Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nagyobb a tét októberben, mint Orbán tökönrúgása

Az ellenzéki értelmiségi közbeszéd teljesen beleszakadt önmagába. Mindenki az ellenzéki összefogásról beszél, azok is, akik folyton azt kérdezik, miért beszél folyton mindenki az összefogásról.

Mintha az elemzők és maguk a politikusok is szemérmesek lennének, amikor a politikai tétekről beszélünk. Mert valóban igaz, hogy az egy az egy ellen felállás tesztelése, és a Fidesz rendszerének megcsapása fontos tétje az önkormányzati választásoknak, de van még két, talán ennél is fontosabb tét, amelyek talán a választóknak is fontosabbak lehetnek.

Óriási lélektani győzelem lenne az ellenzék sikere október 13-án

Persze fontos kérdés, hogy 10 év után tud-e az ellenzék nyerni Budapesten és más nagyvárosokban a Fidesz ellen. Egy győzelmi pillanat egyébként nem lehetetlen, és nagyrészt pont azon múlik, hogy az ellenzéki közeg tudja-e magát mozgósítani. Ahol megverik egy választáson a Fideszt, ott megtörik a legyőzhetetlenség-mítosz, és mentálisan – ha csak időre is – számos teher lekerül az ellenzék válláról. Fontos lépés volt ebbe az irányba, hogy az ellenzéki pártok képesek voltak megállapodni.

Hatalompolitikai szempontból viszont jóval több rétege van a választásnak, amin az ellenzék akkor is nyerhet, ha nem ér el áttörést.

Erőforrásokat nyerhet az ellenzék október 13-án

Keveset beszélünk arról, hogy a politika alapvetően erőforrásokról szól. Az ellenzék kampányai nem azért bénák, ha bénák, mert ezek az emberek alapvetően tehetségtelenek, hanem azért, mert a környezet, amiben politizálnak, belekényszeríti őket a tehetségtelenségbe. Egyrészt a Fidesznek kedvező nyilvánosság és a Fidesz túlhatalma mellett egy ellenzéki hiba sokkal nagyobbat szól, mint egy fideszes hiba.

Ha egy ellenzéki jelölt csinálta volna azt, amit Tarlós István a bömbivel, percek alatt falus ferenci sorsra jutott volna.

Vagy ott van a józsefvárosi eset, ahol sokan politikai amatőrizmusnak értékelték a kampányfotó belső csoportba való posztolását, miközben csak azon a héten a Fidesz 2-3 hasonló hibát vétett (egri ajánlásgyűjtés, szigetszentmiklósi videó stb.). Csakhogy a Fidesz által uralt nyilvánosság ezeknek elveszi az élét, és rendőrség sincsen, ami kivonulna miattuk, így ezek az ügyek kisebb, vagy semmilyen visszhangot nem kaptak.

Ennek pedig az erőforrás különbség az oka. És itt nem csak arról van szó, hogy a Fidesz több pénzzel és médiával rendelkezik, hanem arról is, hogy a kormánypárt több tudással és fontos képességekkel rendelkező emberrel van ellátva. Míg mondjuk egy fideszes vezetésű nagyvárosban vagy budapesti kerületben a kormánypártnak 50-60 pozícióban lévő, támogatásokkal ellátott helyi embere áll kampányra készen, az ellenzéki pártoknak ezeken a helyeken 2-3, gyakran 10 éve harcoló, kiégett emberrel kell felvenni a harcot. Míg a fideszesek folyamatosan a közigazgatásban ténykedve, polgári kapcsolatokkal ellátva, jólétben dolgoznak, addig az ellenzékiek többnyire önkéntesen, munkaidőn túl foglalkoznak a helyi politikával. Tanulásra, tapasztalatok levonására nincs idejük.

Ellenzéki győzelem is hozhat ellenzékváltást

A mostani választás pont ezen változtathat. Budapesten még egy szűk ellenzéki vereség is plusz 2-3 új polgármesteri helyet, és plusz kb. 100 önkormányzati képviselőt jelent az ellenzéki pártoknak. Országosan ez 5-6-7 új polgármestert és 2-300 új ellenzéki önkormányzati képviselőt, azaz fő vagy félállásban fizetett politikust jelent. Sőt, a polgármesteri hely jelent még sok-sok embert, aki munkavállalóként főállásban tud majd a közösség ügyeivel foglalkozni. Egy szoros ellenzéki győzelem pedig ezt a számot megsokszorozná. 12-13 budapesti kerületi polgármesteri pozíció hirtelen 500-1000 új, főállásban politizáló ellenzéki embert jelentene Budapesten. Ez önmagábn radikálisan javítaná az ellenzéki politizálás lehetőségeit és minőségét. De gondoljunk bele, mit jelentene Pécsen vagy Miskolcon egy ellenzéki siker az ellenzék politizálási képességre nézve, az egész megyében.

Ezeknek az erőforrás- és képességnöveléseknek további következményei vannak. Az ellenzéki politizálás ugyanis ma úri huncutság Magyarországon, ez pedig kontraszelekciót eredményez.

Azok tudnak ellenzékben politizálni, akiknek van a NER-től független egzisztenciájuk, és akik fel tudják magukat szabadítani munkaidőben, hiszen egyetlen párt sem tud tömegesen dolgozókat fizetni.

Ezért csak gazdagabb vagy egzisztencia nélküli emberek jutnak el az ellenzéki politizálás közelébe, és ők is hamar kiégnek, ha nem tudnak egzisztenciát szerezni. Az önkormányzati választás tehát a számos pozíció megnyílása miatt alkalom arra, hogy polgármesteri szinten az első vonalba, és még inkább, a második vonalba, új emberek kerüljenek, akiknek a választások után már a közintézmények és a pártjaik tudnak egzisztenciát biztosítani.

Ez pedig a pártok belső struktúráját is átrajzolhatja. Több sztorit is ismerünk arról, hogy egy-egy ellenzéki pártban tőkével rendelkező, a Fidesszel gyanús kapcsolatban lévő emberek miként tudják fogni a párttagokat azáltal, hogy ők biztosítanak nekik egzisztenciát a munkavégzéshez. Ha több lehetősége lesz az egyszerű párttagoknak politikai munka révén saját egzisztenciához jutni, akkor nagyobb lesz az esélye, hogy a pártokban lévő, fogott háttéremberekkel szemben létrejön az egészséges ellenállás az ellenzéki pártokon belül.

Egy erős ellenzéki szereplés tehát teljesen meg tudja változtatni az ellenzéki politizálás lehetőségeit.

Csak az ellenzéknek van programja

És van még egy szempont, ami valahogy mindig elsikkad. Ha megnézzük a két ellenzéki jelöltet, a győzelemre esélyes Karácsony Gergelyt és a győzelemre nem esélyes Puzsér Róbertet, akkor azt láthatjuk, hogy van programjuk és elképzelésük arról, hogy mit csinálnának a várossal, míg Tarlós Istvánnak nincs. Ez pedig nem egyedi helyzet ezen a választáson.

Ha a dolgok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy valójában az ellenzéknek vannak szakpolitikai elképzelései, míg a kormányoldalnak nincsenek.

Karácsony Gergely Zuglóban egyébként nagyrészt már kipróbált lakhatási víziója több szinten ad választ a Budapestet és az országot fenyegető egyik legdurvább válságra, a lakhatási válságra. A lakásügynökség, vagy a különböző szociális helyzetekhez rendelt szociális intézkedések tényleg alapjai lehetnek egy igazságosabb Budapestnek. Puzsér zöld víziója pedig valóban kiemelkedő nemzetközi téren is, és mindkét jelölt elég hangsúlyosan foglalkozik a klímaválság káros hatásainak mérséklésével. Ezzel szemben pedig Tarlós semmit se tud felmutatni.

A helyzet az, hogy ebben a két kérdésben biztosan, de más szakpolitikákban is igaz lehet az állítás: ha maradnak a kormánypárti polgármesterek, akkor a legfontosabb szakpolitikai területeken semmi se fog történni a nagyvárosainkban, míg ha ellenzéki jelöltek nyernek, legalább esély lesz a változásra.

Az ellenzéki polgármestereket rá lehet kényszeríteni a jó döntésekre

Sőt, az a helyzet, hogy míg a burokban tartott kormánypárti szavazók által védett, és központilag utasított Fidesz-jelölteket nem nagyon lehet rávenni semmire, az ellenzéki jelöltekkel szemben, ha megválasztják őket, sokkal könnyebb lesz nyomást gyakorolni. Ők ugyanis jobban ki vannak téve a szavazatvesztés rémének.

Erre kiváló példa egyébként Zugló és Karácsony Gergely. Mint ismert, elsőre Karácsony csupán tartózkodott a Fidesz-MSZP zuglói mutyival szemben, de miután a főpolgármesteri kampány témája lett a parkolás kérdése, meg kellett erőltetnie magát, és egy júniusi változtatást követően a korábban veszteséges zuglói parkolás havi egymillió forintos nyereséget hoz. Miközben egyébként a fideszes kerületekben tovább pörög a parkolási maffia.

Tehát bőven van tétje az októberi választásoknak, az ellenzék jó szereplése számtalan előnnyel járna. Ha pedig otthon maradunk mi nem fideszesek, ellenzékiek és bizonytalanok, akkor a fideszesek fognak helyettünk dönteni.

Címlapkép: Karácsony Gergely facebook-oldala
Olvass tovább!