Alekszej Navalnij már egy hete mesterséges kómában és lélegeztetőgépen van, miután augusztus 20-án reggel ismeretlen anyaggal megmérgezték.

A legismertebb orosz ellenzéki szereplőt Berlinben, a Charité Klinikán kezelik augusztus 22-e óta, a német orvosok eddig egyetlen hivatalos közleménye szerint a kolinészteráz-gátlók csoportjába tartozó anyaggal mérgezhették meg. Navalnij állapota súlyos, de nincs akut életveszélyben. Ugyanakkor egyelőre nem lehet kizárni, hogy a mérgezés maradandó idegrendszeri károsodást okoz.

Navalnij Tomszkból tartott épp Moszkvába, amikor a repülőn rosszul lett: az egyik utas videója alapján olyan súlyos fájdalmai voltak, hogy az egész gépen hallani lehetett a kiáltásait, majd elveszítette az eszméletét. A repülő kényszerleszállást hajtott végre Omszkban, ahol a reptérről a kórházba szállították; Kira Jarmis, a politikus szóvivője szerint a mentősök azonnal mérgezésre gyanakodtak.

Az omszki kórházban az orvosok Navalnij csapata szerint egy ideig együttműködőnek bizonyultak, de rövidesen, miután az intézményt lényegében ellepték a rendőrök, már nem adtak ki szinte semmilyen információt. Egy darabig még Navalnij feleségét, Julija Navalnaját se engedték a politikushoz, először arra hivatkozva, hogy az útlevele nem elegendő bizonyíték arra, hogy valóban a felesége, majd arra, hogy a kómában fekvő férje nem adott engedélyt a látogatásra.

A helyzet abszurditása csak fokozódott, amikor az omszki kórház főorvosa pénteki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy Navalnij tünetei egy anyagcsere-probléma következtében leeső vércukor-szintjének köszönhetők. A diagnózist érthető módon kétkedve fogadta Navalnij családja és csapata, főleg azok után, hogy egy helyszínen lévő rendőr információjára hivatkozva Ivan Zsdanov, a Navalnij által alapított Antikorrupciós Alapítvány igazgatója azt állította, a politikus szervezetébe került méreg olyan veszélyes, hogy csak védőruhában lehet a környezetében tartózkodni.

A hozzátartozók és a munkatársak a politikus kórházba érkezésétől kezdve megpróbálták elérni, hogy átszállítsák egy olyan intézménybe, ahol legalább toxikológiai osztály van. Ezt  azonban az omszki orvosok kategorikusan ellenezték, mivel az szerintük veszélyeztette volna az életét. Mindeközben egy német civil szervezet, a Cinemas for Peace különgépet küldött Omszkba a Charité Klinikára való szállítás érdekében, a gépen német orvosok is érkeztek, akikkel Navalnij csapata szintén órákon keresztül nem tudott beszélni, mivel ebben a rendőrség megakadályozta őket.

Végül érkezése után nagyjából két nappal a kórház mégis engedélyt adott a szállítására  – ennek kapcsán többször elhangzott, hogy a legtöbb méreganyag két nap után nem kimutatható a szervezetben. A politikus szombat reggel meg is érkezett Berlinbe, ahol a német kormány rögtön fokozott rendőri védelmet biztosított az őt ápoló klinikának.

Mindezt a nemzetközi, azon belül a magyar sajtó is nagy érdeklődéssel követte, az oroszországi közbeszéd pedig szinte csak ezzel foglalkozott az elmúlt egy hétben. Ami nem meglepő, tekintve, hogy Navalnij az elmúlt évtizedben gyakran került a figyelem középpontjába, ha az orosz politikáról volt szó, nem beszélve arról, hogy a többség azonnal arra gyanakodott, hogy megmérgezésében maga Putyin is szerepet játszhatott.

Habár vannak, akik szerint Navalnijnak olyan sok ellensége van, hogy ilyesmit lehetetlen lenne nagy magabiztossággal kijelenteni – ahogy viszont arra többen rámutattak, még ebben az esetben sem vitatható el az elnök személyes felelőssége, hiszen az általa fenntartott rendszer teszi egyáltalán lehetségessé az ilyen merényleteket.

De mivel vívta ki magának ezt a figyelmet és érdeklődést Alekszej Navalnij? És miért lenne súlyos veszteség Oroszországnak, ha végül nem épülne fel?

Kicsoda Alekszej Navalnij?

Navalnij 1998-ban szerzett jogi diplomát az Oroszországi Népek Barátsága Egyetemen, majd a Pénzügyi Akadémián folytatta tanulmányait 2001-ig.

Rövidesen politikai és tényfeltáró tevékenységbe kezdett: 2008-ban 300 ezer rubelt fektetett öt nagy olaj- és gázcégbe (például a Rosznyeftbe és a Gazpromba), így kisebbségi részvénytulajdonosként követelhette, hogy megtekinthesse a cégek egyes dokumentumait, amelyek a nyilvánosság elől el voltak zárva. 2010-ben ennek köszönhetően hozta nyilvánosságra a Transznyeft auditálási dokumentumai alapján, hogy a cég vezetői 4 milliárd dollárt sikkasztottak el a Kelet-Szibéria-Csendes-óceán kőolajvezeték építkezése során.

2010-2011 között két közösségi finanszírozású projektet is indított: az első, a RoszPil arra biztatta az orosz állampolgárokat, hogy gyanús kormányzati tendereket vizsgáljanak, a második, a RoszJama pedig olyan felület volt, ahol dokumentálhatták és bejelenthették az ország egész területén található súlyos úthibákat. 2011-ben megalapította az Antikorrupciós Alapítványt, amelynek a munkájában a mai napig aktívan részt vesz, és amely számos súlyos korrupciós ügyet felgöngyölített már. Az alapítvány jelentősebb tényfeltáró munkáiról az Átlátszó közölt cikket a napokban.

Navalnij 2000-ben csatlakozott a liberális Jabloko párthoz, majd miután onnan kizárták, 2007-ben megalapította a saját definíciója szerint a „demokratikus nacionalizmus” elveit hirdető „A Nemzet” mozgalmat. Ezt követően több politikai formációban is felbukkant, majd 2013-ban csatlakozott a Népi Szövetség párthoz, aminek rövidesen a vezetőjévé választották. A párt 2014-ben a Haladás Pártjává változtatta a nevét.

Navalnij 2013-ban elindult a moszkvai főpolgármester-választáson, amelyen az előzetes várakozásokhoz képest jóval több szavazatot szerzett: a voksok 29,9%-ával kis híján második fordulóra kényszerítette a fővárost 2010 óta máig is vezető Szergej Szobjanyint.

2016-ban bejelentette, hogy elindul a 2018-as elnökválasztáson – azonban végül nem szerepelhetett a szavazócédulán a neve, miután a választási bizottság nem regisztrálta jelöltként. A döntést Navalnij egyértelműen politikailag motiváltnak érezte, de a döntéshozók az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint is „önkényesen értelmezték a büntetőjogot a panaszosok kárára”.

A 2011-es elcsalt parlamenti választásokat követő tüntetéseken Navalnij aktívan részt vett, ennek köszönhetően több másik ismert aktivistával (például Ilja Jasinnal és Szergej Udalcovval) együtt 15 nap börtönre ítélték, ami azóta számos alkalommal megismétlődött. A későbbi évek kisebb-nagyobb tüntetésein is rendre felbukkant, illetve gyakran ő volt a szervezőjük is. Az egyik legnagyobb, általa útjára indított antikorrupciós tüntetéshullámot a fiatalabb orosz generációk első komoly politikai színrelépéseként lehet számon tartani.

A 2019-es helyhatósági választások előtt Navalnij és szövetségesei megalkották az úgynevezett „okos szavazás” felületét, ahol lakhely szerint rá lehetett keresni, ki a kormánypárt, az Egységes Oroszország legerősebb kihívója az egyes körzetekben, de a Navalnijék által támogatott jelöltek is listázva voltak.

A választások előtt az ellenzéki jelöltek komoly mozgósításba fogtak, hogy össze tudják gyűjteni a regisztrációjukhoz szükséges aláírásokat, ebben többnyire sikerrel is jártak. Azonban egymás után utasították el őket a választási bizottságok válogatott, mondvacsinált okokkal. Az ügy akkora botrányt keltett, hogy heteken át tartó tüntetéshullám vonult át az egész országon. És bár a választáson Navalnijék jelöltjei közül alig tudott bárki indulni, az ellenzéki jelöltek győzelmeinek köszönhetően, a korábbi évekhez képest sokkal kevesebb delegáltat tudott a különböző városi képviselőtestületekbe küldeni a kormánypárt.

Annyi ebből a korántsem kimerítő részletességű életrajzból is kiderülhetett, hogy

állandó politikai jelenléte már önmagában megkerülhetetlen szereplővé tette Navalnijt az orosz ellenzék köreiben. Nem beszélve arról, hogy az orosz politikai palettához képest viszonylag fiatalnak számít, karizmatikus, és olyan nyelvet használ (különösen a tényfeltáró videoriportjaiban), amely az interneten felnőtt generációk számára se elidegenítő.

Minden érdeme ellenére sokan fenntartással kezelik a politikust, és az sem véletlen, hogy nem alakult ki körülötte nagyobb ellenzéki összefogás. A Jabloko pártból való 2007-es kizárásának kiváltó oka az egyik tényező, ami részben magyarázatot ad erre.

Navalnij, nacionalizmus, neoliberalizmus

Alekszej Navalnij nacionalista. Ez addig egészen egyértelmű volt, amíg nem kezdett el jobban figyelni az ezzel kapcsolatos imidzsére. 2007-ben még nem figyelt.

A liberális Jabloko pártból azután zárták ki, hogy részt vett a szélsőjobboldali „Orosz Menet” szervezésében, amelyen az egyik legnépszerűbb skandálás az „Oroszország az oroszoké!” volt. Tony Wood 2018-as, Russia Without Putin, azaz Oroszország Putyin nélkül című könyvében idézi Navalnij 2012-es interjúját a felvonulással kapcsolatban: „Ha leszámítjuk azokat, akik „Sieg Heil”-t kiabálnak a felvonuláson, akkor az Orosz Menet által tárgyalt kérdések valós, sokakat érintő problémákat tematizálnak.”

Navalnij gyűlölködésbe hajló etnicizmusa főleg a Kaukázusból és Közép-Ázsiából Oroszországba érkező bevándorlókkal szemben nyilvánult meg. 2008-ban a grúz háború idején például arról írt, hogy rakétákkal kellene lebombázni az országot, a grúzokat pedig rágcsálóknak nevezte, rájátszva a két orosz szó hasonló hangzására.

Szintén ebben az időszakban történt, hogy a korábban említett, „demokratikus nacionalista” mozgalom, A Nemzet videójában szerepelt, amiben a csecseneket utalás szintjén csótányokkal és legyekkel azonosította. A videóban egy ponton megjelenik egy csecsen iszlamista harcosnak öltözött férfi, aki késsel támad Navalnijra, mire ő lelövi. A videó egyébként a fegyverviselés legalizációja mellett érvel.

Az, hogy Navalnij kaukázusiak és közép-ázsiaiak iránti érzelmei 2020-ra változtak-e 2008-hoz képest, nehezen megállapítható – az utóbbi években ugyanis hasonlóan egyértelműen rasszista megszólalásai nem voltak. A nacionalista tendenciáinak például némileg ellentmond, hogy ellenezte a Krím elcsatolását Ukrajnától, és az oroszok szerepét is elítélte a kelet-ukrajnai háborúban. Persze ez a más etnikai származásúakról alkotott nézeteiről semmit se árul el.

Rasszista megszólalásaitól sohasem határolódott el különösebben határozottan: a korábban említett videó elérhető jelenleg is használt hivatalos YouTube-csatornáján, a grúzokat rágcsálónak nevező poszt is fent van a régi blogján. Nem csoda, hogy liberálisok és baloldaliak egyaránt tartózkodnak attól, hogy beálljanak mögé. Alekszej Szahnyin baloldali aktivista és a Balfront tagja, aki szintén aktív résztvevője volt a 2011-12-es tüntetéseknek, egy 2017-es cikkben egyenesen Oroszország Trumpjának nevezte Navalnijt.

A Jacobinon megjelent cikk azonban egy másik problémára is rátapint Navalnijjal kapcsolatban:

bár a korrupcióellenességen túl politikai elképzelései rendkívül homályosak, de biztosan felfedezhetők benne a vissza-visszatérő nacionalista retorikán kívül a neoliberális gazdasági nézetek is. Márpedig ez az ideológiai keverék senkire se emlékeztet jobban Oroszországban, mint magára Vlagyimir Putyinra.

Putyin 2014-es év végi beszédében például amellett, hogy a Krím Oroszországhoz való tartozásának fontosságát hangsúlyozta, arról is beszélt, hogy el kell hárítani a szociális szférában az akadályokat a verseny elől, mivel az „döntő fontosságú tényező a szociális szolgáltatások minőségének javításában”. Az egészségügyet is érintette, amelynél a „magánbiztosítási alapelvekre való áttérést” szorgalmazta minél korábbi határidővel. 2018-ban pedig évek óta nem látott mértékben roggyant meg az oroszok Putyinba vetett bizalma a nyugdíjkorhatár megemelése miatt.

Navalnij neoliberális nézetei megjelennek például a Haladás Párt 2014-es programjában. Ez egyrészt  a putyini politikai rendszer egyes elemeinek gyengítését, például az elnök hatalmának korlátozását és az új pártok regisztrációjának megkönnyítését szorgalmazza; valamint az alapvető politikai és állampolgári szabadságjogok megerősítését és tiszteletben tartását követeli.

De határozott eleme az is, hogy az állam befolyása minden téren csökkenjen, különösen ott, ahol a versenyt gátolja. A jóléti juttatásokat szigorúan szabályozni kell, és a nyugdíjkorhatárt is meg kell emelni (ironikus, hogy Navalnij a 2018-as széleskörű tiltakozások idején teljes mellszélességgel állt ki a korhatár-emeléssel szemben); az állami és piaci együttműködéseket az egészségügy, az oktatás és az infrastruktúra terén pedig támogatni kell.

Egy 2017-es interjúban Navalnij arról beszélt, hogy elsőként le kell váltani a jelenlegi hatalmat, helyreállítani a választások tisztaságát és az igazságszolgáltatás függetlenségét – ezt követően pedig a többi problémát már egyszerű lesz megoldani.

Ebből és tevékenységéből egyértelműen kiviláglik, hogy

számára az elsődleges cél a korrupció elleni küzdelem, amit a nyomasztó hatalommal rendelkező Putyin-rendszerrel szemben limitált eszközeivel feltűnően hatékonyan végez. Azonban az egyéb politikai nézetei nem engednek arra következtetni, hogy érdemben más irányba vinné az országot, mint Putyin az elmúlt 20 évben, ha valamilyen hihetetlen fordulat következtében az elnöki székben találná magát.

Alekszej Navalnij jelentősége

Akkor – személyes sorsán túl – miért is olyan fontos a társadalom számára a „legismertebb orosz ellenzéki” túlélése?

Egyrészt, ha nem épül fel, az egy újabb szög lehet az orosz ellenzéki aktivizmus koporsójában is. Persze eddig is nyilvánvalóan életveszélyes tevékenység volt a Putyin-rendszerrel szemben fellépni: minimum a szabadságát kockáztatja mindenki, aki ilyesmire adja a fejét.

Magát Navalnijt is kétszer ítélték többéves börtönbüntetésre sikkasztásért (egyik alkalommal se kellett végül letöltenie, bár a 2014-es év nagy részét házi őrizetben töltötte), de egyszer már mérgezés gyanúja is felmerült nála. Az elmúlt évtizedek nem szűkölködtek a politikailag motivált gyilkosságokban Oroszországban, se a sikertelen gyilkossági kísérletekben.

Navalnij esetleges halála vagy maradandó sérülése újabb egyértelmű üzenet az orosz nép számára: ne merd felemelni a hangodat, mert az életedbe kerülhet.

Másrészt egy kiváló tényfeltáró újságírót veszítene vele az ország. A Navalnij és csapata által kiadott videók rendkívül értékes szolgálatot tesznek Oroszországnak, ráadásul a legmagasabb minőségben. Oknyomozó tevékenységének hatását a 2018-ban publikált, „Neked ő nem Dimon” című videó által kiváltott következményekkel lehet talán a legjobban illusztrálni.

A videó azt mutatta be, „hogyan lett Oroszország akkori miniszterelnöke, Dmitrij Medvegyev az ország leggazdagabb embere, aki ismerősei által vezetett jótékonysági szervezeteken keresztül birtokol hatalmas földterületeket, drága lakásokat, jachtokat és egyéb luxuscikkeket” – írja az Átlátszó.

A jelenleg közel 36 millió nézőnél tartó videó az egész országra kiterjedő tüntetéshullámot indított el, feltűnően sok fiatal részvételével – valószínűleg nem véletlen, hogy ezt követően bevezettek egy olyan törvényt, amely megtiltotta a be nem jelentett tüntetések szervezőinek, hogy fiatalkorúakat „vonjanak be” a demonstrációkba.

Még ennél is fontosabb azonban Navalnijék munkájának az orosz közbeszédre, következésképpen pedig az oroszok gondolkodására gyakorolt hatása.

Ahogy azt a baloldali September portál kiemeli, a „Neked ő nem Dimon” tüntetések után vált például az ellenzéki retorika központi elemévé a vagyon egyenlőtlen eloszlásának a problémája, ami alapvető elmozdulást jelentett a szociális kérdésekről történő gondolkodásban. A tüntetéseken megjelenő fiatalság aktívan kritizálta azt a rendszert, amiben egy maroknyi ember birtokolja a vagyon legnagyobb részét, miközben a többségnek semmi se jut. Emellett az ország fő problémái közt emlegették az alacsony nyugdíjakat, a munkanélküliséget és az egzisztenciális bizonytalanságot.

Navalnij sokat tett azért is, hogy az elmúlt nagyjából egy évben nagyobb hangsúly került a helyi politikára, ami nemcsak emberközelibb abban az országban, ahol a főváros és a keleti határ között 10 időzónányi távolság van, hanem sokkal nagyobb esélye is van az ellenzéknek a győzelemre, mint az elnökválasztás vagy a parlamenti választás esetében. Persze Navalnij szerepét túlértékelni sem szabad ebben a kérdésben, hiszen az utóbbi években több nagy hatású helyi mozgalomnak semmi köze sem volt hozzá: gondoljunk csak a jekatyerinburgi tüntetésekre, amik megakadályozták, hogy egy park helyén templom épüljön, vagy a hetek óta tartó habarovszki tüntetésekre.

Azonban kétségtelen, hogy az „okos szavazással” Navalnijék egy hatékony taktikára tapintottak rá, amely a hangsúlyt az emberek valós problémáira helyezi, szemben például a végtelenített Európa vs. Oroszország vitával.

Alekszej Navalnij tehát megosztó személyiség, akinek politikai tevékenysége komoly kételyeket is felvet, különösen baloldali szempontból. Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy Oroszország számára súlyos, talán pótolhatatlan veszteséget jelentene a halála.