Csupán a szerencsén múlt, hogy nem tört be a koponyája annak a nőnek, akit férje gyerekei szeme láttára téglával dobott fejbe. Az ütés azután érte a nőt, hogy a férfi kirángatta az utcára, és arra akarta kényszeríteni, hogy hagyja el a házat, a nő azonban magához próbálta hívni az udvaron álló két gyermekét – olvastam a napokban. A nő csodával határos módon könnyebb sérülésekkel megúszta a támadást, mégsem hagy nyugodni, mi történhetett azután, hogy a mentők ellátták a sérüléseit.

Könnyen lehet, hogy nem volt más választása, mint hazamenni, és továbbra is egy fedél alatt élni bántalmazójával. Mert nincs kihez fordulnia, nincs miből és hova költöznie, mert fél, hogy a férje megtalálja, és még durvábban bántalmazza őt vagy a gyerekeit – ennek a kényszerhelyzetnek a fenntartásához pedig szemrebbenés nélkül asszisztál a rendszer. Bár jó hír, hogy a tavaly augusztusban történt esettel legalább foglalkozott a hatóság, de csak közel egy évvel később, idén júniusban hozott döntést a bíróság, ráadásul kifejezetten aggasztót: a férfi súlyos testi sértés kísérlete miatt állt bíróság elé, amiért végül 29 ezer forintos pénzbüntetés megfizetésére kötelezték.

29 ezer forint.

Ennyit ér ma egy nő bántalmazása, ami könnyen tragédiával is végződhetett volna. Ennyit ér ma két gyerek élethez, testi-lelki épséghez való joga – ahol bántalmazott nő van, ott sok esetben bántalmazott gyermek is van (ha az anya ütlegelésének látványa nem érne fel önmagában egy életre szóló lelki sérüléssel). Talán legközelebb az ő fejük felé repül majd a tégla. Talán legközelebb nem ússzák meg ilyen „könnyen”.

Vajon kapott-e segítséget a nő, hogy kilépjen ebből a bántalmazó kapcsolatból? Kapott-e jelzést a gyermekvédelem az eset után? Vajon vizsgálta-e valaki az apa gyereknevelésre való alkalmasságát mindezek után? Vajon biztosította-e bárki is az édesanyát, hogy ha elválik, nem őt fogják a gyermekeinek felügyeleti jogának elvételével fenyegetni, ha nem engedi őket az apjuk közelébe?

Nem fogadnék sokban rá, hogy a válasz bármelyik kérdésre is igen. Dermesztő ezeken a kérdéseken gondolkodni azután, hogy az elmúlt egy hónapban három gyermeket is megölt az apja. Hetesen és Aszódon is láthatáson voltak, tiszteletben tartva az apa ehhez való jogát. Egészen abszurd, hogy míg az ENSZ Magyarországon is alkalmazott gyermekjogi egyezménye szerint a szociális intézményeknek, a bíróságoknak, a hatóságoknak és a törvényhozásnak a gyermek mindenek felett álló érdekét kell(ene) érvényesítenie elsősorban, ennek ellenére olyan, mintha a magyar intézményrendszerek megalkották volna az apa mindenek felett álló jogát.

A hetesi esetről nem sok mindent tudunk – egy biztos: soha nem előzmény nélküliek ezek a gyilkosságok –, az aszódiról viszont pontosan tudható, hogy a lányoknak annak ellenére kellett apjukhoz menni láthatásra, hogy rettegtek tőle, egyikőjük pedig védelem alatt állt az apa erőszakossága miatt, mégsem rendeltek el felügyelt láthatást. Az anya korábban minden jogi lehetőséggel megpróbált élni annak érdekében, hogy megvédje lányait és önmagát, mindhiába: a rendőrség, a gyermekvédelem, a bíróság lepattintotta, nem vette komolyan a félelmét.

Ma Magyarországon bevett gyakorlat a kényszerláthatás, a bíróságok jelentős részének alapvetése szerint ugyanis az apának mindenek felett álló joga a gyermekkel való kapcsolattartás – akkor is, ha az történetesen bántalmazó.

Ha pedig túl sokat ugrál az anya, jöhet az aduász: az apától rettegő gyerek ellenállása esetén az őt védő anya szankcionálása, akár százezres bírságok kiszabása útján. Sőt: nőjogi szervezetek tapasztalatai szerint az utóbbi néhány évben szinte menetrendszerűvé vált, hogy a kapcsolattartás akadályozása miatt kirótt bírságok mellett a bíróságok futószalagon veszik el a gyerekeket az anyáktól, és ítélik oda a bántalmazó apáknak.

Varga Judit a 2019-es győri – szintén láthatáson történt – kettős gyerekgyilkosság után 2020-at az áldozatsegítés évének nevezte ki, de jóformán semmi sem változott. Minden év a meggyilkolt nők és gyerekek éve azóta is, és az is marad egészen addig, amíg a kormány nem hajlandó megtenni azokat a teljesen világos lépéseket, amelyek szükségességére tragikus esetek százai, ezrei figyelmeztetnek.

A Mércén a 2019-es gyerek- és nőgyilkosságok után úgy éreztük, muszáj láthatóbbá tennünk az áldozatokat – azokat a hús-vér embereket, akik jó eséllyel ma is élhetnének, ha időben érdemi segítséget kapnak, ha a hatóságok értenék a családon belüli erőszak működését, ha megfelelően képzett szakemberek ülnének a rendőrségeken, bíróságokon, gyermekvédelmi intézményekben, és ha mindezek megvalósulásáért lenne politikai akarat is a kormányban. Ezért úgy döntöttünk, külön aloldalt szentelünk a nők és gyermekek elleni erőszak áldozatainak; eseteik rövid leírásával újra és újra figyelmeztetünk arra, hogy egy rendszerszintű probléma szőnyeg alá söprése milyen súlyos következményekkel jár.

Ismeretlen nevű nő, 2022. január 1., Ököritófülpös

Szilveszter éjjelén egy férfi megfojtotta a feleségét, majd megpróbált önkezével véget vetni az életének. A mentőszolgálat munkatársai a helyszínen megállapították, hogy a fiatal nő életét vesztette, férjét kórházba vitték.

Ismeretlen nevű nő, 2022. január 6., Hatvan

Egy 53 éves férfi tett bejelentést a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon arról, hogy hatvani lakásukban megszúrta édesanyját. A kiérkező rendőrök elfogták a férfit, és előállították. Az idős asszony a helyszínen belehalt sérüléseibe.

Ismeretlen nevű nő 2022. március 5., Hajdúhadház

Egy 48 éves férfi hajdúhadházi otthonukban bántalmazta, és egy késsel megszúrta élettársát. A 42 éves nő olyan súlyosan megsérült, hogy életét a mentőszolgálat munkatársai már nem tudták megmenteni. A férfi házuk közelében önkezével vetett véget életének.

Ismeretlen nevű nő (élt 30 évet), 2022. április 3., Budapest XIV. kerülete

Egy férfi megfojtotta barátnőjét, miközben a nő nyolcéves kisfiát a szomszéd szobába küldte. Miután a férfi elhagyta a zuglói lakást, a földön fekvő nőhöz kisfia hívott mentőket, de már nem tudták megmenteni az életét. A férfi korábban négy évet ült börtönben, mert megzsarolta, megerőszakolta korábbi barátnőjét, majd annak akarata ellenére interneten pornográf felvételeket tett közzé róla.

Ismeretlen nevű nő (élt 43 évet), 2022. április 16., Zirc

Egy 56 éves férfi leszúrta feleségét. A házaspár kapcsolata évek óta megromlott, a férfi korábban is bántalmazta feleségét.

Ismeretlen nevű gyermek, 2022.május 7., Hetes

Megölte kiskorú gyermekét, majd magával is végzett egy férfi. A gyilkosság a 41 éves apa otthonában történt, ahol a gyerek szülői láthatáson volt.

Júlia (élt 16 évet) és Tímea (élt 14 évet), 2022. május 20., Aszód

A két lány láthatásra érkezett Aszódon élő apjukhoz, aki feltehetően még aznap éjjel, álmukban megölte őket, majd egy mozdony elé lépve magával is megpróbált végezni – sikertelenül. A lányok rettegtek az apjuktól, az idősebb testvér csak azért ment láthatásra húgával, hogy megvédje őt. A nő korábban hiába járt végig minden lehetséges jogi utat, gyerekeinek akkor is kötelezően láthatásra kellett menniük erőszakos apjukhoz.

Ismeretlen nevű nő (élt 45 évet), 2022. május 22. Veszprém

Egy 25 éves férfi több késszúrással megölte kolléganőjét egy veszprémi gyár öltözőjében. A gyár egyik dolgozója szerint a támadás oka az lehetett, hogy az áldozat visszautasította támadója udvarlását. A 25 éves támadó korábban már más kolléganőihez is próbált hasonlóan közeledni, de feléjük nem mutatott agressziót. Mindezek mellett kollégái problémás alaknak tartották.

Ezeket az eseteket jegyeztem fel idén, fél év alatt az aloldal gondozójaként, ha pedig a nem halálos eseteket is vezetném – és a sajtóba nem csak azok töredéke kerülne be –, a lista végeláthatatlan lenne.

Mostanában sokat gondolok arra, milyen szívesen átadnám ezt a feladatot Varga Juditnak. Én már nem akarom több nő és gyerek halálát dokumentálni.

Vajon a téglával fejbe dobott anya és két gyereke felkerül rá? Miért én vagyok az, akit nem hagy nyugodni ez a kérdés? Miért engem feszít szét a düh, amikor azt olvasom, hogy a 14 éves Tímea és a 16 éves Júlia anyukája mindent megtett, hogy megelőzze lányai tragédiáját, de a rendszer nem engedte. Az a rendszer, amelynek megváltoztatására keveseknek van nagyobb hatalma, mint a magát az áldozatok védelmezőjének kikiáltó igazságügyi miniszternek. Hová tűnt Varga Judit az elmúlt két évben? Ha valaki megtalálja, szóljon neki: az áldozatok valódi segítése mellett ma már az áldozattá válás elkerülésénél, a gyilkosságok megelőzésénél kellene tartanunk. De csak egy helyben toporgunk.