Egész életében egy olyan politikai mozgalomhoz kötődött, amely az alullévőket képviselte. Akár a tágabb népi mozgalomra gondolunk, akár a Parasztpártra, ezek alapvetően az alullévők érdekeinek megfogalmazói, azaz baloldaliak voltak.
A fasizmus polgárellenes volt, de nem volt (üres frázisoktól eltekintve) antikapitalista. A szociáldemokrácia antikapitalista volt, de nem volt polgárellenes. A kommunisták pedig polgárellenesek voltak és antikapitalisták.
A magyar proletariátus hosszú ideig tartotta életben a társadalmi tulajdon és szabad szocializmus eszméjét, a világ legerősebb katonai hatalmával, illetve a „liberális” Nyugat közömbösségével és hallgatólagos beleegyezésével szemben.
Mert ők a modern társadalom magja és alapja.
Miközben az Egyesült Államokban egyre népszerűbb a szocializmus.
Ez a baloldal nem az a baloldal — és tévedés lenne figyelmen kívül hagyni.
Edward Bellamy 19. századi utópiája kifejezte az amerikai populizmus és az angolszász szocializmus fő elvét: semmi olyat nem kíván, ami ne lenne pragmatikusan indokolható.
A szocializmus nem azonos a politikai elnyomással vagy a tervgazdasággal. Ellenkezőleg, válaszokat kíván adni azokra a társadalmi bajokra, amiket a kapitalista rendszerrel kaptunk a nyakunkba.
A hagyományos magyar baloldallal a centrális erőtér is összeomlana. Az újbalnak válaszokat kell keresni, például arra, mit gondol a forradalomról.
Nyáry Krisztián szövegével emlékezünk az 56-os forradalom egyik legtudatosabb, legtisztább szereplőjére.
