„A hatóság hazudott, vagy önök hazudnak?”

– tette fel a kérdést a Magyarország akkumulátor-nagyhatalmi státuszának szempontjából igen sikeres év júniusában egy gödi civil Shin Hongbumnak, a Samsung igazgatósági tagjának.

Bodnár Zsuzsa egy lakossági fórumon kérdezte fel a cégóriás képviselőjét, miután akkumulátorgyártáshoz használt mérgező oldószert találtak a gödi akkumulátorgyár környékén található kutak vizében, valamint az is kiderült, hiába kérnék ki a civilek a gyár vízminőség adatait a katasztrófavédelemtől, nem léteznek ilyen adatok. Megfagyott a levegő egy pillanatra a teremben a kemény kérdés hallatán, amire a dél-koreai multi szempontjából nyilvánvalóan nem is létezik jó válasz. Így hát a végig diplomatikusan kommunikáló Shin elegánsan el is siklott felette. Válasz azóta sincs.

A Samsung a már jól megszokott módon ígért fűt-fát a fórumon, végül azonban éppen annyit foglalkoztak a gödiek számára rémisztő kútszennyezés kivizsgálásával, mint a gyár immár négy éve fokozódó, több tucat család pihenését ellehetetlenítő zúgó, sivító zajával: nem sokat. Bár a cég állítása szerint maga is végeztetett méréseket egy akkreditált laboratóriummal, ez a vizsgálat már nem mutatta ki az oldószert a gödi vízben.

Az a mai napig nem derült ki, pontosan hogyan kerülhetett a veszélyes anyag a kutakba – és valószínűleg már nem is fog, hacsak meg nem ismétlődik az eset. A kútszennyezés tehát valódi következmények nélkül maradt.

Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy az ügy nyomán végre történt előrelépés is a gödiek védelme érdekében: a civilek nyomására szeptember végén elfogadta a helyi képviselő-testület, hogy a gyár körül monitoring-céllal új kutakat létesítsen az önkormányzat, így lehetőség lesz rendszeresen mérni a nem odaillő anyagok jelenlétét a vizekben, és lezajlott egy zajmérés is, amely újfent megállapította, hogy súlyosan és rendszeresen átlépi a Samsung a törvényben rögzített zajhatárértékeket, megkeserítve ezzel a lakosság életét, ennek fényében pedig a képviselő-testület intézkedést fog kérni az illetékes hatóságtól. Mindez nagyon fontos, hiszen a lakosság érdekképviseletét eddig szinte egy az egyben a helyi civilek vitték a hátukon, de félő, hogy az önkormányzat tempója finoman szólva lassú ahhoz, hogy ennél többet átvegyen ebből a – tulajdonképpen őt illető – teherből, következő lépésként pedig rávegye a Samsungot, hogy tartsa be a törvényeket, és vegye ki maga is a részét az általa generált problémák megoldásából.

2018 óta pörögnek az események Gödön: szinte megállás nélkül bővül a Samsung akkumulátorgyára, és ezzel párhuzamosan szinte megállás nélkül érkeznek a hírek hol a csendes éjszakákért könyörgő helyiekről, hol a gyárban történő elképesztő, emberéleteket veszélyeztető szabálytalanságokról, hol munkabalesetekről és tűzesetekről – amelyekért jár egy kis hatósági ejnye-bejnye, de komolyabb szankciók, például a termelés leállítása semmiképp sem. Mindeközben az önkormányzati képviselő-testület leginkább saját magát cincálta darabokra, részben amiatt, mert az elvileg egy oldalon politizáló képviselők nagyon mást gondolnak a térségben az egyik legtöbb munkát kínáló Samsung problémakörének kezeléséről, ezért egyezség híján sok esetben inkább egy helyben toporognak. Persze nem könnyíti a helyzetet a kormányzati ellenszél – vagy inkább: tájfun –, melyben a különleges gazdasági övezet létrehozásával elveszett az önkormányzat jogainak és bevételeinek jelentős része, amelyek a gyár kordában tartását segítenék, miközben a Samsung gyakorlatilag bármit megkaphat és megtehet, hiszen a kormány fenntartások nélkül megad neki minden támogatást.

De mégis: amíg az önkormányzat nem tud komolyabb erőt felmutatni, a Samsung továbbra is tíz körrel előtte fog sprintelni – a dél-koreai-magyar üzleti kapcsolatokat lelkesen ápoló Szijjártó Péter pedig lassan saját légifolyosót kap Budapest és Szöul között. Egy maroknyi civil mindeközben saját szabadidejében adatot igényel, elemez, szakértőt kér fel, bíróságra, közmeghallgatásra, lakossági fórumra jár, hadakozik a hatóságokkal, felvéve a kesztyűt egy multival és az „elektromos autóipar világbajnoki címéért” áhítozó kormánnyal. Ők képviselik ténylegesen a lakosság jogait és tartják napirenden a problémát.

A Gödön kialakult helyzetre minden önkormányzatnak fel kell készülnie, az azonban már most látható, hogy egyik politikai oldal esetében sem könnyű a helyzet: a kormánypárti városvezetők általában lojálisak a kormány terveihez, de ha mégis inkább a helyi lakosok érdekeit képviselnék, az érdekes konfliktushelyzeteket tartogathat. A lakosság védelmében felsorakoztatott érveik ugyanis feltehetően nem lesznek elég erősek a kormány szemében a gazdasági érdekekkel szemben. A nem fideszes vezetésű önkormányzatok pedig alapvetően is nehezített pályán indulnak, hiszen ahol csak tudják, elgáncsolják őket, főleg, ha túl sokat ugrálnak.

A Duna-parti településeken különösen nagy a hatalmas vízigényű akkumulátorgyárak megjelenésének veszélye (lásd Göd, Komárom, Iváncsa), a gyáraknak beszállító cégek üzemei, veszélyesanyag-tározói pedig gyakorlatilag bárhol kinőhetnek a földből. Gondoljunk csak a napokban megjelent hírre, miszerint 4000 tonna akkumulátor gyártáshoz használt veszélyes anyagot készül tárolni Fóton egy dél-koreai cég, 400-500 méterre a lakott területektől. Erről a fótiak és az önkormányzat is csak nemrég értesültek, amikor már megindult az üzem hatósági engedélyeztetése.

Sokatmondó a gödi különleges gazdasági övezet fejlesztéséről szóló dokumentum is, amely szerint a szomszédos Fót, Dunakeszi, Sződ és Csomád is a különleges gazdasági övezet része, ahol még rengeteg a parlagon heverő terület, amelyek épp megfelelőek lennének a gödi akkumulátorgyár alapanyag és egyéb igényeit kiszolgáló üzemek számára. Mindeközben megkezdődött az SK gyárszörnyetegének építése is Iváncsán; a nagyszabású beruházás kiérdemelte a második magyarországi különleges gazdasági övezet kijelölését. Vagyis:

a gyárnak otthont „adó” településnek nem lehet beleszólása a beruházással kapcsolatos ügyekbe, a termelés után elvileg Iváncsára befolyó helyi iparűzési adó pedig a megyei önkormányzathoz fog kerülni.

És persze a környező települések lakosai számíthatnak rá, hogy ők sem maradnak veszélyes üzem nélkül. Kész tényként tálalta a kormány a debreceniekkel is, hogy városukban valósul meg minden idők legnagyobb beruházása – természetesen itt is akkumulátorgyár-óriás épül. Aggódnak a győrszentivániak is, akiknek alapos gyanújuk van arra, hogy egy akkumulátorgyár kedvéért bővíthetik hamarosan a győri ipari parkot.

Elképesztő tempót diktáltak tehát idén az elektromos autóipari cégek. A magyar kormány a velük folytatott tárgyalások első percétől kezdve kezét-lábát töri, hogy Magyarországra hozzák gyáraikat, és életben tartsák a magyar gazdaságot, bármilyen áron. Vissza nem térítendő állami pénz van végtelen, a jogszabályok képlékenyek, a hatóságok csak látszólag kemények, a hangoskodó kisemberek eltaposhatók. Tényleg sikerült megteremteni a tökéletes beruházói környezetet Magyarországon. A java pedig még csak most következik… nem csak Gödön.