A Körlevél rámutat azon problémákra, amelyek rendszerváltást követően borítottak és borítanak fel életeket, mint a tömeges, bár ma csökkenő munkanélküliség, a hajléktalanság, a nyomorúság új formái, erkölcsi bizonytalanságok.
Mi van Greta Thunberg mögött? Van-e egy tényleges mozgalom? Miért rá figyelünk? Mit várunk tőle? Miért gondoljuk, hogy ő majd megold mindent? Van-e egyáltalán megoldási javaslata? Van-e legitimitása? Szükségünk van-e egy újabb hősre, messiásra, aki majd megvált minket?
Rácz Zsófia kinevezése után sok méltatlan támadást kapott, de ettől még nem szabad összekeverni a női politikusok előtérbe kerülését a feminizmussal.
A Néma Tanúk felvonulás idén is emlékeztet minket: megannyi tragédia elkerülhető lehetne, ha a rendőrség és jogszolgáltató szervek megváltoztatnák gondolkozásukat.
Hogyan termékenyítheti meg a társadalmi igazságosságról való gondolkodást a gyermekjogi világnézet? És hogyan termékenyítheti meg a gyermekjogi világnézetet a társadalmi igazságosságról való gondolkodás? A gyermekek jogairól szóló, harmincéves egyezmény kapcsán ezek a legfőbb kérdések.
Adakozni sem kéne, ha egy törvénymódosítót a kétharmad áprilisban elfogadott volna, de nem tették. Vajon miért?
A robotizáció és „környezetkímélő autógyártás” jelensége Győrnél végül betört hazánkba is és nem sok jót ígér. A megoldáshoz felelős politikusokra lenne szükségünk.
Parázs vita alakult ki az amerikai baloldalon a „professzionális-menedzseri osztály” politikai hovatartozásáról. Lehetnek-e társak a baloldali populizmusban, vagy mindig a saját érdekeiket fogják követni? És mit jelent(het) ez a fogalom a magyar politikai palettán, miközben az értelmiségi munkák is elveszítik maradék függetlenségüket?
5300 gyereket kérdeztek meg arról, milyen Magyarországon felnőni.
Mihez is kezdhetünk ezzel a hagyománnyal? Mit sajátítunk el belőle, és mi az, amivel vitába szállunk? Mert a konszenzusaink legvégül mégiscsak csendbe fordulnak, a disszenzus viszont maga az alakuló élet. Érvek és zsizsegés.
