A franciaországi bevándorlásról és az iszlámról létezik egy hiedelemvilág, amelynek két alapvető eleme van: Franciaországban egyre több a bevándorló, és ezek egyre kevésbé „integrálódnak” a társadalomba. Mondanunk sem kell, hogy mindkettő hamis.
A két húszéves francia elkövető először lakásán agyonszurkálta Mireille Knollt, majd rágyújtották a szobát. Párizsban ma ezrek fejezték ki megdöbbenésüket temetésén.
Európában másutt is hasonló a helyzet: ha nem változtatunk a mezőgazdasági modellünkön, a biodiverzitás hanyatlása megállíthatatlan.
A dél-franciaországi Trèbes városában azután kezdődött a túszejtés, hogy reggel rendőrökre adtak le lövéseket egy autóból. Az elkövető az Iszlám Állam szervezetére hivatkozott, és az ISIS is „katonájaként” ismerte el. A túszejtőt 3 óra előtt lelőtték az antiterrorista erők, a szombati mérleg 4 halott és 15 sebesült.
A Sarkozy-klán jó tucatnyi zűrös ügyének sorában is az egyik legsúlyosabb 2007-es kampányának finanszírozása, amelyhez a gyanú szerint Moammer Kadhafi líbiai diktátor is hozzájárult néhány millió euróval.
A hölgy ugyanis szabálytalanul lépte át az olasz-francia határt, és a segítségnyújtás ilyen esetben büntethető Franciaországban.
Az államtitkár azt találta mondani, ötvenen lehetnek, de egyetlen éjjel 2952 hajléktalan embert találtak a francia főváros utcáin.
A szedett-vedett kunyhókból, sátrakból álló telepekről az ott lakók felét úgy evakuálták, hogy semmilyen hosszú távú megoldást nem nyújtottak nekik, bár erre 2012 óta kormányhatározat kötelezi a hatóságokat.
A csütörtöki brit-francia csúcstalálkozó fő témái a bevándorlás, azaz „Calais” és a közös védelmi politika lettek volna. De a sajtó leginkább Macron egyik megjegyzését emelte ki a City kétes európai jövőjéről.
„Egész életemben csak egy szenvedély uralkodott rajtam, az, hogy a fölvilágosodás és a humanizmus érdekében működjem.”
