Nem valami látványos dolog, nem egy világforradalom, pedig valójában központi része annak, ahogy a közös dolgainkról, a közös nyilvánosságról – végső soron tehát: a politikáról – gondolkodunk.
Nálunk a jövőben sem lesznek fizetős, csak a támogatók számára elérhető tartalmak, a Mércét mindenki olvashatja, társadalmi és vagyoni helyzettől függetlenül. Ehhez azonban az is kell, hogy rendszeres támogatóink segítsenek eljuttatni a munkánkat mindazokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
Augusztus 17-től kékbe borul a Mérce: egy héten át a víz lesz a fő témánk.
A magyar közélet egyik legfontosabb intézményétől, a nyilvánosság elsődleges terepétől a kedvenc cikkeinkkel búcsúzunk, és természetesen szolidaritásunkat fejezzük ki minden, most az Indextől távozó kollégával.
Kellett hozzá majdnem másfél év, de azért megérte!
Az elmúlt 2 hónap igazán sűrű volt a Mérce életében. Bár még közel sincs vége a teendőknek, fontosnak tartom, hogy a mögöttünk lévő időszakot lezárjuk, és nyissunk egy újat.
Kíváncsi vagy, miért kérünk folyton pénzt? Vagy arra, mennyiből él meg havonta a Mérce, hogy hány ember dolgozik a szerkesztőségben és mennyiért? Esetleg arra, miért nem akarunk hirdetésekből megélni? Ünnepi adásunkban ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre is választ adtunk.
Egy hete kongattuk meg a vészharangokat azzal a hírrel, hogy a Mérce bajban van!
December elsejétől Jámbor András főszerkesztő helyét a szerkesztőség egyöntetű szavazata alapján Diószegi-Horváth Nóra eddigi főszerkesztő-helyettes veszi át, az új főszerkesztő-helyettes Pap Szilárd István lesz.
Minket tényleg az a vágy hajt, és tényleg az az elképzelés segít a mindennapokban, hogy napról-napra a munkánkkal hozzájáruljunk egy igazságosabb és tisztességesebb Magyarországhoz.
