A Február Harmadika Munkacsoport idén 20. alkalommal végezte el országos felmérését, ami a hajléktalanok helyzetét, problémáit igyekszik láthatóvá tenni. A felmérés vezetője, Győri Péter összegezte az eredményt, miszerint a hajléktalanok döntő többségének a jelenlegitől eltérő segítségre, szociális és lakhatási támogatásra lenne szüksége.

Rengetegen élnek az utcán, akik ha megfelelő támogatást kapnának, igazából képesek lennének önállóan lakni. A szakértői becslés szerint egy átlagos téli napon körülbelül 14 ezer ember él hajléktalanul, közülük 10 ezren valamilyen hajléktalanszálláson, 4 ezren pedig az utcán alszanak.

Ebből a 14 ezerből 4 ezer hajléktalan lenne képes az önálló lakhatásra lakhatási támogatással, 7 ezer pedig lakhatási és szociális támogatás kombinációjával.

Fontos hozzátenni, hogy ez a példa egy pillanatot ragad ki, de egy évben 14 ezernél sokkal több embert érint a hajléktalanság problémája Magyarországon.

A jelenlegi szociális szállásnyújtás csak töredéküknek, 2300 hajléktalan „állapotának” felel meg, 700-an pedig ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátásra szorulnak.

Mindez azt jelenti, hogy 4 hajléktalanból 3 lakásban is élhetne.

Győri szerint a most alkalmazott megoldás olcsóbb, de nem megfelelő. Idén 9000 hajléktalant vontak be a felmérésbe, válaszaikból a következők derültek ki:

Minden ötödik hajléktalan 20 ezer forintnál kevesebb, kétharmaduk 50 ezer forintnál kevesebb pénzből élt idén januárban. Minden negyedik hajléktalan éhezik, 43%-uk pedig súlyos, krónikus betegségtől szenved, a megkérdezettek 39%-át egy éven belül kórházban kellett kezelni. Minden negyedik hajléktalan (a nők közül minden második) valamilyen lelki, pszichiátriai problémával küzd.

A statisztikák mutatnak még egy durva adatot:

minden ötödik hajléktalan és minden második hajléktalan helyzetben lévő fiatal állami gondozottként nőtt fel.

A probléma rettentően összetett, az államnak a jelenleginél sokkal többet kellene áldoznia a megoldásra: megfelelő lakhatási támogatásra, helyi mentális és szociális segítőhálózatra, az alkohol- vagy drogfüggőknek, a pszichiátriai betegeknek rehabilitációs szolgáltatásokra, az értelmileg akadályozott vagy testi fogyatékossággal élőknek támogató szolgáltatásokra, a krízishelyzetbe kerülőknek kríziskezelő központokra lenne szükségük.

Többször is írtunk már arról, hogyan áll a kormány vagy épp a főváros a témához. A kormány és az önkormányzatok több fronton is elősegítik a hajléktalanná válást, illetve rontanak a már hajléktalanok helyzetén, holott épp mindennek a megelőzése lenne a feladatuk.

Egyrészt még mindig a közterületen való életvitelszerű tartózkodást próbálják tiltani, ami jelenleg is a szabálysértési törvénykönyv része, annak ellenére, hogy A Város Mindenkié  (AVM) kérésére Szél Bernadett többször is nyújtott be módosítási javaslatot. Másrészt pedig sokadjára akadályozzák meg az AVM törvénymódosító javaslatát azzal kapcsolatban, hogy ne lehessen gyermekes családokat elhelyezés nélkül kilakoltatni és ezzel szétszakítani. Mindezt 2018-ban, a családok évében.

(MTI)