Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A képmutatás fokai: Petry Zsolt és a véleményszabadság

Kedden a német Hertha BSC labdarúgócsapat felmondott Petry Zsolt kapusedzőnek a focista Magyar Nemzetnek adott interjújában megfogalmazott állításai miatt. Az üggyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények: a nyugati „véleményterror” újabb túlkapásáról lenne szó, ahogy azt a kormánymédia állítja, vagy pedig egy magáncég nyíltan képviselt értékeit megsértő alkalmazott jogos menesztése? Esetleg egyik se?

Április 5-én jelent meg a Magyar Nemzetben a Petryvel készült interjú, melyben az edző többek közt arról beszélt, hogy számára az európai bevándorlás-politika „az erkölcsi leépülés megnyilvánulása”.

„Európa keresztény földrész, én nem szívesen nézem végig azt az erkölcsi leépülést, ami végigsöpör a kontinensen. A liberálisok felnagyítják az ellenvéleményeket: ha te nem tartod jónak a migrációt, mert rettentő sok bűnöző lepte el Európát, akkor máris rád sütik, hogy rasszista vagy. Ez nem engedhető meg, a másik ember véleményét ritkábban tolerálják, főleg akkor, ha az illető konzervatív álláspontot képvisel” – mondta Petry az interjúban.

Az interjúban Petry kitért Gulácsi Péterre is, aki korábban csatlakozott a magyar kormány kirekesztő álláspontját kritizáló, a szivárványcsaládokkal szolidaritást vállaló „A család az család” kampányhoz. Bár Petry kijelentette, hogy maga a véleménynyilvánítás „morálisan nem támadható” („Péter ugyanis nem tett mást, mint kiállt az elvei mellett”), de emellett hangot adott abbéli meggyőződésének is, hogy a magyar társadalom többsége nem ért egyet Gulácsi liberális véleményével, és az ő helyében „inkább a futballra koncentrálnék, és nem fogalmaznék meg semmilyen álláspontot közéleti, társadalompolitikai kérdésekben.”

Petry később árnyalta a mondandóját, bár a rövid közleményben csak a szivárványcsaládokra tett megjegyzéseit említi, a bevándorlással kapcsolatosakat már nem. Arra már többen felhívták a figyelmet, hogy az edző kijelentései különösen visszásak abból a szempontból, hogy a Hertha egy kifejezetten sokszínű csapat, számos fekete bőrű és arab labdarúgót alkalmaz. Arról nem beszélve, hogy Petry 2004 óta él és dolgozik Németországban, tehát ő maga is bevándorlónak számít – más kérdés, hogy amikor valaki konzervatív álláspont képviseléséről beszél a migrációval kapcsolatban, akkor általában nem a Petry-féle bevándorlókra gondol, ahogy nyilván ő se sorolná magát ebbe a kategóriába.

Az sem utolsó szempont a történetben, hogy a Hertha – 3800 másik német vállalattal együtt – aláírta a sokszínűség chartáját, amellyel vállalták, hogy támogató környezetet teremtenek minden dolgozójuknak, függetlenül attól, honnan származnak, mi a vallásuk, a nemük, vagy a szexuális orientációjuk. A Petry menesztését bejelentő közleményében a Hertha hangsúlyozta, hogy a klubnál fontos érték a sokszínűség és a tolerancia.

Nem kérdés, hogy Petry kijelentései a magyar kormány menekültekkel kapcsolatos gyűlöletkeltő, mélységesen káros retorikáját tükrözik. Az edző a menekülteket bűnözőkkel, kártevőkkel azonosítja, magát teljesen függetlenítve attól, hogy mi az Európába bevándorlók tényleges valósága. Keresztény értéknek látja a kirekesztést, míg a befogadást erkölcsi leépülésnek. Mindez önmagában is elképesztő – hiába hallgatjuk ezt már legalább hat éve folyamatosan, azért érdemes mindig hangsúlyozni, hogy ez a gyűlölködés nem elfogadható és konkrét emberéletekbe kerül -, de azzal együtt különösen az, hogy Petry 17 éve él külföldön és dolgozik együtt olyanokkal, akik szintén bevándorlók.

Mindez viszont nem jelenti azt, hogy a kirúgása indokolt lenne.

Ahogy azt Schiffer András a Kossuth Rádió csütörtök reggeli műsorában kifejtette, miközben az nyilván teljesen helyénvaló, hogy ha az adott sportágra vonatkozó fair play szabályokat egy játékos megszegi a játékostársaira tett faji alapú, diszkriminatív megjegyzéssel, akkor azt a játékost elbocsátják, azonban a charta egy politikai deklaráció, aminek a  be nem tartásáért szankcionálni egy munkavállalót semmiképpen nem jogszerű. A volt országgyűlési képviselő megdöbbenését fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a németországi egyenlő bánásmód hatóságnak és a munkajogi hatóságnak se szúrt szemet Petry ügye, de szerinte a strasbourgi emberi jogi bíróságnak is van idevágó gyakorlata.

Schiffer egy további szempontot is beemelt a vitába, mégpedig a nyugati nagyvállalatok profitorientált társadalmi célú tevékenységeinek képmutatását. Biztosan sokan emlékeznek még a Coca Cola 2019-es magyarországi kampányára, amelynek keretén belül meleg párokat ábrázoló plakátokat helyeztek ki, valamint #loveislove feliratú kólásüvegeket árultak. Kiszámítható módon ez a kampány is kiverte a biztosítékot a hazai jobboldalon, beleértve a kormányt és a médiáját is, de az utólag is kérdés, hogy mennyit tett valójában a cég húzása a melegek jogaiért.

A Coca Cola, ahogy a Hertha egyik szponzora, a Nike is, abban mindenképpen élen jár az elmúlt években, hogy progresszív üzeneteket hasznosítson saját reklámkampányaiban. Ez önmagában természetesen nem probléma, sőt. Sok kézzelfogható hatásuk a marginalizált csoportok jogaira ugyan nincs, de az egyenlőség üzenetének normalizálásában lehet szerepük.

A probléma abban rejlik, hogy ezek a cégek nagyon gyakran úgy húznak be vásárlókat ezeken az üzeneteken keresztül, hogy közben saját dolgozóikat kizsákmányolják, vagy a természetet károsítják termelési módszerükkel – gyakran mindkettőt egyszerre teszik.

Természetesen arányait tekintve egy német futballklub tevékenysége önmagában nem hasonlítható össze egy olyan óriásvállalatéval, mint a Coca Cola vagy a Nike, de ugyanabba a trendbe illeszkedik. A tőke kisajátítja az egyébként valós társadalmi problémára (jelen esetben a rasszizmusra és a homofóbiára) felhívó üzenetet, de ezt nem a munkavállalói, hanem a profit érdekében teszi. Ha nem így lenne, és az elsődleges szempont a tényleges kirekesztés és homofóbia megakadályozása lett volna, Petryt csak akkor rúgta volna ki a Hertha, ha érkeztek volna a viselkedésére panaszok. Ezt azonban a Hertha saját közleménye cáfolta, amiben az állt, hogy Petry „mindig nyitott, toleráns és segítőkész volt. Soha nem viselkedett homofób módon vagy nem volt rá jellemző az idegengyűlölet”. Akkor mi másért kellett volna ennyire radikális döntést hozni, mint hogy a klub ne veszítsen szponzorokat?

Mindemellett azonban az, ahogy a kormány és a médiája reagált az ügyre, a képmutatás újabb csillagászati magasságaiba ragadt minket.

Mintha nem is hallottak volna még Gulácsi Péterről és Hrutka Jánosról, úgy záporoztak a véleménynyilvánítás szabadságáról szónokoló közlemények.

Bayer Zsolt például csütörtök reggel a Magyar Nemzetben arról értekezett, hogy a 444 azért hazug, mert videót készített arról, hogy Magyarországon embereket kirúgnak a véleményük miatt, és hoppá, a kérdéses műsor megjelenését követő napon rúgták ki Petryt Nyugaton. Mintha az egyik dolog kizárná a másikat.

A videó, amire Bayer vélhetően utalt (linkelni természetesen nem linkelte), többek közt Gulácsi és Hrutka esetét járta körbe – utóbbit minden bizonnyal azért menesztették szakkommentátori pozíciójából a Spíler TV-től, mert egy Facebook-posztban kiállt Gulácsi mellett. A magyar cancel culture: úgy rúgnak ki, hogy mindenki értse című videó emellett Kele János, Kárpáti János, Kusinszki András és Szert Boglárka eseteit is felemlegette, akiket mind súlyos retorziók értek a politikai véleményük felvállalása miatt.

Bayer valószínűleg elaludt a videó közepe táján, mivel ott egy teljes szegmens szólt arról, hogy a véleménynyilvánítás sokszor aránytalan következményeket von maga után nyugati országokban is – a jobboldali publicista szerint ugyanis a 444 állítása az, hogy „minálunk diktatúra van, ahol kirúgnak embereket a véleményük miatt, bezzeg Nyugaton nincsen ilyesmi, ott szólás- és véleményszabadság dúl, de Orbán azt akarja elhitetni, hogy ez éppen fordítva van, és az hazugság.”

A Petry-ügyben csütörtök délután ott tartunk, hogy Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hivatalába kérette Németország budapesti nagykövetségének ügyvivőjét. A minisztérium közleménye szerint az államtitkár kifejezte a kormány megütközését afelett, hogy Németországban egzisztenciális retorzió érhet bárkit is nézetei törvényes keretek között történő közlése miatt.

Erre a magyarországi viszonyok közepette mit is lehetne már mondani? Talán nevetnénk, ha nem lenne annyira szomorú.

Ha egyszer valami csodás véletlen folytán az országot irányító elit némi önreflexión kapná magát, ezt a megütközést sokszorosan kellene éreznie saját tevékenysége okán. Az egyértelmű hazugságok és önellentmondások közepette, amikbe már jó ideje teljesen gátlástalanul gyalogol bele a kormány, Petry Zsolt ügye kifejezetten marginális. Ettől függetlenül szép példája a Fidesz párhuzamos valóságának, amiből már igazán jó lenne kitörni.