De mégis, mi ez a Nagy Blanka-jelenség?

Adott egy lány, akinek összes politikai teljesítménye annyi, hogy csúnyát mondott Magyarország miniszterelnökére, ezért kikezdte a kormánypárti média, ja, és csillogó szemű fiatal, mégis olyan sztárt csinál belőle a magyar politikai nyilvánosság, mintha legalábbis megmászta volna a politikai Mount Everestet.

Mit mond el rólunk, a politikai teljesítményről, a politikától való elvárásainkról Nagy Blanka esete? A 19 éves lány a hétvégén a DK kampánynyitó rendezvényének felszólalója volt, és tudjuk, felmerült a neve az MSZP EP-listájára is. De miért?

Nekem semmi bajon nincs Nagy Blankával. Biztos kedves, okos lány. Azzal sincs bajom, ha valaki egy párt rendezvényén szónokol, azzal se, ha fiatalon politizál. Nem kell ezért félteni vagy sajnálni. Alapvetően az lenne a jó, ha minél több ember vállalná fel pártszimpátiáját, állna be a neki szimpatikus párt mellé, és minél több fiatal aktívan politizálna.

A probléma azzal a nyilvánossággal van, amely teljesítménynek értékeli azt, amit Nagy Blanka csinált. Mert nem az. Nem politikai teljesítmény dühösen káromkodni, és nem politikai teljesítmény fiatalnak lenni.

A politikai teljesítmény fontos, erős, egyedi gondolatokat, elveket képviselni, következtessen kiállni értük, e mögé pedig támogatást építeni, szövetségeseket keresni, és győzni. Ez lenne az ellenzéki politikai teljesítmény 2019-ben. De nem ehhez mérjük magunkat, hanem a nagyot mondáshoz, és ezzel erősen gond van.

Mert mit lát valaki, aki mondjuk politikus akar lenni? Mi számít a politikusság mércéjének ma Magyarországon? Vagy nagyon benyalsz Orbán Viktornak és akkor lesz zsíros állásod, vagy nagyon elküldöd a picsába, és akkor lesznek médiaszerepléseid. Ha nem mondasz semmit Orbánról, akkor pedig senki vagy. Kb. ez vonható le Nagy Blanka sztorijából.

Ezzel pedig az a gond, hogy valójában nem lesz belőle jobb ország. Iszonyatosan ijesztő, hogy senki se gondolja azt, hogy ahhoz, hogy például az ország negyedik legnagyobb pártjának kampánynyitóján szónok legyél, le kéne rakni bármi valós politikai teljesítményt. Ebből pedig az látszik, a valós politikai teljesítménynek nincs értéke.

Ha pedig annak a politikai teljesítménynek, ami ügyekről, képviseletről, legitimációról, szervezetről szól, nincs értéke, akkor ki fogja elvégezni? Senki.

Végtelen gondolatnélküliség, üresség van ott, a „mi a fenét is csinálunk akkor, amikor politizálunk” kérdésére néma csend, ahol senki sem szól, hogy esetleg Nagy Blankának nem lenne helye mint politikai teljesítményt lerakó embernek a reflektorfényben, mert tud káromkodni.

Persze amikor a kormánymédia támadja, meg kell védeni, mert ez igazságtalan. De érdemes lenne megállni, körülnézni, és észrevenni magunkat, mekkora csöndben és ürességben élünk akkor, ha egy jó ízű káromkodás úgy tűnik fel, mint politikai kiteljesedés. Mennyire nincs szavunk és gondolatunk a politikáról?

A Nagy Blanka-jelenség valójában a legnagyobb segélykiáltás, amit a magyar politika hallathat – legyen ellenzék, kormánypárt vagy független média – arról, hogy mekkora bajban van ez az ország és közös ügyeink intézése.

Olvass tovább!