Az R.M.N. nem mentes a nagyotmondástól és az osztályvakságtól, mégis nagyon fontos alkotás
Azon kevés filmek egyike, amely bátran nyúl a térség legösszetettebb és -ellentmondásosabb kérdéseihez.
Azon kevés filmek egyike, amely bátran nyúl a térség legösszetettebb és -ellentmondásosabb kérdéseihez.
Érthető, ha a mindenkori baloldal elsősorban Kassák szocialista elkötelezettségére fókuszál, de közben szükséges reflektálnia arra, hogy ez is egy olyan kisajátítási folyamat, mint a dokumentumfilmesé. Gucsa Magdolna hozzászólása A magunk módjára üvölteni dokumentumfilm és András Csaba arról szóló kritikája kapcsán.
Őszinte mese egy milliomos hippi tollából.
A filmet nem a különböző, hanem csak a hasonló érdekli, ezért redukálja Kassákot a „személyesre”, bizonyos „örök emberi” magatartásformákra, holott Kassákban pont az lenne az igazán érdekes, amit nehéz aktualizálni.
Történet egy amerikai álomról: Sean Baker legújabb filmje idealizálás nélkül viszi mozivászonra a kizsákmányoltak elesettségét és összetartását.
Hogyan viselkedett a francia rendőrség a sárgamellényes tüntetőkkel az elmúlt évtizedek legnagyobb, éveken át elhúzódó tiltakozási hullámában? Erről szól David Dufresne 2020-as dokumentumfilmje.
A film megtekintése mindenkinek ajánlott, mert általános érvényű üzenettel bír a történelem sodrásába kerülő egyén traumáiról, belső vívódásairól és félelmeiről.
A Don’t Look Up!, vagyis Ne nézz fel! c. film alaptörténetét David Sirota, baloldali újságíró ötlötte ki.
’68 liberális domesztikálásának programja csinál a Fekete Párducokból szigorú tekintetű, ám kicsit elesett polgárjogi aktivistákat, a yippiekből közepesen idealista stand-up komikusokat, a korszak újbaloldali diákmozgalmából bájos nyomásgyakorló csoportot.
A filmben megjelenített Rocky-párhuzam és profi álomkarrier nyilvánvaló hazugság, amit egy a témában kicsit is jártas érdeklődő a filmkészítés bármelyik szakaszában nyilvánvalóan és jó előre jelezhetett volna.