A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint a kormány 5 milliárd 348 millió forinttal támogatja a német Bosch multinacionális iparvállalatot, hogy magyarországi telephelyén elektromobilitási fejlesztőközpontot hozzon létre. A támogatás öt éven keresztül fog eloszlani, idén másfélmilliárddal tolja meg a kormány a német multi szekerét.

Ez az összeg valamivel kevesebb, mint amennyiért a főváros 35 villamost vásárol, nagyjából háromszor annyi, mint amennyi pénzt a kormány végül nem adott a Józsefváros gyereküdülőjének a fejlesztésére, és kijönne belőle a csernobili díszletként is kitűnően hasznosítható Kútvölgyi kórház homlokzatfelújításának a fele.

A Bosch csoport a 2020-as, válságtól sújtott évben világszerte 25 148 milliárd forintos, 71,5 milliárd eurós forgalmat bonyolított saját bevallása szerint, a cég részvényei pedig kifejezetten egészségesen viselkedtek az elmúlt időszakban, ennek ellenére a kormány úgy látta, szüksége van némi segítségre.

Mármint költségvetési forrásból egy olyan projektre, ami alapvetően a cég – és részvényesei – érdekét szolgálja.

Természetesen lehet azzal érvelni, hogy amennyiben Magyarországon valósul meg egy ilyen beruházás, aminek eredményeként a jövő közlekedésének gerincét adó elektromobilitással kapcsolatos fejlesztéseket végeznek, az hosszú távon megtérül, és a magyar gazdaság érdekeit fogja szolgálni.

Azonban csalóka mutató a GDP. Attól ugyanis, hogy emelkedik, mint már számtalanszor bebizonyosodott, még egyáltalán nem biztos, hogy az emberek jobban fognak élni, kétségtelen azonban, hogy a cégtulajdonosok, a nemzetközi tőkésosztály profitálhat belőle.

Ráadásul az autóiparra Magyarországon – és a félperiféria országaiban mindenhol – jellemző, hogy hiába húzzák fel az ország gazdasági teljesítményét, ha ennek az ára a munkásság és a környezet végletes kizsigerelése, ráadásul egy olyan termék előállítása érdekében, ami globálisan tekintve egyáltalán nem válik az emberiség hasznára.

A kormány ugyanis miközben tetemes összegekkel támogatja az olyan nagyvállalatokat (például az Audit, BMW-t, stb.) melyeknek semmi szükségük rá, nem közvetlen támogatásokkal is kedveskedik nekik, így például a munkajogi környezet igényeikhez igazításával, vagy az adóparadicsomokba illő társasági adókkal. Ráadásul míg az adóparadicsomok általában pénzügyi machinációkra alkalmasak elsősorban, Magyarország – mint a mellékelt ábra mutatja – valós gazdasági tevékenységre, termelésre is kitűnően alkalmas.

A kormány jelenlegi tevékenységén egyértelműen látszik, hogy nem akar kimaradni az elektromobilitási forradalomból, és minél több, villamos meghajtáshoz kapcsolódó gyártó- és fejlesztőkapacitást szeretne az országba csábítani, így például a villanyautókhoz való akkumulátorokat gyártó cégeket is bőkezűen támogatja.

Érdemes ugyanakkor szem előtt tartani, hogy attól még hogy a termék változik, és Magyarország is beszáll az autóipar forradalmába, a lényeg nem változik, és miközben a kormány a választások előtt a 200 ezres minimálbérrel haknizik – úgy, hogy a lakosság fele ennél kevesebbet visz haza havonta – ismét egy, az ország költségvetésével összemérhető forgalmú céget támogat költségvetési forrásokból.