, mint egy összeszedett ordítás.
Hányszor érezzük azt, hogy egy sok száz szavas publicisztika kevésbé adekvát összefoglalása a bajainknak, mint egy összeszedett ordítás.
Ha hiszünk abban, hogy akár csak minimális esély is van egy jobb Magyarország megteremtésére, akkor racionális cselekedetté válik az ezért való munka.
Téves az az elképzelés, hogy a rendőröket nem szabad kritizálni. A rohamrendőrök – ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói.
Szokás, tévesen, az erős államot szükségszerűen a szabadság ellenségének látni. Magyarország arra mutat példát, hogy hiába épült le az állam, ez nem tett senkit szabadabbá, sőt, jobban ki vagyunk téve a hatalmasok önkényeskedéseinek.
Bármilyen színezetű főpolgármester-jelölt feladata az lenne, hogy Budapestnek egy modern nagyváros vízióját adja, egy olyan nagyvárosét, amelybe nem csak hazalátogatni lehet, hanem hazatérni is.
„Bollocks to Brexit!” vagyis „Fenébe a Brexittel!”, szól a Brexitről szóló második népszavazást követelők szinte már ikonikus (és magyarul visszaadhatatlan britségű) szlogenje.
Az amerikai szélsőjobbnak komoly lökést adott Donald Trump megválasztása – és így többek között az antiszemita indulatoknak is.
Miközben Orbán Viktor új magyarságdefinícióján nevetünk, elfeledjük, hogy ezzel a definícióval a miniszterelnök gyakorlatilag kizárta a nem Magyarországon élő magyarokat a magyar nemzetből.
El kell gondolkodni azon, hogy mit kezdhet a magyar politika azokkal, akik huszon-egynéhány évesen undorukban már nem is olvasnak magyar híreket, és egyre inkább elképzelhetetlennek tartják, hogy Magyarországon érdemi feladatokat végezzenek.
Oxford és Cambridge talán egész Európa két legnagyobb presztízsű és két legjobb egyeteme. Többek között ezen a két egyetemen tanult a brit parlamenti képviselők közel negyede, és az eddigi 56 miniszterelnök közül 42.