Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Deák Dániel esete a csőbombával, a rendőrséggel és a miniszterelnök bélrendszerével

Ez a cikk több mint 1 éves.

Deák Dániel fideszes propagandista, a kormánypárti Megafon és a XXI. Század Intézet munkatársa, facebookos megmondóember bevitetett a rendőrségre egy fiatal nőt, aki véleménye szerint halálosan megfenyegette. A rendőrség láthatóan komolyan vette az ügyet, a tűzszerészek megvizsgálták a véleményvezér lakását, az „elkövetőt” előállították.

A szóban forgó, nagy riadalmat keltő és példásan gyors intézkedést magával vonó fenyegetés, egészen pontosan facebookos hozzászólás a következőképp nézett ki:

„csőbombát rejtettem a házad egyik pontjába, ahhoz hogy megtudd hova és hatástalanítani tudjad még mélyebbre fel kell nyúlnod Orbán seggébe és kiszedni az ott elrejtett geoládát. Ha nem sikerül 5 óra és 34 perc múlva felrobban”.

Noha bárki, aki csak hozzávetőlegesen tisztában van Deák munkásságával és nem kormánypárti kritikájával és az Orbán Viktor miniszterelnök biztonságát garantáló szolgálatok tevékenységéről akár távoli fogalmai vannak, könnyedén beláthatja, hogy a kommentben közzétett fenyegetést aligha lehet komolyan venni.

De nem így Deák, aki bejelentést tett a rendőrségen, majd a következő poszttal számolt be róla:

Deák Dániel retteg, időközben törölt poszt. Forrás: Facebook, screenshot

Az egy dolog, hogy a házába ki kellett menniük a tűzszerészeknek, akik nem találtak bombát, de a feljelentésével elérte, hogy a rendőrség elkezdjen lenyomozni egy random kommentelőt.

Eközben Facebook-oldalán büszkén számolt be a fejleményekről, bár talán a miniszterelnök bélrendszerében elrejtett geoládás részről egy idő után érezhette, hogy nehéz komolyan venni, ezért eredeti posztját törölte, helyette egy drámai videót töltött fel, amiben az „Orbán segge” megfogalmazás immár ki van takarva.

Ha pedig már lehetősége adódik, nem rest Jámbor András országgyűlési képviselőt és a Szikra mozgalmat összemosnia „halálos fenyegetéssel”, mint a fenti videóhoz mellékelt szöveg is tükrözi:

„Ma halálosan megfenyegetett egy szélsőbaloldali aktivista, aki a balos országgyűlési képviselő, Jámbor András és az általa vezetett Szikra Mozgalomhoz köthető baloldali erőszakszervezet, az Antifa szimpatizánsa.”

Amit az antifa-pánik során immár megszokottá vált módszertannal facebookos lájkokra alapozott: fenyegetője szikrás kötődését a közösségi médiában fellelhető reakciókra alapozta. Vagyis a derék kormánypárti propagandista még egy teljesen mezei Facebook-felhasználó szóhasználatában és tartalmában is nehezen komolyanvehető fenyegetőzését is próbálja arra használni, hogy az elmúlt hetek fideszes agendájának megfelelően a Szikrát és Jámbort vádolja meg egy halálos fenyegetőzéssel. Akiknek a hivatkozott kommenthez annyi közük van, mint almának a csavarkulcshoz.

De a tragikomédia itt még nem áll meg – későbbi posztjában büszkén számol be róla, hogy online ellenlábasa elnyerte méltó büntetését:

„Ez a sors vár a szélsőbalos fenyegetőzőkre: elfogták a rendőrök azt, aki ma halálosan megfenyegetett”

– számol be győzelméről.

Deák Dániel elégedett. Forrás: Facebook screenshot

A facebookos kommentelőt azóta természetesen elengedték.

Próbáljuk meg egy kicsit értelmezni, hogy mi történt.

A dolog jogi/eljárásrendi aspektusa: egy mindenki által láthatóan komolyanvehetetlen „fenyegetés” miatt, amit inkább politikai állásfoglalásként lenne érdemes kezelni, kiszáll a rendőrség Deák Dánielhez, majd beviszik a komment szerzőjét. Bizonyára szórakoztató lehetett a beszélgetés mind Deák és a rendőrök, mind a kommentelő és a rendőrök között, de ettől függetlenül súlyos problémákra világít rá.

Persze, az eljárásrend világos: bombával fenyegetnek nyilvánosan, ezért a rendőrségnek ki kell vizsgálnia a bejelentést, és meg kell tennie mindent a tragédia elkerüléséért. Akárcsak az iskolák elleni bombafenyegetések esetében. És noha az intézkedések bizonyára a törvényeknek megfelelően zajlottak, még csak nem is logikusak.

Vagyis amennyiben ennyire komolyan vették a hatóságok a fenyegetést, felmerül a kérdés, hogy végeztek-e végbélszondás vizsgálatot a miniszterelnökön?

Ha tudjuk hogy hol találjuk a kritikus információt – ellenben egy csőbomba bárhol lehet, és szorít az idő – nem logikus-e megszereznünk, hogy minimalizáljuk a károkat és a lehető legtöbb életet és vagyont óvjunk meg? Ha egy iskolát fenyegetnek bombával, és a bejelentő szerint az igazgató fiókjában van az útmutató a hatástalanításhoz, akkor vajon megvizsgálják az igazgató fiókját vagy sem?

Ha pedig hallgatunk a józan észre és nem nyúlkálunk Orbán végbelében geoládákat keresve, akkor miért kell tűzszerészeket küldeni a propagandista lakására, valamint elfogni a „halálos fenyegetés” megfogalmazóját?

És most már ez lesz a módi, hogy facebookos lájkok alapján lehet meggyanúsítani embereket erőszakos cselekmények tervezésével vagy végrehajtásával, még akkor is, ha a vak is látja, nincs közük semmi ilyesmihez?

Ha pedig az „ügy” morális oldalát nézzük, Deák Dániel ismét sokat tett saját és közössége komolyanvehetetlenségéért.

Sőt, ha már itt tartunk, ez tulajdonképpen egy nem-ügy, amiből Deák csinált ügyet. Aki képes volt feljelenteni egy embert egy Facebook-komment alapján, azért, mert nem tetszik neki a stílusa vagy a véleménye, holott épp ő és társai jellemzően a szólásszabadság eltiprása, a „liberális véleményterror” miatt fejezik ki aggodalmukat. De ez a feljelentés is ékes példája annak, hogy amikor valaki vele ellentétes véleményen van, nem halasztja el a kínálkozó legapróbb lehetőséget, hogy hatósági erővel fojtsa belé a szót.

Ha pedig tényleg szeretne ilyen – egyébként súlytalan – kommentekkel vitatkozni, azt megteheti, és válaszolgathat rájuk ahelyett, hogy hatósági erőszakhoz nyúlna. Sőt, egy Orbán seggébe nyúlkálásra adott frappáns válasszal talán még morális győzelmet is arathatott volna, ha más nem, a saját tábora szemében.

De feljelenteni, az a totális és leplezetlen házmester virtus. Azzal pedig, hogy el is büszkélkedett vele, világgá kürtölte, hogy mennyire nem érzi ennek a gyakorlatnak az aljasságát, ahogy azt sem, hogy miért nem kellene ezzel büszkélkedni.

Hogy feljelentgetésbe, és az erőszakszervezetek szoknyája mögé menekül, hogy ismert és (bizonyára) jól fizetett kormánypropagandista létére nem képes elviselni még ennyi kritikát sem, és ha teheti, akkor a hatóságokkal fogatja be azok száját, akik neki nem tetszőt mondanak.

Ehhez képes lemenni kutyába, és nyilvánosan azt állítani magáról, hogy komolyan vett egy ilyen színvonalú fenyegetést. Mert ennyire azért senki sem lehet hülye (ha pedig mégis, az igen súlyos mentális problémákra világít rá). Vagy ami még rosszabb, tudja, hogy a követői tudják, vagy legalábbis sejtik róla, hogy nem vette komolyan a fenyegetéseket, ellenben azt gondolja, hogy a vele egyetértők szimpatikus vonásnak fogják találni, hogy egy összekacsintással előadja, hogy életveszélyesen fenyegetve érzi magát, hogy így megleckéztethessen egy kommentelőt a rendőrség közreműködésével. Egyszersmind megpróbálja terrorcselekmény elkövetését megakadályozó rendőrségi intézkedés látszatával újfent bemocskolni a Szikrát.

Valamennyi lehetőség aggasztó és viszolygató.

Mindenesetre mindenki vigyázzon magára, mit ír ki a Facebookra és óvatosan a kommentekkel, pláne ha korábban rossz helyre szórta a lájkjait – elég egy kormánypárti megmondóember műrettegése, hogy rövid úton az őrszobán kössön ki. És úgy tűnik, az ártatlan és súlytalan tréfának nagyon is valós következményei lehetnek.