Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Köszönjük, hogy új rendszerkritikusainkkal tovább építhetjük a Mércét!

Az első szavak, amik eszembe jutnak: hála és köszönet.

Sűrű egy hónapon vagyunk túl. A Mérce az elmúlt években úgy lett blogból Magyarország első, közösségi finanszírozásból fenntartott és működtetett online hírportálja, hogy mindeközben önazonos tudott maradni. Nem kellett soha olyan kompromisszumokat kötnünk, amelyek befolyásolták volna a munkánkat. Soha olyan cikk nem jelent meg nálunk, amelyet ne tudnánk jó szívvel felvállalni. Nem ért minket egyszer sem olyan befolyás, ami lelkiismeretünkkel ellentétes irányba vitte volna a lapunkat.

Ez pedig kizárólag annak tudható be, hogy szabadon dolgozhatunk, ezt a szabadságot pedig – aminél értékesebb dolog a sajtóban nem elképzelhető – kizárólag az biztosítja nekünk, hogy olvasóink, támogatóink tartják fenn a Mércét. Nélkülük nem tudnánk úgy végezni a munkánkat, ahogy megálmodtuk ezt a lapot.

Napról napra tanultuk és tanuljuk most is, hogyan tudunk fennmaradni, építkezni, fejlődni ezen a nehezített pályán. Merthogy ne tagadjuk: az elmúlt években érezhetően vált egyre küzdelmesebbé az újságírók munkája.

És mi ehhez képest három évvel ezelőtt nem csak elindítottuk a Mércét, de azóta rengeteget tudtunk bővülni is, folyamatosan dolgozunk azon, hogy még jobb lapot csinálhassunk, hogy folytassuk azt az építkezést, ami számunkra a legfontosabb.

Az idei év azonban sok ponton mutatott rá a hazai sajtópiac kiszolgáltatottságára. Meg kellett küzdenünk a járványhelyzettel, ami megszámlálhatatlan módon befolyásolta a munkánkat, és egyben minden más témát felülírva uralta a közbeszédet. Mindeközben azonban sorozatosan érték a támadások a hazai sajtópiacot is. A járványhelyzetben egyre csak visszatartott információk, a rémhírterjesztést szankcionáló törvény, az Index kivégzése, az egyre nyomasztóbban fölénk magasodó kormányzati sajtófölény mind újabb nehézségeket hoztak.

Ennek következtében pedig egyszer csak ráeszméltünk, hogy körülöttünk egyre többen indítanak közösségi kampányokat. Bizonyos szempontból ez egy inspiráló és lelkesítő helyzet: igazol minket is, hiszen az út, amin mi már évek óta járunk, mások számára is kiút lehet a kilátástalan helyzetből, másrészt alkalom arra, hogy az olvasók is megérezzék: attól, hogy az interneten mindenhez másodpercek alatt hozzá lehet jutni, az online portálokon olvasható cikkek mögött még mindig emberek munkája van – és az elvégzett munkáért bizony bér is jár.

De egyben számunkra nehezítő tényező is volt mindez, hiszen nálunk jóval nagyobb elérésű, más forrásokat is felhasználó lapok is elkezdték az olvasók támogatását kérni. Ebben a helyzetben a Mérce, ami még mindig gyerekcipőben jár, hirtelen abban a helyzetben találta magát, hogy ha a továbbiakban is az általunk meghatározott módon szeretnénk működni, akkor bizony a meglévő támogatóink mellett muszáj újakat is találnunk.

Rengeteg kétség volt bennünk a saját, rendszeres támogatókat gyűjtő kampányunkkal kapcsolatban. Elindíthatjuk-e épp akkor, amikor mindenki más is pénzt kér az olvasóktól? Láthatóak maradunk-e, miközben mások sokkal nagyobb nyomás alatt vannak épp, így nagyobb figyelem hárul rájuk? Kérhetünk-e mi is, amikor látjuk, hogy a gazdasági válság hatására egyre többen vesztik el munkájukat?

Mindezt csak azért írom le ilyen hosszan, hogy érezhető legyen, mennyi kétség, aggodalom és bizonytalanság volt bennünk, amikor úgy döntöttünk, elindítunk egy olyan kampányt, amelynek a célja, hogy a már meglévő, több mint 1300 rendszeres támogatónk mellé 500 újabbat keresünk.

Azért ennyit, mert számításaink szerint velük kiegészülve tud a Mérce „üzembiztosan” működni a jelenlegi formájában, így tudjuk garantálni a munkatársainknak, hogy januárban is mindenki kap majd fizetést (micsoda prózai ok!), és emellett a korábban kitűzött céljainkkal is tudunk foglalkozni anélkül, hogy folyamatosan aggódnunk kéne a napi működésünk biztosítása miatt.

Ráadásul nem titkoltuk soha: azért kérjük olvasóinktól, hogy rendszeresen támogassanak minket, mert semmilyen tartalmunkat nem fogjuk fizetőssé tenni. Mi ugyanis hiszünk benne, hogy az információ szabad, és fontosnak tartjuk, hogy a mondanivalónk eljusson azokhoz is, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, de akik kiszolgáltatott helyzetükből fakadóan nem tudnának érte fizetni.

És bár sokak számára talán elriasztó lehetett, hogy a kampányban rendszerkritikus támogatókat kerestünk, mi fontosnak tartottuk jelezni  azt is: a Mérce nyílt lapokkal játszik, vállaltan baloldali lap. Mi nem hiszünk az üres és céltalan kormánykritikában, rendszerszintű változásért küzdünk, ha pedig ehhez arra van szükség, hogy az ellenzéki térfél mozgásait is kritikával illessük, akkor ahogy eddig, ezután is meg fogjuk ezt tenni, legjobb tudásunk szerint.

Szóval összességében elárulhatom: amikor október közepén elindítottuk ezt a kampányt, meglehetősen izgatottak voltunk.

Ehhez képest amit az elmúlt egy hónapban tapasztaltunk, minden várakozásunkat felülmúlta, minden kétségünket eloszlatta. És egyben újra megerősített minket abban, hogy jó utat választottunk magunknak.

Mi mindig is úgy gondoltunk a Mércére, mint egy közösségre, amelyben a szerkesztőség, az önkéntes szerzőink, a velünk szövetséges szervezetek, mozgalmak, és az olvasóink közösen küzdenek egy elérendő célért: hogy legyen egy olyan platformja ma a baloldalnak, ahol hangot tudunk adni azoknak, akiket mások nem hallgatnak meg, ahol elfogadó környezetben tanulhatunk egymástól és ahol az igazságosság elvei mentén dolgozunk egy egyenlőbb társadalomért.

És az elmúlt egy hónapban megtapasztaltuk, hogy mindezt olvasóink is így gondolják, hogy megbíznak bennünk annyira, hogy támogatásukkal hozzájáruljanak a Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez. Vagyis a legfontosabb dolgot kaptuk: bizalmat.

Az, hogy ma, amikor amúgy is egyre többen kerülnek egyre nehezebb helyzetbe, 500 rendszeres támogatót tudtunk összegyűjteni alig egy hónap alatt, nem csak azt bizonyítja számunkra, hogy a munkánk sokak számára fontos, de azt is, hogy valóban erős az a közösség, amiben mi hiszünk.

Nem tudom elégszer megköszönni mindannyiunk nevében ezt a bizalmat és támogatást!

Köszönöm a rengeteg levelet, amikben arról írtatok, miért támogattok minket, az építő jellegű visszajelzéseket, a személyes történeteket, amiket megosztottatok velünk. Mindez rendkívül sokat jelent nekünk.

És természetesen köszönöm a munkatársaimnak is, hogy a napi rutin mellett erőn felül dolgoztak ezen a kampányon, az önkéntes szerzőinknek, hogy soraikkal segítettek elmondani miért fontos a Mérce, mindazoknak, akik részt vettek abban a beszélgetésben, amelyben a független és szabad sajtó mibenlétét vitattuk meg – és mindazoknak, akik más módokon segítettek minket abban, hogy elérjük a kitűzött (és vágyott) célunkat.

Ahogy eddig, úgy a továbbiakban is igyekszünk megfelelni olvasóink és támogatóink bizalmának.

És persze az élet nem áll meg, mi is tudjuk, hogy bőven van még hova fejlődnünk. Ha szerinted is így van, és még nem támogatsz minket, itt megteheted – hogy még jobb munkát végezhessünk.