Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Sargentini-jelentést megszavazó Európai Parlamentnek semmi baja az Orbán-kormány migrációs politikájával

„Szeretném elérni, hogy az Európai Néppárt a mostani bevándorlás-párti és migráns-támogató, migráns-bátorító álláspontról átállna a határvédelem és az illegális migránsokkal szembeni határozott fellépés politikájára.”

– mondta Orbán Viktor a Sargentini-jelentés keddi vitáját követő sajtótájékoztatón.

„Kicsinyes bosszúról van szó az európai parlament migráció-párti többsége részéről.”

– ezt már a szavazás estéjén mondta Szijjártó Péter külügyminiszter a Hír TV-n.

A kormány állítása tehát az, hogy a magyarországi jogállamiságról szóló elmarasztaló jelentést támogatók – beleértve az Európai Néppárt nagy részét is, amelynek nem-fideszes képviselői 71%-os többséggel álltak a jelentés mellé – azért szavaztak így, mert a magyar kormány nem támogatja az illegális migrációt, míg ők igen.

Vegyünk egy másik tegnapi hírt.

A Földközi tengeren 26 napja egy sem jár a közül a 10 civil hajó közül, amelyek a tengeren cirkálva menekülteket mentenek. Ilyen 2015 óta nem fordult elő. Amikor legutóbb (június 28. és július 8. közt) hosszabb ideig vesztegeltek az NGO-k hajói, 300 ember fulladt bele a tengerbe.

A hajók veszteglésének közvetlen oka az, hogy a máltai és az olasz hatóságok nem engedik vízre szállni, illetve kikötni a hajókat, amelyek a legfelkészültebbek a bajba jutott menekültek kimentésére. Ennek következtében – miközben az útra kelők száma idén radikálisan csökkent – az út ma még kockázatosabb, mint az elmúlt években volt.

De volt még más is tegnap. Angela Merkel német kancellár a Bundestagban fejtette ki, hogy támogatja az Európai Bizottság javaslatát: az illegális migráció elleni harc jegyében meg kell erősíteni az EU külső határának védelmét. Jean-Claude Juncker leköszönő bizottsági elnök szintén tegnap mondta el évértékelő beszédét az Európai Parlament plénuma előtt, és a határvédelem megerősítésének jelentősége mellett dicsérte az EU politikáját, amelynek következtében a Földközi-tengeren érkezők száma radikálisan csökkent.

A két vezető által magasztalt, kedden bejelentett bizottsági javaslat egy 2020-ig létrehozandó, tízezer főből álló készenléti alakulatról szól, amelynek feladata az európai határok ellenőrzése és az illegális migráció megállítása volna.

A reform célja a Frontex felfegyverzése és a határvédelem egységesítése lenne, valamint a kitoloncolások hatékonnyá tétele jogi és katonai eszközökkel.

A javaslat alapjában még júniusban állapodtak meg európai vezetők, ekkor született egyezség arról is, hogy az Unió külső határainál elhelyezkedő államoknak még több anyagi támogatást kell nyújtani, hogy azok megakadályozzák a menekültek Európába jutását.

Ez a politika pedig egyáltalán nem új: amint augusztusi elemzésünkben írtuk, a menedékkérők Európán kívül tartása az európai menekültpolitika régi és következetes hagyománya. Sőt, azt kell mondani, az egyébként Merkel és Juncker által is emlegetett migráns-szétosztás a javaslattevők számára is nyilvánvaló működésképtelensége miatt (amely kapcsán egyébként Orbánéknak elsősorban a Sargentini-jelentést ellenző Salviniékkal van vitája), az Európai Unió menekültpolitikája jelenleg a határrendészet megerősítésében és a piszkos munka határokon kívül szervezésében áll.

Csak a tegnapi nap hírei tehát tökéletesen cáfolják a kormány mantráját, miszerint az uniós többség „migránspárti” volna.

Már csak azért is, mert az Unió szociáldemokrata, liberális és zöld frakcióinak hasonló kritikái voltak a magyar kormánnyal szemben 2015-öt megelőzően is, amikor még illegális bevándorlásról és migrációs kvótákról szó sem volt, igaz, akkoriban megjelent még a Népszabadság, nem zaklatták a mai mértékben az NGO-kat, a CEU-t nem fenyegették bezárással, és nem korlátozódott rasszista klisékre a kormány kommunikációja. Márpedig a néppárti frakció kritikusai elsősorban ezeket vetik a magyar kormány szemére. (Meg a korrupciót, amiben 2014 óta viszont csak annyi változott, hogy nem Simicska Lajos, hanem Mészáros Lőrinc és Tiborcz István arat a közbeszerzéseken.)

A legárulkodóbb Orbán meséjének tarthatatlanságáról az, hogy a Néppártban a Sargentini-jelentés megszavazása mellett az a Sebastian Kurz állt ki talán a leghatározottabban, akinek migrációs politikája szemernyit sem emberbarátibb Orbánénál, amint ezt a magyar miniszterelnök szereti is hangoztatni. A nyilvánvaló ellentmondást a kormány meg sem kísérli feloldani, inkább ködösítenek: a magyar-osztrák „sógor-viszony” bizony tele van bonyolult elemekkel, és ez alapján mi magyarok nem vagyunk meglepődve az osztrákok árulásán. Itt ha jól értjük Haynau, esetleg a Zrínyi Miklóst felöklelő vadkan magyarázó erejében bízik a kormány.

A Sargentini-jelentést lehet kritizálni, amiért hiányos vagy pontatlan lenne, de lényegi igazságának belátásához, vagyis hogy a magyar jogállamisággal alapvető problémák vannak, igazán nem sok szükséges.

Mert például miféle jogállam az – újabb hír a napokból – ahol, amíg a miniszterelnök a „migrációpárti” támadásoktól védi az országot, a felsőoktatási- és innovációs miniszter arról tájékoztatja a Tudományos Akadémia elnökét, hogy az intézményt a következő három hónap során feldarabolnák. Mindezt azt követően, hogy a kormány augusztusban – szintén derült égből villámcsapásként – nagymértékű forrásmegvonást helyezett kilátásba.

Ki lehet itt biztonságban, ha a magyar kultúra egyik legjelentősebb, 193 éves, közmegbecsülésnek örvendő intézményét így szedi szét a kormány? A migrációs harc meséje csak ezt próbálja leplezni.

(Kiemelt kép: Orbán Viktor Brüsszelben / Fotó: MTI)
Olvass tovább!