Szabadság, szenvedély, harag
Ma igenis szükség van rombolásra, szükség van a túlzásokra, a destruktív szenvedélyeinkre, mert ma nem lokális anomáliák jelentik a kihívást egy magamfajta liberális számára, hanem a zsarnokság egész rendszere.
Ma igenis szükség van rombolásra, szükség van a túlzásokra, a destruktív szenvedélyeinkre, mert ma nem lokális anomáliák jelentik a kihívást egy magamfajta liberális számára, hanem a zsarnokság egész rendszere.
A rabszolgatörvény ügye a hazai ellenzék nagy próbatételévé vált – de nem abban az értelemben, ahogyan a legtöbben az ellenzéki térfélen gondolják.
Először országos forgalomkorlátozásokra van szükség félpályás lezárásokkal, aztán a szint emelésére egészpályásokkal. Ezután jöhet valamikor a sztrájk.
Talán nem volt túlerőben a zsarnokság 1956-ban? És kicsoda Kósa Lajos, Polt Péter, Rogán Antal vagy Mészáros Lőrinc a szovjet hadsereghez képest?
A baloldali politika iránti fogadókészséget immár nem kell bizonygatni. A kérdés az, hogy létrejön-e egy olyan hiteles politikai szereplő, amelyhez csatlakozhatnak az emberek.
A valódi magyar baloldalnak ki kell találnia, hogy miként lehet horizontális szerkezetű, uralom nélküli, a végsőkig toleráns intézményeket a világra hozni, amelyeknek ugyanakkor van intézményi memóriájuk, képesek hagyományt és történetet költeni és rögzíteni, amelyben a barátság egyenlősége uralkodik.
A legfőbb probléma a rabszolgatörvénnyel az, hogy kizsákmányoló. De mit jelent pontosan a kizsákmányolás, miért kellene azt problémának tartanunk?
Végre egy követelés – ‘le a rabszolgatörvénnyel’ -, amihez lehet rendelni egy olyan nyomásgyakorló eszközt, ami valóban fájni tud a kormánynak.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ellenzék érdekei nem mindig esnek egybe a közérdekkel, és ezt észben tartva kell stratégiát alkotni.
A rendszerrel szembeni ellenállásnak a gazdasági berendezkedéssel, a gazdasági elnyomással szembeni ellenálláson kell nyugodnia.