„Nincs olyan, hogy ők és mi – csak közös felelősség van”
Interjú a Homokköldök című kiállítás két alkotójával, a Homokhátság kiszáradásáról és az ökofeminista szemléletről
Interjú a Homokköldök című kiállítás két alkotójával, a Homokhátság kiszáradásáról és az ökofeminista szemléletről
Többen tudták, hogy Cs. Nikolettet rendszeresen bántalmazza a bátyja. Bár hatósági mulasztásról egyelőre nincs hír, az biztos, hogy egy működő jelzőrendszer jelentősen növelte volna a nő túlélési esélyeit.
Melyek a közös pontok a palesztin és nyugati feministák között, és miben térnek el a nézeteik? Hogyan közelítsünk mi, kívülállók a palesztin feminizmushoz?
Egy csecsemő meghalt. Egy életre a lehető legsúlyosabb teher rakódik, még azelőtt, hogy igazán elkezdődhetett volna. És egyedül egy tinilány bűnhődik.
A feminista gazdaságpolitika nem „különpolitika”, hanem annak felismerése, hogy a gondoskodás a gazdaság szíve.
Rengeteg kárt okoz, ha ennyivel elintézzük szex és etika kapcsolatát.
A család hiába került kapcsolatba a rendőrséggel és a gyermekjóléttel, a hatóságok a drogot hibáztatják a tragédia miatt.
Az a múlt heti orosz támadás előtt is elfogadhatatlan volt, hogy a kormány szerint biztonságban lehet élni Ukrajna területén ott, ahol nincsenek fegyveres összecsapások. Most, hogy vannak, végképp az.
Van az a ritka pillanat, amikor egy nő táncolni kezd az utcán, egy parkban vagy a vízparton. És ha ez megtörténik, szinte látni a levegőben megfeszülő figyelmet: nem kéne. Nem illik. Nem biztonságos.
Vitályos Esztertől Dobrev Klárán át a rendőrségig mindenütt azzal találkozhatunk, hogy az áldozat már biztonságban van, a többi bántalmazott nő pedig nincs egyedül. Ennél azért árnyaltabb a helyzet.