Egyre szegényebbek a szegények

A világ legfejlettebb országaiban is jelentős egyenlőtlenségek jellemzik a társadalmat: a társadalom 40%-a jellemzően a jövedelmek jóval kisebb részével rendelkezik, mint ami arányaiban indokolt lenne, a helyzet idehaza sem jobb.

Az ENSZ egyik fontos célkitűzése a fenntartható fejlődés érdekében, hogy növelje a népesség alsó 40 százalékának jövedelmét, és csökkentse az egyes társadalmi rétegeket sújtó egyenlőtlenséget, aminek rengeteg oka lehet: jövedelem, nemi hovatartozás, életkor, egészségügyi állapot, rassz, társadalmi osztály, etnikai hovatartozás, vallási hovatartozás stb. Az ENSZ célja, hogy csökkentse mind az országokon belüli, mind az országok közötti egyenlőtlenségeket.

Az Eurostat adatai szerint az Unió lakosságának alsó 40%-a az összes jövedelem csupán 20,9%-át kereste meg, ráadásul ez az arány egyre csökken az utóbbi években (2010-ben még a bevételek 21,2%-át keresték meg). A csökkenő tendencia idehaza is jellemző, de még így is valamivel az uniós átlag felett teljesítünk: 2010-ben a társadalom alsó 40%-a még az összes jövedelem 24,8%-át birtokolta, míg ez az arány 2016-ban már csak 22,5% volt.

Nincs min csodálkozni, sajnos Magyarországon erősen bebetonozódtak a társadalmi egyenlőtlenségek:

még mindig a közmunka jelenti a legszegényebbek számára az  egyetlen „kiutat”, de a valóságban igazából épphogy csak a felszínen tartja őket, kitörni viszont sose tudnak belőle. A lakhatási és családi adókedvezmények csak a jobb anyagi helyzetben élőknek nyújtanak kedvező lehetőségeket, a szegényebbeknek pedig továbbra is megfizethetetlen marad egy saját ingatlan, de akár még egy bérlakás is, így a gazdaságilag fejlettebb térségekből kiszorulva képtelenek lakóhelyet változtatni és munkához jutni.

Emellett az oktatás helyzete sem elhanyagolható tényező, sőt, mondhatni itt kezdődik minden: egyre több a lemorzsolódó, végzettség nélküli, ezáltal munkanélkülivé váló, vagy a közmunka világába bekerülő fiatal, ami egyértelműen megmutatja, az oktatás folyamatosan növeli az esélyegyenlőtlenséget.

A KSH 2015-ös adatai szerint az önkormányzati bérlakásokban élőknek az átlagosnál kétszer gyakrabban van problémájuk lakhatásuk megfizetésével, de a magánbérlők fele szintén nehezen finanszírozza a lakhatási kiadásokat, ám a lakhatás megfizetésével küzdők 60%-a saját tulajdonú ingatlanban él.

Összesen 1,5 millió magyar család küzd anyagi gondokkal a lakhatásra fordított kiadások miatt.

A rossz lakhatási körülményekkel rendelkező, munkanélküli, vagy közmunkába kényszerülő szülők gyermekei alapvetően hátrányból indulnak az életben, nagy eséllyel kiesnek a közoktatásból, majd ők is a közmunka programban végzik.

Ezt az ördögi kört kizárólag a kormány tudná megszakítani, de amíg csak csökkenti az erre szánt keretet, az egyre növekvő szegénység folyamatosan újratermeli magát.

(Forrás: Mérce/Pénzcentrum)
Olvass tovább!