Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jámbor András: Nem a kártérítések, hanem a bűnözők visszaesése ellen kéne harcolni

A kormány felfüggeszti azoknak a kártérítéseknek a kifizetését, amiket elítélteknek ítéltek meg bíróságok a magyarországi börtönkörülmények miatt, és az EU különböző szerveiben akarja megvitatni, járnak-e ezek a pénzek. A börtönbüntetés kapcsán, mármint amikor jogsértésért elítélnek embereket, most arról kell beszélnünk, hogy a kormány jogsértést követ el. De biztos, hogy ez a leglényegesebb kérdés az ügyben?

A kérdés szerintem inkább az, hogy mit akarunk kezdeni azokkal, akik megszegik a társadalmi szabályokat. Lehet azt üvölteni, hogy szenvedjenek, büntessük meg őket, és nem jár nekik semmi, és bizony jogos is ez az üvöltés. Hiszen bűnt követtek el a közösség különböző tagjai ellen.

De érdemes feltenni a kérdést, mi a célja a börtönöknek? Tényleg csak annyi, hogy kiéljük a bosszút? Nem lehetne ennél hasznosabb célt találni, amiből nyerhet is a közösség?

Az elmúlt évtizedekben konszenzus volt arról, hogy a börtön célja nem csupán a büntetés, hanem az esély megadása is egy új életre.

A börtönöknek célja kell, hogy legyen, hogy ne még rafkósabb bűnözőket, még veszélyesebb embereket termeljenek ki, hanem inkább segítsenek abban, hogy aki akar és tud, az megjavuljon.

Ez a konszenzus lényegében a liberális hegemóniával együtt felbomlott, ma már Magyarországon azon versenyeznek a pártok, ki tud keményebb fellépést ígérni a bűnözőkkel szemben. Pedig nem biztos, hogy ez a jó megoldás, és érdemes lenne a rendteremtés folytonos ígérete helyett azzal foglalkozni, hogy újra kialakuljon a bűnről folytatott diskurzusban egy konszenzus, amely a gőz kieresztésén és a bosszún túl is tud hasznot hajtani a közösségnek.

Erre pedig nem azért van szükség, hogy jóemberkedhessünk, hanem azért, hogy kevesebb bűncselekmény legyen, hiszen mégiscsak ez lenne a célja az egész igazságszolgáltatási, rendvédelmi, büntetésvégrehajtási rendszernek, nem? Azt pedig könnyen beláthatjuk, hogy ha azok, akik eddig bűnöztek, ezután nem fognak, ha más életmódot folytatva térnek vissza a kisebb vagy nagyobb közösségükbe, ha példát tudnak mutatni, akkor kevesebb bűncselekmény lesz.

Tehát megéri a társadalomnak az, ha a börtönök célja nem csupán a büntetés, hanem a visszailleszkedés, a javulás segítése. Persze azt is tudjuk, ez a rendszer sosem lesz tökéletes.

És igen, ettől függetlenül bennem sem hagyna jó érzéseket, ha például a lúgos orvos kártérítést kapna a börtönkörülmények miatt.

De a kártérítéseket nem a bíróság és az EU hibájából, hanem a magyar állam mulasztásából ítélik meg. Ez ugyanaz a hiba, aminek egy másik következménye, hogy a börtönök sok esetben csak profi bűnözőkké képzik az embereket.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2015-ben azt mondta ki, hogy a körülmények olyan rosszak, hogy „az már embertelen vagy megalázó bánásmódnak minősül”. Egy korábbi per kapcsán az Abcúg arról írt, hogy egy rabnak 17 emberrel kellett megosztania egy 30 négyzetméteres cellát. Sok helyen tetvesek az ágyak és nyáron 40 fokos hőséget kell elviselniük a raboknak.

Ezek az állapotok nem csak a pereket eredményezik, hanem azt is, hogy a rossz körülmények az alulfinanszírozottság miatt (és akkor a szociális munka, az utánkövetésről ne is beszéljünk) a börtönöknek esélyük sincsen azt a funkciót beteljesíteni, ami hasznos lenne a társadalom számára és csökkentené például a bűnözést.

Pedig alapvetően erre lenne szükség, és ez fontosabb lenne, mint hogy a kormány ügyes kommunikációt csináljon egy kis EU és egy kis jogvédők elleni uszítással. Már ha fontosabb közös ügynek tartjuk a biztonságunkat, mint a Fidesz szavazatszerzését.