Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kirekesztő nyilatkozatot írtak alá karácsonyra a történelmi egyházaink, de mindenki hallgat

Kissé furcsállom manapság, hogy az erdélyi magyar nyilvánosság oda jutott, hogy már ejnyebejnyézni is elfelejt akkor, amikor például karácsonyra a történelmi magyar egyházak belerúgnak a közösség egy jelentős részébe. Úgy sejtem például, hogyha tíz évvel ezelőtt minden püspökünk, érsekünk, szóval minden jelentős közösségi egyházi vezető beleállt volna az emberellenes diskurzusba, véleményvezérek ragadtak volna billentyűzetet, és követeltek volna bocsánatkérést, magyarázatot. 2021 vége pedig a hallgatásé, a belefáradásé, a harc értelmetlennek való titulálásáé.

Miről is van szó? Egy MTI-hír szintjén azért itthon is megjelent, hogy „az erdélyi történelmi egyházak is kiállnak a házasság védelméért”. A hír értelme pedig, hogy december első heteiben a magyarországi egyházak már elfogadták ezt a nyilatkozatot, igaz, némi felháborodás közepette.

A nyilatkozat szövege utal arra, hogy Ferenc pápa budapesti látogatásán is hangsúlyozta, hogy a házasság szentsége férfi és nő között létezik, ezért „az alulírott katolikus, protestáns és ortodox egyházak, valamint zsidó hitközségek képviselői, a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát”. Hozzátesznek ugyanakkor egy mondatot, amely mindenkinél ki kéne verje a biztosítékot:

„A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja”.

A botrány pedig abból adódott, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége visszalépett a nyilatkozattól, mondván, nem azt a verziót írták alá, amely végül megjelent: „hitünk szerint az emberi lény méltósága feltétel nélküli. A szándékunk ellenére, figyelmetlenül megbántott felebarátainkat megkövetjük, elnézésüket kérjük” – mondta Heisler András, a szervezet vezetője, ugyanakkor Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke is jelezte, hogy ezzel a mondattal nem írták volna alá, és ő is bocsánatot kért.

Az erdélyi magyar egyházak azonban már az idézett mondattal együtt írták alá a nyilatkozatot, itthon pedig ezidáig egyetlen egyház egyetlen tagja sem fogalmazott meg nyilvánosan különvéleményt. Az erdélyi felekezetek részéről a támogató nyilatkozatot a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a nagyváradi, a szatmári és a temesvári római katolikus egyházmegye, az Erdélyi Református Egyházkerület, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Magyar Unitárius Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház is aláírta. Tökéletes konszenzusban.

Bár a nyilatkozat látszólag a „hagyományos család védelmét” hivatott szolgálni, a fent idézett mondattal maga válik támadóvá. Most tekintsünk el attól, hogy többnyire csak a szélsőjobbos diskurzusok hangoztatják, hogy a hagyományos családmodell veszélyben lenne.

De még ha az egyházi vezetők féllábon ugrálva is tartanának körmenetet a Kárpát-medencében, a világ akkor is változóban van, és ezt nem az ordas liberális ideológiák, hanem a társadalmi előítéletek lebomlása, az egyre szélesebb tudás okozzák.

Az emberek már nem akarják megbélyegezni a melegeket, és ha az egyházaknak erre nem elég bizonyíték az, hogy a lakosságnak jelentős hányada néhány évvel ezelőtt tökéletesen érdektelen maradt a melegek ellen uszító népszavazással szemben, akkor nem tudom, mire van szükségük.

Amennyiben pedig oda jutnánk, hogy ezen változások tükrében egyszer, valamikor a jövőbe az állam másfajta családmodelleket is támogatandónak fog tartani, soha senkinek nem lesz továbbra sem tilos a „hagyományosban” élni az életét.

Az egyház folyamatosan jövőt szeretne magának, de éppen azokat a fiatalokat idegeníti el az ilyesfajta támadásokkal, akikben reménykedik, hogy majd aktív tagjai lesznek a gyülekezeteknek.

Holott a fiatalok nem gyűlöletre vágynak, jól mutatja ez az is, hogy az RMDSZ választásról választásra mennyire kínlódik azon, hogy az ultrakonzervatív elveivel valahogy becsatornázza őket.

De ne álljunk meg itt, és ne gondoljuk, hogy egyházaink kizárólag a melegeket bántották meg karácsony előtt.

Az, hogy kijelentjük, hogy emberi méltósága csak azoknak van, akik hagyományos házasságban élnek, a lakosság egy jelentős hányadára nézve sértő: az élettársi kapcsolatban élőkre, az egyedül élőkre, elváltakra egyaránt. Ezzel a nyilatkozattal az egyházak bevállalták, hogy másodrendű egyházpolgároknak tartják ezeket az embereket, ráadásul mindezt tényleg a „szeretet ünnepe” előtt üzenték.

Mellesleg, némely egyházban amúgy is fennállnak a hagyományos diszkriminatív gyakorlatok (például az elváltakkal szemben, vagy úgy általában, a nőkkel szemben), de nem hiszem, hogy sokat kellene magyaráznom, hogy az ünnepek körül, amikor a társadalom számos tagjának nehéz az egyedüllét, milyen kártékony gesztus ez a bántás.

Szögezzük le, hogy az emberi méltóság – természetesen- egyáltalán nem a házasságból eredeztethető, védi az alkotmányunk az ehhez való jogunkat, és minden emberi lénynek automatikusan jár. Az emberi méltósághoz nem kell egy másik ember, sem jogi, sem filozófiai értelemben. Nem én mondom, még a katolikus vallás II. Vatikáni Zsinatának vallásszabadságról szóló dokumentuma, amely a Dignitatis Humanae címet viseli, sem köti ezt semmiféle házassághoz, hogy a demokratikus alkotmányokat, mint például a Lisszaboni Szerződést, amelybe belefoglaltatik az alapjogi charta, vagy az ENSZ Emberi és Polgári Jogok nyilatkozatát, ne is említsük ilyen szinten. A filozófia többnyire konszenzussal viszonyul Kantnak az emberi méltóságról szóló megfogalmazásához, amely szerint ez az ember képessége az értelem használatára, és erkölcsi döntések meghozatalára.

Tulajdonképpen tehát mit szeretnének az egyházaink közvetíteni? Ha nem élünk férfi-nő házasságban, akkor nem vagyunk képesek Istenhez közeledni? Vagy elszállnak azok a jogaink, amelyek mind a méltóságunkra épülnek? Netán azt, hogy erkölcsileg képtelenek vagyunk helyes döntéseket hozni, vagy hiányzik belőlünk az értelem?

Az természetesen akár elképzelhető, hogy egyházaink nem buzgóságból (bár egynémelyek a családvédelmi népszavazáson buzgólkodtak rendesen) csatlakoztak a nyilatkozathoz, hanem

ez az ára a rengeteg támogatásnak, amit az elmúlt években kaptak. Csakhogy, amennyiben a több ezer éves előítéletek mentén hajlandók viszonyulni 2021-ben az emberekhez, akkor könnyen lehet, hogy egyre több lesz a felújított templom és egyre kevesebb a hívő.

Külön szomorú, hogy míg néhány évvel ezelőtt például az unitárius egyházban Gyerő Dávid főjegyző nyíltan hangot adott a toleranciának, és akkor az unitáriusok el is nyerték számos, a gyűlöletre nem hajló ember szimpátiáját, idén karácsonykor már egyetlen hang sem szólalt fel a kirekesztés ellen. Persze, az is elképzelhető, hogy sokan nem is szereztek tudomást erről a közös nyilatkozatról.

Különösen érthetetlen Romániában ma ez a kérdés, még amennyiben „családvédelmi” szempontból is nézzük: természetesen egyelőre az égvilágon semmi esélye nincs annak, hogy a „normálistól” eltérő családot alapíthasson valaki. Egyszerűen nincs erre lakossági és politikai támogatás. Tulajdonképpen akkor mitől kell védeni ma az erdélyi magyar családokat olyannyira, hogy mindenkibe beleszállunk, aki pont nem az efféle, hamisan idealizált családban él?

Kedves egyházi vezetők, püspök urak, érsek úr! Megéri megbántani több százezer embert? Persze sokan fel sem fogják a nyilatkozat üzenetét, mégis, etikus olyan embereknek hadat üzenni, akik sokszor az egyház részei szeretnének lenni? Szabad őket másodrangúnak titulálni?  És végezetül: nem árulja el egy ilyen gesztussal az egyház a hívek egy tetemes részét? Nem lehet, hogy azok a templomok, tulajdonképpen júdáspénzből születnek újjá? Boldogabb új évet!

A cikk eredetileg a Transindex oldalán jelent meg.

Kiemelt kép: Budapest, 2021. szeptember 12. Ferenc pápa (szemben j) a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a magyarországi zsidó szervezetek delegációjával folytatott találkozóján a Szépmûvészeti Múzeum Márvány Csarnokában 2021. szeptember 12-én. A katolikus egyházfõ az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjére érkezett Budapestre. Ferenc pápa mellett Erdõ Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek (b) és Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelõ Intézet rektora. MTI/Máthé Zoltán.