Még hányszor kell néhányunknak avval kínlódnunk, hogy megfelelő párt nincs, számolgassunk hát, melyikük kevésbé veszélyes a népnek, melyik sérti kevésbé a stílusérzékünket, melyik nem annyira gáz? Tamás Gáspár Miklós 2010-ben megjelentetett írását adjuk újra közre.
Hiába tekintenek magukra befektetőkként, önfoglalkoztató vállalkozókként, ha végső soron elsődlegesen nem járadékból vagy profitból, hanem munkaerejük eladásából élnek.
Hadas Weiss azt hangsúlyozza, hogy ideológiaként a középosztály és a középosztálybeliség azt a célt szolgálja, hogy másokat lépre csaljon. Recenzió.
Vlagyimir Putyin háborús gépezetét nemcsak az orosz gázt és kőolajat vásárló Európa tartja fenn, hanem a „lumpenburzsoázia” bűnrészes osztálya is, amelyet kizárólag az anyagi jólét mozgat.
Akkor élhetünk békében és biztonságban egymás mellett, ha azokat, akik népek egymás elleni háborúján nyerészkednek, közös erővel fosztjuk meg hatalmuktól és befolyásuktól.
Az orosz-ukrán háború negyedik hónapjában érdemes feltenni a következő, igen nyugtalanító kérdést: alkalmasak-e egyáltalán politikai elitjeink és a nyugati közvélemény arra, hogy releváns válaszokat adjon a kihívásokra?
A politikai hatalom eszközként használja a magyar divatot és dizájnt, de nem mindegy, hogy hogyan.
Az elmúlt hetekben végre úgy látszik, elkezdődött egy vita arról, hogy mit is kellene az ellenzéknek gondolnia a világról, és benne Magyarország szerepéről.
Ha feltételezzük is, hogy a mélyállamról szóló elképzelés érvényes, bizonyosan nem válik hasznunkra, ha az általa reprezentált versengő érdekeket monolitikusnak fogjuk fel.
A mélyállam nem anomália, nem visszaélés. Ezért marad kitartóan velünk.
