Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Füstbe megy a kormány 5 milliárd forintos tüzelőanyag-támogatása

Több mint 2300 önkormányzat kapott a központi költségvetés 5 milliárdos tüzelőanyag-támogatásából, írja a kisalföld.hu. A program az ötezernél kevesebb lakosú települések tüzelőanyag-osztásához járul hozzá, azonban csak átmeneti segítséget tud nyújtani az energetikai szegénységben élőknek.

Magyarországon a vidéki kistepelülések háztartásainak 75%-a használ szilárd tüzelőt. Ez egyfelől hátrányosan érinti a a lakosságot, ugyanis 2012 és 2020 között 52 százalékkal nőtt a tűzifa ára, míg a gázé 26 százalékkal csökkent,  így a legszegényebbek egyre többet költenek az energetikai szempontból alacsonyabb hatásfokú hordozókra. Másfelől hangsúlyosan járul hozzá a légszennyezéshez, a háztartási szilárdtüzelés felelős például a súlyosan egészségkárosító szállópor hazai kibocsátásának több mint 80 százalékáért.

A program során lakossági szempontok szerint osztottak szét száraztüzelőre forrást a pályázó önkormányzatok számára, a források felhasználása azonban nem egyenletesen oszlik el az országban. Az látványos, hogy Nyugat-Magyarországon több az egy háztartásra jutó forrás, hisz kevesebben szorulnak rá az önkormányzati segítségre, míg Kelet-Magyarországon több háztartás osztozkodik a támogatáson. Ez magyarázza azt is, hogy Kelet-Magyarországon magasabb arányban költik a támogatást barnakőszénre az önkormányzatok, arra a tüzelőre, ami messze a legkörnyezetszennyezőbb opció.

A programról Feldmár Nórával, a Habitat for Humanity energiaszegénységi szakértőjével beszélgettünk. A szénfelhasználással kapcsolatban kiemelte, hogy

„ha messziről kell szerezni a tüzelőanyagot, akkor az önkormányzat a szenet választja, mert sokkal olcsóbb a szállítása. Ezzel kapcsolatban nekünk az a viszonylag egyszerű javaslatunk, hogy lehessen a forrásokat szállításra fordítani, mert egy forráshiányos önkormányzatnak ez nehézség. Továbbá, hogy vegyék ki a szenet a választható tüzelőanyagok közül, már morálisan az nagyon problémás, hogy ilyen minőségű energiahordozót osztanak szegény embereknek.”

Az energiahordozók minőségénél maradva jelentős probléma az is, hogy általában idei, nedvesfát osztanak ki, pedig a légszennyezés és az energiahatékonyság szempontjából sok múlik a fa nedvességtartalmán. Ez Feldmár Nóra szerint alapvetően infrastrukturális hiba, az állam könnyen megoldhatná:

„leginkább állami erdőgazdaságokból jönnek a fák, ott hatékonyan meg lehetne ezt oldani. Ez egy viszonylag kiszámítható erőforrás, az állam köthetne egy megállapodást saját magával a fa kiszárításáról. Ehelyett kampányokban hibáztatja az embereket a szennyezésért, többet között a nedves fa miatt.”

Ezek a változtatások azonban önmagukban nem számolnák fel energiaszegénységet  (és az abból következő légszennyezést), azaz nem elég ezt a programot rendbe tenni. Egy sokkal átfogóbb stratégiára van szükség, és egy ilyen átfogó program a lakóépületek energetikai rendbetételével és az infrastruktúra javításával kezdődne.

Ehhez az anyagi forrás valójában már megvan, csupán rosszul és rossz szempontok szerint van elosztva: általában nem a leginkább rászorulók kapnak belőle, és nem az energetikai hatékonyság növelése az elosztás szempontja.

„Hatalmas pénzek mennek az Otthonfelújítási támogatásra, a CSOK-ra, a napelem-támogatásra. Nagyon problémásnak látjuk, hogy ezekbe nem kerültek sem szociálisan célzó, sem energiahatékonysági elemek, vagy csak nagyon-nagyon minimálisan.”

A jelenlegi állami és uniós forrásokból dolgozó lakásfelújítási pályázatok úgy vannak kialakítva, hogy a kormány családpolitikai, demográfiai céljainak megfelelően inkább a felső osztályokat támogassa az építkezésben, a fenntarthatóság, az energiahatékonyság nem első számú prioritás. Feldmár Nóra szavaival:  „Nem a valós problémákra reflektálnak  ezek a pályázatok”.

Az Unió viszonylag rugalmasan adja a forrásait, a kormánynak minden lehetősége meg lenne rá, hogy némiképp eltérve ugyan a nem kelet-európai szegénységhez igazított uniós felhasználási javaslatoktól, de valóban jól ossza el a forrásokat. Ehhez a nulladik lépés egy valódi stratégia lenne, miközben a mostani rendszer teljesen kiszámíthatatlan, így ellehetetleníti az olyan civil szervezetek munkáját is, mint a Habitat for Humanity.

Másik alapvetés a szociális szempont bevezetése lenne, mert a légszennyezettség csökkentéséhez és az uniós klímacélok teljesítéséhez elengedhetetlen az energiaszegénység felszámolása, a környezetvédelmi és a szociális törekvések ezúttal is fedésben vannak. És, ahogy sok más esetben, ezúttal is ott vannak az eszközök a kormány kezében célok eléréséhez, azonban a prioritásai és a szervezetlenség megakadályozzák a valós cselekvést. A felelőtlen energiapolitikának a legnagyobb vesztesei pedig a szegénységben élők, még 2019-ben készült sajóvölgyi riportunkban bemutattuk a helyzet konkrét, emberközeli következményeit.

Címlapkép: MTI/Vajda János