A Baloldali Párt boråsi ifjúsági szervezetének tagjai sokkal inkább aktív állampolgároknak tartják magukat, mint politikusoknak. Álmodozás helyett „fontolva haladás”, türelmes, alulról szerveződés, mely leginkább jellemzi a fiatal svéd baloldaliak építkezését.
Ma egyetlen szervezett dolgozói közösség sem képviselheti elégségesen saját érdekeit, ha nem fog össze a többi, hasonló érdekekért küzdő csoporttal és aktív egyénekkel.
Magukévá tették a bukott oligarcha politikai krédóját.
A parlamenti törvénykezés és a képviseleti demokrácia intézményei immár nem a társadalom eszközei, hogy a maga számára törvényt alkosson, hanem a tőke eszközei, hogy a munkával szemben a hatalmát növelje.
Nem a diákok mentek a gyárakba, hogy osztályharcot tanuljanak a munkásoktól, hanem a munkások léptek ki a városokba, hogy részt vegyenek, immár a termelésen kívül az ellenállás milliónyi formájában.
Ideje feltenni a kérdést: ki mit ért szolidaritás alatt?
„Ma már tudjuk, hogy a Ján Kuciak meggyilkolása utáni tüntetések szervezői olyan szervezetekből érkeznek, amelyeket Soros pénzel. Mi pedig jól tudjuk, hogy ki kivel találkozott, és ki milyen szerepet játszott abban az időben. Majd minden kiderül, ha világos lesz, hogy ki rendelte meg a gyilkosságot” – mondta múlt hét elején Robert Fico exkormányfő.
A Mindenki Magyarországa Mozgalom célja, hogy az önkormányzati választásokon mindenhol egy esélyes jelölt álljon a Fidesszel szemben.
A stratégia az erősek játéka, a taktika: a gyengék művészete.
Minden visszaemlékezés megegyezik abban, hogy példátlanul lelkesítő korszak volt ez, egy új élet keresése: azonnal és minden rendelkezésre álló eszközzel, a „kommunizmus a mindennapokban”. Hát igen: Olaszországban a hetvenes évek elején-közepén valami teljesen más, valami teljesen új kezdődött el.
