Amikor vasárnap a napközbeni részvételi adatokból kiderült, hogy berobbant a magyar falvak szavazókedve, sokan nem tudták, milyen következtetést vonjanak le a kistelepüléseken aktivizálódott szavazók elképesztő számából. Az elmúlt másfél évtized visszatérő tapasztalata szorongással tölthette el a kormányváltásra vágyókat, nemsokára azonban kiderült: éppen a falvakban szerezte meg a kétharmados felhatalmazáshoz szükséges szavazattöbbletet a Tisza Párt. Mostanra tudjuk: mintegy félmillió új ellenzéki szavazó jelent meg ezeken a településeken, miközben a Fidesz körülbelül 200 ezer támogatót veszített a kisebb településeken – többet, mint bármely más településtípus esetében.. Az alábbiakban igyekszünk adni pár támpontot ahhoz, hogy érthetőbb legyen, mi vezethetett a falvak fülkeforradalmához.

Győzelem „lábon”

Az egyik leginkább kézenfekvő összetevője és magyarázata a vidéki ellenzéki sikereknek a mind a kormánytól független, mind a Fidesz körüli sajtó és influenszerek által nagy érdeklődéssel kísért országjárás. A Tóth Péter Tisza-kampányfőnök által a választás estéjén is felemlegetett taktikáról, a Fidesz „lábon történő megveréséről” sokáig szkeptikusan vélekedett az ellenzéki nyilvánosság nagy része is. Magyar Péter szó szerint részben falvakban töltötte az elmúlt két évet; kisebb nagyobb szüneteket tartva közben, s persze városokban is rengeteget kampányolt.

Amikor a Megafon influenszerei drónfelvetélek mutatogatásával azt igyekeztek bizonygatni, hogy Magyar fellépésein több a – valahonnan máshonnan érkezett – autó, mint az ember, vagy éppen a gépjárművek száma felülmúlja a falu hivatalos lélekszámát, egyfelől joggal utalhattak arra, hogy nem feltétlenül a helyi lakcímmel rendelkezők tapsoltak a Tisza elnökének, pláne nem a munkaidőben tartott gyűléseken. Igen ám, de gondoljuk csak meg: ha akár csak a környékről össze tud valaki „utaztatni” ekkora tömeget, az egyben azt is jelenti, hogy az adott választókerületben jelentős elkötelezett aktivistabázisa van. Tehát akkor is potens politikai erőt képvisel helyben, ha éppen az ikszet végül behúzó választópolgár nem is jelent meg személyesen a beszédet hallgatni. 

 Sokat, de joggal ismételt közhely, hogy a magyar politikai térkép fehér foltjait „gyarmatosította” a Tisza Párt, amikor olyan, néhány száz fős településre gördült be a Ricsi nevű Ford Transit, és szónokolt róla Magyar Péter, amelyeken a jellemzően független polgármestereken kívül nem láttak élő politikust a rendszerváltás óta, de tán még azelőtt sem. Az ezzel a stratégiával szembeni szkepszis nem is feltétlenül abból, a budapesti elit részéről sulykolt tézisből eredt, amelyet Magyar Péter maga is felidézett vasárnap esti győzelmi beszédében (nem érdemes vidékre menni, mert ezzel elvész a napirendmeghatározási képesség), hanem sokkal inkább abból, hogy milyen fogadtatásra lelhet ezeken a vidékeken a Tisza ajánlata. 

A Tisza ugyanis sok tekintetben a korábbi ellenzéki formációk programját melegítette fel, s „vitte le vidékre”. Vérbeli néppárti kihívóként nagy, erős törésvonalakat nem húzott célcsoportja és a többi választó közé. Így a fő kérdés az volt: maga mögé tud-e állítani Magyar Péter nagy számban kistelepüléseken élő embereket úgy, hogy a nekik tett ígéreteiben nem vesztesként jelenik meg a hagyományosan ellenzékinek gondolt városi, nagyvárosi, magasabb iskolai végzettségű lakosság. A választ vasárnap megkaptuk: Magyar Péter szónoklataira, retorikájára fogékonynak bizonyult az egészen pici falvak népe is. Mindebben a leglényegesebb elem talán nem is a Tisza direkt ígéreteiben rejlik.

A kormányzást hamarosan átvevő párt programja persze bőségesen szól vidékfejlesztésről, ennek legszimbolikusabb pontja talán a 2025 nyarán meghirdetett Szent István program „tíz falunként egymilliárd forint közösségi fejlesztési keret” ígérete. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy Magyar Péter – s ez a korábbi ellnzékhez képest látványos különbség – az országjárásokkal saját nyilvánosságot teremtett: nemcsak a Fidesz-propaganda állításait tudta hatékonyan kivédeni, cáfolni, hanem a független sajtó által diktált napirend helyett is a saját témáira tudott fókuszálni. Félreértés ne essék: a kritikus mainstream média fontos ügyeket mutatott be, de Magyarnak az adott esetben túlságon gyors, a falvakban élő emberek számára nehezen befogadható és azonosulható, sokszor irreleváns témákat is felül kellett írnia saját állításaival és ajánlatával.  

Mit ajánlott a Fidesz a falvak népének?

A Tisza beszivárgása a korábban a Fidesz „törzsi” területeinek gondolt kistelepülésekre már 2024 júniusában, az európai parlamenti választáson is látszott. Ennek megfelelően a kormánypárt igyekezett gesztusokat tenni az itt élőknek, és 2025-ben sorra hozta az őket célzó intézkedéseket, lásd kocsma– és kisbolttámogatás, ATM-ek telepítése, a templomok felújítása. Hogy ezek mennyiben voltak hatásosak, azt a vasárnapi eredményekből a Fidesz veresége ellenére is nehéz egyértelműen megítélni. Volt azonban egy másik, ma már szimbolikusnak ható kormányzati intézkedés, amely akár drámaian is hathatott a falusi önkormányzatok és a kormány kapcsolatára, ezen keresztül pedig a helyi politikai klímára. Idén februárban közel félmilliárd forintot vettek el a Magyar Falu Programtól a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda és a kormányzati kommunikáció javára. 

Noha a kistelepülésen élőket az ellenzékre immunis szavazóknak szokás elképzelni, ma már nem feltétlenül mond ellent egymásnak az e településtípusbeli szavazatnövekmény és az ellenzéki tábor továbbra is jellemzően magasabb iskolai végzettségű, urbánusab jellege. A falvak lakói, bár többségükben tényleg idősebbek és alacsonyabb iskolai végzettségűek, 2026-ban már kevésbé magától értetődően feleltethetők meg nyugdíjasoknak és közmunkásoknak és számos hasonló kategóriának: simán elképzelhető például, hogy az Orbán-rendszer abszolút vesztesként regisztrált, érdemi életpályamodell nélkül maradt, középosztály egy része – hiába a sok támogatott hitel – a falvakban találhattak megfizethető, avagy a városi alternatívánál megfelelőbb saját otthonra az elmúlt években. 

Emellett érdekes magyarázattal szolgál Kollai István, a budapesti corvinus egyetem Globális Tanulmányok Intézete munkatársának térképe is. Az AI használatával készült rajz izgalmas magyarázatot vet fel arra vonatkozóan, hogy a magyarországi autópályahálózat elérhetőségével korrelál a tiszás többségű – akár aprófalvas településeken is található –  szavazókörök elhelyezkedése. S a vélt összefüggés a tiszás szavazatok és a falvakból a városi vérkeringésbe való becsatornázottság között még csak egy költséges személygépjármű birtoklását sem feltételezi az így elképzelt szavazó részéről. Ide vehetjük azt is, hogy a MÁV-országbérlet 2024-es bevezetése (így a korábbi távolsági Volán-buszok könnyített igénybevétele) óta az ingázás elméletben kifejezetten olcsón is lehetséges – más kérdés, hogy az illető ténylegesen eljut-e A pontból B-be, és mennyi idő alatt, amiről szintén sokat beszél Magyar Péter a kampányában. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a falusi lakosság mobilisabb része ezúttal nagyobb arányban szavazott együtt a városi népességgel, míg a geográfiailag-infrastruturálisan leválasztott, szegregáltabb falvak maradtak a Fidesznél. 

Több ez, mint a megvett szavazatok eltűnése

Erős az a vélekedés is a korábbi országgyűlési választások tapasztalatai alapján, hogy ahhoz, hogy a kistelepüléseken az ellenzék jelentős szavazatmennyiséget tudjon szerezni, érdemben csökkennie kellett szorulnia a kormánypártokra szavazó „láthatatlan” választók számának. Őket az elmúlt hónapokban gyakran emlegették a javarészt illegális, de éppen a Fidesz korábbi hatalomban maradása miatt nem szankcionált szavazatszerzésnek, a kiterjedt szociális válság tüneteiként is értelmezhető szavazatvásárlásoknak és a láncszavazásnak a kapcsán. 

Magyar Péter utalt is arra a választás estéjén, még az eredmények beérkezte előtti, 19 óra után tartott sajtótájékoztatóján, hogy szerinte a 2018-ban és 2022-ben szervezett választási csalásokban érintett kistelepülési szavazókörökben most jóval kisebb mértékben nőtt a részvétel, mint másutt, ami szerinte annak köszönhető, hogy civileknek – főként a DE! akcióközösségnek és a Tiszta szavazásnak –  és a párt „őrszemeinek” sikerült érdemben visszaszorítaniuk a szavazatvásárlásokat. Azt sem szabad elfeljteni, hogy az országjárásán elmondott beszédeiben a Tisza elnökéne gyakran hivatkozott a biztos ellenzéki előnyt mutató friss közvélemény-kutatásokra azzal a szándékkal, hogy elrettentse a „szürkezónás” szavazás felett szemet hunyó, vagy akár azt ösztönző polgármestereket. 

Vannak azonban arra utaló jelek is, hogy nem a szavazatvásárlás „letekerése”  – ha ilyen valóban volt – játszott döntő szerepet a Fidesz gyengülésében: a Romaplay cikke például arra mutat rá, hogy a gyanús szavazói mozgások egyik ikonikus helyszínén, Tarnazsadányban a részvételi adatokból nem látszik, hogy a De! Akcióközösség jelenléte érdemben visszatartotta volna a választókat a szavazástól. Az itteni részvétel ugyanis idén gyakorlatilag ugyanaz lett, mint 2022-ben. Mégis nehéz tömeges szavazatvásárlást feltételezni a faluban, hiszen közel 30%-ot esett a Fidesz támogatottsága a négy évvel korábbi adatokhoz képest.

Ezt a látszólagos ellentmondást – és utólag nézve nagyon sok más, a falvak politikai szimpátiájával kapcsolatos fejtörőt is – Kovách Imre és kutatótársai 2025 márciusában bemutatott tanulmánya oldhatja fel. Bár a tanulmány végig itt volt a szemünk előtt, a politika iránt érdeklődő közvélemény talán a választás napjáig nem akarta elhinni az ebben szereplő állításokat. 

Ebben a tanulmányban már több mint egy évvel ezelőtt utaltak arra a tudósok, hogy az elmúlt évtizedben létrejött egy olyan, kistelepüléseken élő társadalmi réteg, amely függ ugyan a rendszertől, de az elmúlt évek gazdasági nehézségei, a bürokrácia és a hatalmi visszaélések miatt egyre inkább politikai öntudatra ébredhetett.

Néhány hónappal később, 2025 decemberében aztán az ELTE Szociológia Intézetének nagymintás felméréséből, amely pártpreferenciára vonatkozó kérdéseket is tartalmazott, már az jött ki: a korábbi trendekkel ellentétben összességében számszerűen többen vannak a kormánypártok szavazói a nagyobb településeken, mint a falvakban. 

Kovách Imre a kutatások kapcsán az elmúlt hónapokban készült interjúkban egyrészt kiemelte, hogy a lokális társadalmat irányítani és befolyásolni képes csoportokban politikai váltás történt. A helyi véleményvezérek és a függelmi viszonyok alakítói eddig a Fidesz kiszolgálójaként viselkedtek, de utóbb már nagy arányban a Tiszára készültek szavazni. A tudós másutt arról is beszélt, hogy míg korábban a politika a Fidesz szándékai szerint nem elsősorban a mindennapok problémáiról, hanem ideológiai kérdésekről és az identitásról szólt, a Tisza feltűnése változtatott ezen: így a falvakban – és másutt is – állampolgárok tömegek jöttek rá, hogy nem csupán egyéni, hanem kollektív tapasztalat a közszolgáltatások zavara és az alacsony jövedelem.