Nemrég jelent meg a Magyar Ifjúság Kutatás 2016, mely 2000 óta 4 évente vizsgálja több aspektusból a fiatalok helyzetét. A kutatás alanya 8000 magyarországi és 4000 határon túli 15-29 éves fiatal volt. A 24.hu kiszúrta, hogy a készítők összeállították a hivatalos kutatásból kimaradó a „Margón kívül” című kötetet is, ami ugyan még nem jelent meg, de már most lehet belőle szemezgetni. Az eddig elkészültek alapján az derül ki, a fiatalok közel fele úgy érzi, az elmúlt tíz évben romlott az életszínvonal, sokan pedig a kilátástalanságot és a szegénységet tartják a legnagyobb problémának.
A Magyar Ifjúság Kutatás 2016-nak egyébként még 2016-ban meg kellett volna jelennie, a feldolgozás azonban 2018-ig nem kezdődhetett el, ugyanis annak ellenére, hogy az Uniós forrásokból megvalósuló kutatás eredményeihez szabad hozzáférést kellett volna biztosítani, a kutatási anyagot csak a belső körök ismerhették meg, az eredményeket még szakami fórumokon sem hozhatták nyilvánosságra a kutatók. Mivel a 2016-os adatok 2018-ban helyenként elavultak már, a Margón kívül részben a Magyar Ifjúság Kutatás 2016-ból, részben egyéb forrásokból dolgozik, hogy „kármentesítse” az aktualitásukat és relevanciájukat el nem veszített ismeretek megosztásával. A Margón kívül tehát a fent említett visszásságok miatt autonóm értelmezése az ifjúságkutatásnak, a készítők munkáját nem keretezte hatalmi nyomás, szerkesztői utasítás vagy öncenzúra.
Ördögi kör
A 2016-os adatokból megállapítható, hogy az általános iskolai végzettség megszerzése általános, de vannak olyan 15-29 éves fiatalok, akik még általános iskolában tanulnak, illetve olyanok is, akik már itt lemorzsolódtak és elhagyták a közoktatást.
A konkrét számok durva képet mutatnak:
minden huszadik fiatal az általános iskola befejezése után meg se próbál továbbtanulni – ráadásul egy kis növekedés is tapasztalható az előző négy évhez képest, ami a kötet szerint a tankötelezettségi korhatár csökkentésének egyik következménye lehet.
Az általános iskola után a fiatalok közel 70%-a az érettségit adó képzéseket választja, viszont emelkedik az érettségit nem adó szakképzést választók száma, a szakképző iskolákban azonban a lemorzsolódás is nagyobb mint az érettségit adó szakgimnáziumokban és gimnáziumokban.
Az Ifjúság Kutatás szerint míg az érettségit nem adó szakképzést elkezdők közül minden tizedik diák lemorzsolódik, addig az érettségit adó iskolákból csak minden ötvendeik diák esik ki.
A társadalmi egyenlőtlenség az oktatásban folyamatosan újratermelődik, kitörésre kicsi az esély: akiknek az édesapjuk legfeljebb 8 általánost végzett, elsősorban szakiskolában tanulnak. A szakmunkás apák gyerekei általában szintén szakképzésben vesznek részt, az érettségivel nem rendelkező apák gyerekei pedig egyre kevésbé jutnak be a felsőoktatásba. Az érettségivel rendelkező szülők gyerekeinek egyre inkább elérhető a felsőoktatás, a diplomás szülők gyerekei nagy számban jutnak el a felsőoktatásig, szakképzésben ritkán vesznek részt.
A megkérdezett roma fiatalok több mint hét tizede legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik, negyedük szakmunkás bizonyítvánnyal, csupán 5 százalékuk szerzett érettségit, a diplomáig pedig egyikőjük sem jutott el. A korcsoporthoz tartozó nem roma fiatalok csaknem 40 százaléka leérettségizett, egytizedük pedig le is diplomázott már.
Szegénység és kilátástalanság
A fiatalok nem érzik stabilnak a munkaerőpiaci helyzetüket: a tanulók bizonytalanok, de még optimisták, a dolgozók biztosank érzik a munkahelyüket, viszont nem látnak maguk előtt perspektívát, a se nem tanuló, se nem dolgozók pedig bizonytalanok és pesszimisták a kilátásaikat illetően.
A fiatalok csaknem fele (45%) úgy érzi, az elmúlt 10 évben romlott az emberek életének színvonala, 36% szerint nem változott, 19% szerint javult.
Az emberek várható életszínvonaláról 26% azt mondta, romlás várható, 33% szerint pozitívabb lesz, 41% szerint pedig stagnálás következik.
A 15-29 év közötti fiatalok csupán 7%-a érzi úgy, hogy anyagi gondok nélkül él, a pénz megfelelő beosztásával 43%-uk jól kijön a jövedelméből, 31%-uk épphogy kijön a jövedelméből, 10%-uk hónapról hónapra él, 2%-uk nélkülöz (7% nem tudott válaszolni).
Ezek után nem meglepő, hogy (a 2016-os eredményeket is meghaladva) a fiatalok a kilátástalanságot nevezték meg a legnagyobb problémájukként, ami elsősorban a dél-alföldi és a nyugat- és dél-dunántúli régiókban jellemző, a közép-dunántúli fiatalok viszont valamivel (az országos átlagnál 9%-kal) pozitívabbak.
Az anyagi gondok és a szegénység leginkább az Észak-Magyarországon élő fiatalok körében nagy probléma, a munkanélküliséget is közülük említették meg a legtöbbször, legkevésbé pedig a Nyugat-Dunántúlon fordult elő.
A probléma gyökere
Az oktatásban egyre több a lemorzsolódó, végzettség nélküli, ezáltal munkanélkülivé váló, vagy a közmunka világába bekerülő fiatal, ami egyértelműen megmutatja, az oktatás folyamatosan növeli az esélyegyenlőtlenséget.
Van Magyarországon kb. 100 ezer fiatal, akik már nem tanulnak, de még nem dolgoznak. Ebbe a helyzetbe főleg a lányok kerülnek, ugyanis Magyarországon a munkaerőhiány főként a kifejezetten munkaintenzív, ipari ágazatokban tapasztalható, ahol főként férfiakat alkalmaznak, még ha nem is rendelkeznek megfelelő képzéssel. Emellett az Orbán-kormány által bevezetett kettős képzés, amelyben jelenleg 50 ezren tanulnak, szintén a „fiúsnak” elkönyvelt, ipari szakmákra fekteti a hangsúlyt.
A lakhatási és családi adókedvezmények csak a jobb anyagi helyzetben élőknek nyújtanak kedvező lehetőségeket, a szegényebbeknek pedig továbbra is megfizethetetlen marad egy saját ingatlan, de akár még egy bérlakás is, így a gazdaságilag fejlettebb térségekből kiszorulva képtelenek lakóhelyet változtatni és munkához jutni.
Összesen 1,5 millió magyar család küzd anyagi gondokkal a lakhatásra fordított kiadások miatt. A rossz lakhatási körülményekkel rendelkező, munkanélküli, vagy közmunkába kényszerülő szülők gyermekei alapvetően hátrányból indulnak az életben, nagy eséllyel kiesnek a közoktatásból, majd ők is a közmunka programban végzik.
