Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Megegyezésre jutott az EU a migrációs kérdésben: Európa magasabbra húzza a falakat határain

A csütörtök délután kezdődött EU-csúcs estére megfenekleni látszott, kiderült ugyanis, hogy felrúgva a tervezett napirendet, az olasz miniszterelnök, Guiseppe Conte, nem hajlandó semmiről sem dönteni, amíg a Róma számára legfontosabb migrációs kérdésben nem születik konszenzus.

A huszonnyolcak végül pénteken hajnalban fél öt körül jutottak megegyezésre, ami még néhány nappal ezelőtt is valószínűtlennek tűnt, és Conte azzal ünnepelte az eredményt, hogy „Itália immár nincs egyedül”.

A katalán Open Arms civil mentóhajó, amelyet a múlt héten Málta már benzint vételezni sem engedett be kikötőibe. Fotó: Facebook

Nyilván jól hangzik, hogy a kormányfő első EU-csúcsát rögtön azzal indította, hogy órákon át ellenállt 27 partnerének, közelebbről nézve azonban a megegyezés annyira homályos, a legfontosabb döntések konkrét jövője annyira bizonytalan, hogy a Róma által „kicsikart” engedmények nem igazán tűnnek átütőnek.

Igaz, az EU vezetői elvben leszögezték, hogy a déli országokba érkezők „Európába” érkeznek, azaz az elsősorban az olasz, görög, és kisebb, de jelenleg épp növekvő mértékben a spanyol államra háruló terheket és problémákat közösen kell megoldani.

Áldásukat adták azokra a törekvésekre is, amelyek – mint a szöveg fogalmaz, 2015 ősze óta 95 %-kal lecsökkentették az Európába szabálytalan módon érkezők detektált számát. Azaz továbbra is számíthatunk a török és líbiai erőfeszítésekre abban, hogy minél kevesebben érjék el az európai partokat, ezen felül az EU az afrikai országoknak folyósítandó 500 millió eurós keretről is döntött.

A megegyezés továbbra is az eddigi logika alapján, a külső határok megerősítésével, a közös határvédelmi szerv, a Frontex finanszírozásának növelésével, és a csempészet elleni harccal kívánja folytatni az „illegális bevándorlás elleni küzdelmet”. Továbbra sincs szó a szakértők által évek óta javasolt legális beutazási lehetőségek megnyitásáról.

Ahogy nincs szó kvótákról sem, amelyekhez Róma korábban ragaszkodott, sőt, a dublini rendelet reformja is csak konkrétumok nélkül bukkan fel, pedig ez lett volna az olaszok másik fontos követelése.

Épp ellenkezőleg, a szöveg áldását adja arra a gyakorlatra, amely az EU belső határainak ellenőrzésével zárná ki a migránsok és menekültek mozgását, ami már több helyütt is megvalósul a gyakorlatban. Az egyik francia határrégióból csak a tavalyi évben 44 ezer külföldit toloncoltak vissza Olaszországba, köztük 13.500 kiskorút – ezt a gyakorlatot pedig az olaszok eddig, érthető módon kritizálták. Ez a kitétel feltehetően kedvére lesz majd Angela Merkel bajor kritikusainak.

A terhek jobb megosztására beterjesztett javaslatok, a közös finanszírozáson túl különféle táborok létesítésére vonatkoznak. Az elképzelés lényege az, hogy ezekről a táborokból könnyebb lenne kiutasítani és kitoloncolni azokat, akik nem érdemelték ki a menekült státuszt.

Az EU egyrészt az afrikai országokban szorgalmazná ezek létrehozását – amivel kapcsolatban, az emberi jogi problémákon túl, praktikus akadály lehet, hogy nem nagyon akad befogadásukra önkéntes jelentkező. Tunézia és Marokkó már jelezte, hogy köszöni, nem kér a táborokból. De a korábban Emmanuel Macron, mostanában pedig Matteo Salvini által emlegetett szegény országok – Csád, Mali, Szudán vagy Niger – nem biztos, hogy vevők lennének a jövőben az ötletre.

A megegyezés egyik valódi újdonsága az utóbbi hetekben sokat emlegetett európai befogadó (és kitoloncoló) táborok létesítése. Ezek végül nem lennének zártak, csak „felügyeltek”, ellenőrzöttek a szöveg szerint (bármit is jelentsen ez), és önkéntes alapon jöhetnének létre.

De érdekes módon sajtóinformációk szerint mindenki, így a leginkább érintett olaszok, spanyolok, franciák is tagadják, hogy ilyen táborokat szeretnének létrehozni. (Az elsőként Madrid és Párizs által felvetett, zárt táborok ötlete egyébként heves reakciókra ragadtatta mindkét ország közvéleményét, ahol a zárt táborok elég rossz emlékeket idéznek…)

A kompromisszum ezen pontjait Orbán Viktor is megünnepelte egy hajnali Facebook-videóban – „Magyarország nem lesz bevándorlóország, megmarad magyar országnak”. Az, hogy kötelező jelleggel egyik állam se vegyen át menekülteket, valóban a visegrádiak egyik fontos kikötése volt. A realitás azonban az, hogy az eddig kiosztott „kvótákat” több nagyobb állam sem tartotta be, így a franciák és spanyolok sem, ahogy pl. Ausztria is ellenezte őket, az „önkéntes” jelleg fenntartása tehát nem biztos, hogy a V4-en múlott.

A belső határellenőrzés és az európai országok közti visszatoloncolás lehetőségének aláhúzásán túl, a másik nagy visszalépés a megegyezésben a civil mentőhajókra utaló egyetlen mondat. Eszerint „minden, a Földközi-tengeren operáló hajónak be kell tartania az érvényben lévő törvényeket, és nem szabad akadályozniuk a líbiai parti őrség műveleteit”.

Ez egyértelmű utalás azokra a civil mentőhajókra, amelyek az utóbbi hetekben-hónapokban összeütközésbe kerültek a líbiai egységekkel, legutóbb pl. a németek Lifeline hajója, amely megtagadta az általa kimentettek átadását a líbiaaiknak.

Az EU-nyilatkozat fenti kijelentésével az a probléma, hogy jelenleg ádáz értelmezési csata folyik arról, ki tartja be a törvényeket a térségben. A jogvédők és a mentőhajók üzemeltetői ugyanis azt állítják, hogy éppen ők a nemzetközi jog tisztelői, amikor a tengeri és emberjogi, menekültjogi konvencióknak eleget téve kimentik a bajba jutottakat. Ezzel szemben Líbiának sem nemzetközileg elismert koordinációs mentőközpontja, sem biztosként elismert kikötői nincsenek. Ráadásul köztudott, milyen rettenetes veszélyek fenyegetik az országban az odakeveredő száműzötteket.

A megegyezés mindazonáltal leszögezi azt is, hogy a nemzetközi vizekre jutott hajók segítése továbbra is Európa, tehát a parti államok hatáskörébe tartozik – azaz a napokban az olasz belügyminiszter által pedzegetett segítség-megtagadás nem lett hivatalosan támogatott opció.

Ami voltaképp örömhír a mai, egyre inkább a szélsőséges szólamok uralta politikai légkörben. Miközben, sosem árt elismételni: a kontinensükre a tengeren át érkezők száma évek óta nem volt ilyen alacsony, idén egyelőre az ötvenezer főt sem éri el, azaz az EU lakosságának 0,009 százaléka.

Olvass tovább!