A „bérből és fizetésből élők” és az inaktívak továbbra sem tartoznak a NER kegyeltjei közé.

Az Orbán-kormány neoliberális, az alapjövedelmet még ekkora szociális krízishelyzetben is tagadó, csak a tőkét, a munkáltatót ösztönző, szelektív adóelengedéses koronavírus-válságkezelése nem csak a Mérce legelkötelezettebb újbalos olvasói vagy Ferenc pápa és a felszabadítás teológiája hazai hívei szerint tévút. Amikor már Szalay-Berzeviczy Attila is a feltétel nélküli alapjövedelem alkalmazása mellett teszi le voksát, csakúgy mint a hírek szerint átmenetileg még Trump elnök is, akkor nehéz (nehéz?) megérteni, hogy a narancsos politikai elit még csak megfontolni sem hajlandó valami hasonlót.

Ez a neoliberális szemlélet uralta a 2020. március 23-án a koronavírus-járványra tekintettel meghozott 57/2020 Kormányrendeletet, még akkor is, ha egy fokkal jobban sikerült a szabályozás, mint az Orbán Viktor szavai szerint várható volt („a lefoglalásokat, kilakoltatásokat felfüggesztjük”).

S lőn, a kormányrendelet szerint a vészhelyzet ideje alatt kilakoltatni, (tipikusan kocsit vagy más ingót) lefoglalni nem lehet. Árverést nem hirdethet meg a végrehajtó, licitet sem fogadhat be a már folyamatban lévő árverésen.

Ugyanakkor egészen az árverési hirdetmény közzétételéig az ingatlan-árverés előkészítésére a végrehajtó köteles és jogosult, így a végrehajtási jog földhivatali bejegyzésére is.

S ami a legnagyobb baj, s bizony nélkülözésnek, nem sok idő múlva akár éhezésnek is kiteheti az adósok egy részét:

a fizetésekből, a nyugdíjakból letiltás („levonás”) zavartalanul folytatódik annak ellenére is, hogy az adóst megillető jogorvoslati jogok csonkák.

Még a végrehajtás megszüntetése iránti perekben sem lehet tárgyaláshoz, így nyertes, a végrehajtást megszüntető ítélethez jutni a járványos időszak végéig.

De nemcsak a megszüntetés, hanem a végrehajtás felfüggesztése is bizonytalan. Még akkor is, ha a végrehajtási törvény 48. §-a alapján erre eleve van némi esély, sőt már a fenti Kormányrendelet 7. §-a alapján is kérheti az adós a bíróságot, hogy függessze fel a végrehajtást, tehát a letiltást is állítsa meg – már amennyiben „az adós” bizonyíthatóan „a járványügyi intézkedésekkel összefüggésben került olyan élethelyzetbe, amely méltányolható körülmény”. Tehát például ha az adós bekerült a kórházba, felmondtak neki, nincs megrendelése, vagy volt, de visszavonták.

Ez azért fontos, mert bár vírusmentes békeidőben is felmerülhet felfüggesztésre okot adó méltányolható körülmény, de alapesetben akkor a bírói gyakorlatban igazolni kell, hogy az csak átmeneti (betegség elmúlik, munkavállalásra lesz esélye az illetőnek), míg ezzel szemben a koronavírus-járvány és vészhelyzet egyszer véget ér, tehát szükségképpen ideiglenes, ezért az átmeneti jelleget bizonyítani nem kell (nem kell pl. járvány utáni, mondjuk 2020. végi munkavállaló-alkalmazási szándéknyilatkozatot kérni az ismerős vállalkozótól a felfüggesztési kérelemhez).

Nem végrehajtási kérdés, de itt említendő, hogy egyelőre nem tudni, hogy a még nem végrehajtás alatti, de már felmondott, követeléskezelőknél lévő ügyekre is kiterjed-e majd a hitelmoratórium vagy sem.

Összességében tehát iszonyatos gondot jelenthet a fizetési nehézségekkel küszködőknek, hogy a fizetés és a nyugdíj letiltásának rendeleti automatikus tilalma elmaradt, alapjövedelmet az állam nem folyósít, hogy legalább azt terhelje a levonás és ne a sokaknál szerény keresményt, járadékot. Az egyedi kérelemre hozott bírói döntés a letiltás (a teljes végrehajtás) felfüggesztésére bizonytalan. Csekély vigasz, hogy a lakhatás, a gépkocsi elvesztése vonatkozásában legalább haladékot adott a szociális szadizmus kormánya.