Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ne csak a pártokat hibáztassuk!

Ne csak a pártokat és azok vezetőségét hibáztassuk a választások eredménye miatt. Persze követtek el hibákat, de lássuk be, ahhoz, hogy kétharmad lett, nagyban hozzájárult a társadalom hozzáállása is a pártokhoz.

Az LMP-nek neki lehet menni, hogy miért nem koordinált, a Momentumon számon lehet kérni, hogy szép, hogy visszaléptek pár helyen, de ez csak szimbolikus tett volt. A Kétfarkúnak neki lehet menni, hogy minek indult, és vett el szavazatokat. Az Együttet lehet szidni, hogy miért nem állt be az MSZP-P listára, a Párbeszédet el lehet azért küldeni, hogy miért adta fel az Új Pólus reményét, és miért állt be az MSZP-hez, az MSZP-t számon lehet kérni, hogy miért csinálta ki saját miniszterelnök-jelöltjét, Botkát. A DK-nál el lehet mondani, ha Gyurcsány végre visszavonulna, akkor működhetne egy összefogás. A Jobbikon számon lehet kérni, hogy miért nem koordinált a demokratikus ellenzéki pártokkal és fordítva. De sajnos ez a választás nem csak ezeken múlt.

És majdnem mindenről el lehet mondani az ellenkezőjét is.

Az MKKP valószínűleg olyan szavazókat mozgatott meg, akik másra nem mentek volna el szavazni, az Együtt rengeteg áldozatot hozott a koordinációért, arányaiban ők engedtek a legtöbbet a kormányváltásért. A MSZP-Párbeszéd szövetség elindította a legnépszerűbb ellenzéki politikust, Karácsony Gergelyt miniszterelnök jelöltnek, így adva egy kis reményt a kormányváltásra. A Jobbik szavazói pedig nem biztos, hogy tömegesen átszavaztak volna a demokratikus ellenzék jelöltjeire, lehetséges, hogy többen szavaztak volna át a Fideszre. A DK-nak pedig ugyan nem nagy, de biztos szavazótábora van, akik szintén nem biztos, hogy átszavaztak volna egy Jobbikos jelöltre. És valljuk be, nem a Momentum és az LMP indulásán múlt a hatalmas Fidesz-győzelem. Talán a kétharmad nem lett volna meg, de ahhoz nagyon közeli szám jött volna ki.

Itt a probléma sokkal mélyebb annál, hogy ezek a pártok mit tettek vagy mit nem tettek a választási győzelem érdekében.

Molnár Gyulának volt egy nagyon fontos mondata az MSZP-P eredményváróján: “ennek a kampánynak volt egy nagy újdonsága, ez pedig az, hogy az értelmiség és a civil szervezetek komoly részt vállaltak a politika előkészítésében, sikerült ledöntenünk azt a falat, ami az elmúlt években a politika és a civilek között volt.” Ez a mondat a kulcsa annak, hogy hogyan jutottunk ide. Míg a Fidesz mellett kiállnak civilek, civil szervezetek, közszereplők, sztárok, addig ez a demokratikus oldalon 2012 óta nincs meg.

2012-ben kezdte a Fidesz azt a zseniális kommunikációs kampányát, amikor a HAHA-tüntetéseket, azaz a civileket, megpróbálta összemosni Bajnai Gordonnal és a többi ellenzéki párttal, politikussal és ezzel egy hatalmas szakadékot teremtettek a civilek, ezáltal a társadalom és a pártok között. A Fidesz-székház civil aktivisták által szervezett elfoglalása után hozták be a köztudatba a Bajnai-gárda kifejezést. Akkor tették közellenséggé Bajnai Gordont és minden civilt, aki fel mer lépni a Fidesz ellen, tehát “Bajnai áll mögötte”. Itt kezdődött minden. Innentől kezdve a civil szervezetek és szerveződések kritika nélkül minden pártot egy kalap alá véve távol tartották magukat a pártoktól, úgy tekintettek rájuk, mint magára az ördögre, akik ha bárhova elmennek, megjelennek, vagy együttműködni próbálnak, akkor azzal megfertőzik a civileket és ők is pártosokká, “ördögökké” válnak.

Csak hogy a történet itt nem ér véget, azóta ugyanezek a civilek ma Soros ügynökei lettek, és a Fidesz ugyanazt a kommunikációs kampányt vetette be, csak nagyobb sebességre kapcsolva, mint amit 2012-ben a pártok ellen. Ma már a társadalom nagy része úgy tekint a civil szervezetekre, mint magára az ördögre, és ha egy civilszervezet odamegy valahova, akkor a rendes “nem civil”, nem sorosista állampolgár megfertőződik.

Csakhogy ma már mindenki sorosista lesz, ha kiáll a Fidesz ellen, hiába nincs köze pártokhoz vagy civilszervezetekhez.

Ehhez a folyamathoz 2012-13-ban mi is hozzájárultunk, akik a pártoktól eltávolodtunk, és hozzájárultunk, hogy a társadalom is eltávolodjon tőlük.

A Jobbiknak sikerült ezt nagyon sokáig megúsznia, volt saját civil háttere, saját celebjei, azonban azóta őket is utolérte ez a folyamat. Míg például az Ismerős Arcok 2014-ben a Jobbik majálisán koncertezett, addig most a választási kampányban már a Fidesz mellett álltak ki Kocsis Máté rendezvényén. A kormány most már mindenkit beletolt ugyanabba a kalapba, mindenki sorosista, legyen az párt, jobb- vagy baloldali, civilszervezet, vagy aktív cselekvő állampolgár.

Számon lehet kérni a pártokon, hogy miért nem kampányoltak vidéken, miért nem építettek hálózatot, miért nem beszéltek szakpolitikáról a kampányban. De mi toltuk őket bele abba, hogy a koordinációról beszéljenek (persze ezt korábban is lehetett volna, de mi is eszmélhettünk volna korábban). Mi nem voltunk kíváncsiak a szakpolitikára, csak arra, hogy koordináljanak, pedig egyébként minden párt összerakott egy nagyon részletes szakpolitikai anyagot, csak ezekre a sajtótájékoztatókra senki nem volt kíváncsi.

És volt, aki próbált kampányolni vidéken, és hálózatot építeni, csak azt is vegyük figyelembe, hogy ezeknek a pártoknak is végesek az erőforrásaik, és Magyarországon nem abban a helyzetben voltunk az elmúlt 7 évben, hogy emberek arra vártak, hogy párttagok legyenek. A pártok körül elfogyott a levegő, nem engedtük őket a civilek közelébe, és az állampolgárok is azt gondolták, hogy ha pártok közelébe mennek, akkor Bajnai-gárdisták, sorosisták, ördögtől valóak lesznek, és Budapesten is ezzel kellett szembesülniük a pártoknak. Vidéken ez a jelenség, főleg egy kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, hatványozottabban megjelenik, hamarabb lesz valaki bajnaista, sorosista, gyurcsányista.

Fontos volt, hogy a civilek végre szóba álltak a pártokkal és koordinációra biztatták őket, csak már késő volt. Fontos volt, de ahogy eddig mindenkit ördögnek tartott a civil társadalom, most úgy lett mindenki ugyanolyan jó. És ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy a taktikai szavazás melletti kampány téves volt, mert nem volt az. Csak azt, hogy

most még egyet kell lépni, és igenis értékek mentén és ügyek mentén ki lehet és ki kell állni pártok mellett.

Ha nem szívjuk el újra a levegőt a pártoktól, akkor talán nekik is könnyebb lesz. És ne kívülről beszéljünk bele, hogy Karácsony, Szél vagy Gyurcsány miért nem mondott már le, ahogy Vona és az Együtt, meg az MSZP elnöksége. Mert nem látunk bele ezeknek a pártoknak a belügyeibe, nem tudjuk, hogy ezek a vezetők, hogyan és milyen eljárással hoztak meg egyes döntéseket. Nagyon sok esetben a tagság köti meg saját vezetői kezét, és nem a vezető dönt rosszul. Ettől még lehet jó vezető, még akkor is, ha egy választást is elvesztett. Ha pedig egy párt vezetésén vagy döntésén változtatni akarunk, akkor lépjünk be abba a pártba, de ne az oldalvonalról kiabáljunk be. Ha ugyanis tenni szeretnénk a kormányváltásért, akkor el kell menni szavazni, de ha azt akarjuk formálni, hogy milyen erő váltsa le a kormányt, azt csak a párton belülről fogjuk tudni megtenni.

Vonjuk le a következtetéseket, mert csak úgy fog valami változni, ha eljutunk az emberekhez, és ha nem is segítjük, de legalább hagyjuk azt, hogy a pártok is eljussanak. Mert ezt most együtt kúrtuk el.

Címlapkép: Mérce.
Olvass tovább!