Elutasítja a Hamasz a legutóbbi tűzszüneti ajánlatot, amelyet egyiptomi-katari közvetítéssel kapott Izraeltől. Oszama Hamdan, a terrorszervezet tisztviselője a Hezbollah-hoz közeli Al-Manar tévének nyilatkozva arról beszélt szerda késő este, hogy a Hamasz „álláspontja a javaslatról negatív”. A Hamasz sajtóosztálya ennek ellenére megerősítette, hogy ettől még nem állnak el a további tárgyalástól, és csütörtökön olyan ellenjavaslattal élnek majd, amely számukra is megfelelő feltételeket tartalmaz egy tűzszünet megkötésére.

A legutóbbi tűzszüneti javaslatot a térségben Szaúd-Arábia, Jordánia és Izrael érintésével körutat tevő Antony Blinken amerikai külügyminiszter üdvözölte. A politikus úgy fogalmazott, hogy „most van itt az idő” a Hamasz számára, hogy elfogadja az izraeli ajánlatot, amelyet Blinken „nagyvonalúnak” nevezett. A tervezet három, egyenként 6-7 hetes fázisra osztotta a tűzszüneti folyamatot.

Az első szakaszban a harcok szüneteltek volna, ami alatt a Hamasz szabadon engedi a nőket és az időseket az október 7-én túszul ejtettek közül, cserébe több száz, izraeli börtönökben fogvatartott palesztinért. Eközben az izraeli hadsereg fokozatosan visszavonult volna a partmenti főútról a Gázai övezetben, majd a térség középső részeiről, lehetővé téve a gázai palesztinoknak, hogy visszatérjenek az északi részekbe. Mindezek alatt a tárgyalások folytatódtak volna a hosszú távú fegyvernyugvásról.

A második szakaszban a Hamasznak szabadon kellett volna bocsátania az összes túszt, az izraeli csapatok pedig kivonultak volna Gázából. Az AP Newsnak nyilatkozó egyik hamaszos tisztségviselő kifogásolta a kivonulásról szóló szakasz megszövegezését, közölve, hogy az túl tágan értelmezhető.

Az utolsó fázis során a Hamasz átadta volna az izraelieknek az időközben elhunyt túszok holttesteit, és megkezdődött volna egy ötéves újjáépítési szakasz, a Hamasz pedig kötelezte volna magát arra, hogy nem építi ki újfent a katonai eszköztárát.

A fegyverszüneti javaslat megküldése után Blinken külügyminiszternek egyértelművé tette az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, hogy a régóta tervezett, és nemzetközi szinten erősen ellenzett, a Gázai övezet déli részén fekvő Rafah elleni szárazföldi offenzíváját mindenképpen megindítja, „akár lesz megállapodás, akár nem”. Blinken szerdán megismételte Washington álláspontját, amely szerint „a civil lakosság biztonságát garantáló tervek hiányában” nem támogatja a Rafah elleni támadást:

„Vannak jobb módszerek is a Hamasz fenyegetésével szembeni fellépésre, amelyekhez nincs szükség nagyszabású katonai műveletekre Rafah-ban”

– fogalmazott a külügyminiszter.

Szaúdi „B-terv”

Bár az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége óta folytatott közel-keleti rendezési tervének, az ún. Ábrahám-megállapodásoknak a koronaékszere a szaúdi-izraeli diplomáciai kapcsolatok felvétele és a két ország viszonyai normalizálása lenne, a gázai hadműveletek és az izraeli kormány politikája a jelek szerint ennek az eredménynek az elérését nem teszik lehetővé. Mint ismeretes, Trump politikai tanácsadójának és vejének, Jared Kushnernek a nevével fémjelzett „békefolyamat” 2020-ban indult az Egyesült Arab Emírségek és Izrael közötti diplomáciai, kulturális, kereskedelmi és infrastrukturális kapcsolatok normlizálásával, ehhez csatlakozott különféle kedvezmények és ellentételezések fejében később Bahrein, majd Marokkó és Szudán is.

A megállapodások egyrészt szolgálnák az USA rugalmas elszakadását a Közel-Kelettől, másrészt egy Szaúd-Arábiával való megegyezés kifoghatná a szelet a kínai Selyemút-projekt vitorláiból, és kikövezné az utat Washington kolosszális ellenprojektjének. Ez a kereskedelmi infrastrukturális gigaberuházás India és Európa között jönne létre, ami annyira megnehezítené Kína dolgát a nyugati irányú kereskedelemben, hogy Washingtonnak továbbra se kelljen aggódnia attól, hogy Peking kitör a sok évtizedes izolációból.

Szaúd-Arábia azonban az októberben kitört háború miatt megingott az Izraellel való normalizálással kapcsolatban. Miközben

továbbra sincs a látóhatáron semmiféle tűzszünet, és Netanjahu töbször is egyértelműsítette, hogy semmiféle palesztin állam létrejöttéhez nem járul hozzá,

Rijádnak nem sok mozgástere maradt, ha meg akarja őrizni a tekintélyét a muszlim országok körében.

A problémára a Mohammed bin Szalmán vezette rezsim most egy „B-tervvel” állt elő, ami lehetővé tenné az USA számára, hogy valamelyest fékezze Peking és Moszkva közel-keleti térnyerését, cserébe pedig jelentős garanciákat kapna Washingtontól. A megállapodást ebben a körben függetlenítenék Izraeltől, vagyis amíg az nem hajlandó elismerni egy önálló palesztin államot, és nem hagy fel a gázai életek tízezreit kioltó háborújával, nem történne diplomáciai kapcsolatfelvétel. Az USA és Szaúd-Arábia mindeközben aláírna a kölcsönös védelmi megállapodást, Washington segítene Rijádnak kiépíteni a civil nukleáris energiai infrastruktúráját, valamint jelentős mennyiségű technológiai tudást adna át a mesterséges intelligencia és egyéb modern technológiák terén.

Ennek a megállapodásnak a nyélbe ütése volt Blinken célja, amikor ezen a héten Rijádba látogatott Jordánia és Izrael előtt, ám az elemzők szerint az egyezmény egyelőre nem jutott át a célvonalon. A szaúdiakkal való megállapodás ráadásul önmagában még nem lenne elég a Biden-kormányzatnak a győzelem kihirdetéséhez, hiszen azt még jóvá kellene hagynia az amerikai törvényhozásnak, erre pedig az Izraellel való megállapodás hiányában vajmi kevés esély mutatkozik. A Kongresszusban így is nehézségekbe ütközik a szaúdiakkal való együttműködés, tekintve az ország súlyos emberi jogi hiányosságait, de ráadásul éppen Blinken mostani látogatása alatt ítéltek 11 év börtönre egy szaúdi nőt, mert „nem megfelelően öltözködött és kiállt a nők jogai mellett”.

Nemzetközi elfogatóparancs Netanjahu ellen?

A hetekben röppent fel a hír, miszerint a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) azt tervezi, hogy elfogatóparancsot ad ki az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, valamint a védelmi miniszter, Joav Gallant és egyéb katonai főtisztviselők ellen. Az ICC részéről egyelőre annyit tudni biztosan, hogy zajlik egy nyomozás mind palesztin, mind izraeli személyek ellen a 2014-es gázai háborúval kapcsolatosan, és múlt év decemerétől a Nemzetközi Büntetőbíróság a jelenleg folyó háborúval kapcsolatban is nyomoz. 2014-ben 50 napos háború zajlott Izrael és a Hamasz között, ennek során meghalt 2251, jelentős részükben civil palesztin és 73 izraeli, köztük 6 civil. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a háború utáni jelentésében arra jutott, hogy „mindkét oldalon súlyosan sérültek az emberi jogok”.

Az izraeli komány annyira aggódik az elfogatóparancsok kiadása, és az azzal együtt járó várható tekintélyvesztés miatt, hogy vasárnap Netanjahu megkérte Joe Biden amerikai elnököt, hogy tegyen meg mindent annak megakadályozása érdekében.

Bár az amerikai döntéshozók előtt egyelőre nem világos, hogy az ICC tényleges tervezi-e elfogatóparancsok kiadását a gázai háború során elkövetett valószínűsített háborús bűnökkel kapcsolatban, az egyértelműnek látszik, hogy a hágai székhelyű bíróságra egyre nagyobb nyomás helyeződik annak tagországai és nemzetközi jogvédő szervezetek részéről.

Az amerikai Képviselőház republikánus elnöke, Mike Johnson „szégyenteljesnek” és „törvénytelennek” nevezte a még ki sem adott parancsokat. Johnson egészen egyértelműen fogalmazott:

„Ha a Biden-kormányzat nem lép fel ellene, akkor az ICC példátlan hatalmat szerezhet és kezébe veheti a döntést amerikai politikai vezetők, amerikai diplomaták és amerikai katonák elleni elfogatóparancsok kiadására.”

Hasonló húrokat pendített meg Netanjahu is a várt lépéssel kapcsolatban:

„Bár a Nemzetközi Büntetőbíróság nem fogja befolyásolni Izrael cselekedeteit, [az elfogatóparancsok] veszélyes precedenst teremtenének, amely veszélyezteti a kegyetlen terrorizmus és az önkényes agresszió ellen harcoló valamennyi demokrácia katonáit és tisztviselőit”

Az amerikai Kongresszusban értesülések szerint már megkezdődött az ICC elleni válaszlépéseket jelentő törvénykezés megszövegezése, arra az esetre, ha az elfogatóparancsokat mégis kiadná a nemzetközi szervezet. Az ezzel kapcsolatos hírek között szerepel a bíróság felhatalmazásának alapját képező Római Statútumból való kilépése az Egyesült Államoknak, illetve az ICC-t elismerő tagországokra helyezendő diplomáciai nyomás.

Az Egyesült Államok Izraellel, Oroszországgal és Kínával együtt nem ismeri el az emberiség elleni bűncselekények miatt magánszemélyek ellen fellépő ICC joghatóságát.