Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Gettó Balboa nagy nyilvánosság előtt elkövetett hazugság és kizsákmányolás 

Ahogy a címben is áll, azt állítjuk és szólunk: a nagy sikerű Gettó Balboa című film nem egy hős-, hanem egy kizsákmányolástörténet, amelyben a film készítői nem nagyszerű krónikások, hanem maguk is kizsákmányolók!

A bokszfilmek általában nemcsak a sport, hanem a társadalmi problémák bemutatása kapcsán is népszerűek. Idén már két, boksszal foglalkozó mű került be a dokumentumfilmek ingyenesen elérhető, azokat népszerűsítő MADOKE-válogatásába. Az Ütős csajok című filmet a Filmvilág kritikája elsősorban „genderműként” tartja érdekesnek.

A válogatásba még februárban bekerült, és így a szélesebb közönség számára is elérhetővé tett Gettó Balboa című film a rendező szerint egy bokszedzővé lett megtért bűnöző és egy nyolcadik kerületi fiatal srác, a film címét is ihlető, Rocky-szerű kitöréstörténete.

A filmet rendezőként jegyző Bogdán Árpád azt nyilatkozta, „a film egy küldetés… üzenet… társadalmi, szociális mondanivaló”. A producerként a film készítésében közreműködő Józsa László szerint pedig a film révén lehetővé válik, hogy „el tudjunk jutni a célközönségünkhöz is, jelen esetben azokhoz a nehéz sorsú emberekhez, akik még csak nem is hallottak arról, hogy a mélyszegénységből van kitörési lehetőség.”


A film általános fogadtatása és médiarecepciója azóta is lelkes, és osztatlanul pozitívnak tűnik. Lásd a fentebb már idézettek mellett még például az Echo Tv, az ATV, a HVG, a 24.hu, vagy az Index, Magyar Narancs, illetve a kortarsonline.hu kapcsolódó tartalmait.

Ehhez képest úgy tűnhetünk, mint a viccbéli autós, akivel mindenki szembejön az autópályán, de  véleményünk szerint a film által megrajzolt kép, a Rocky-párhuzam, a „kitörés-mítosz” a bemutatott összefüggésben egyszerűen hazugság. Sőt, megkockáztatjuk, hogy az alkotók nem csak szakmailag hibáztak a film elkészítésével, hanem egyenesen bűnt követtek el!

* * *

A professzionális bokszolók karrierje jól követhető többek között a boxrex.com oldalon. Minden profi ökölvívó összes mérkőzése és ennek megfelelően ellenfeleik karriertörténete is a részletekbe menően megismerhető. Szabó Zoltáné, a film főszereplőjéé itt.

Forrás: A film Facebook-oldala.

A film elkészültét követő naptári évben, 2019-ben a Szabó 10 mérkőzést vívott, amiből 8-at elveszített, kettőt pedig megnyert. A legyőzött két ellenfél egyike 11-ből 1, a másik 25-ből 2 meccset nyert addig. E két megnyert magyarországi mérkőzés sportértéke nem szorul magyarázatra egy Szabóhoz hasonló, 50 meccses bokszoló esetében. Ezeket úgynevezett „mérlegjavító” mérkőzésnek hívják a szakmában, céljuk az, hogy a sportoló számszerűen több győzelmet könyvelhessen el.

Szabó külföldön csak pozitív mérlegű, azaz több győzelemmel, mint vereséggel rendelkező ellenféllel bokszolt, és tőlük minden esetben kikapott. Ez egy tipikus, úgynevezett „felhozó ember” egy évének karrierképe.

Nemrég egy magyar hírportálon is megjelent egy, a témát feldolgozó cikk, amiből a jelenség felől érdeklődő olvasó tájékozódhat. Az írás főhőse a szakmában jól ismert tézist így fogalmazta meg: „A profi boksz csak akkor sport, ha … sztárpromóterek állnak mögötted, mindenki másnak ez csak üzlet. Nem számít, hogy milyen jó vagy, ha nem tudod eladni a jegyeket, akkor végül az én utamon kötsz ki.”[1]

A Kovács István (Kokó) és Erdei Zsolt (Madár) karrierjét egy kicsit jobban ismerők számára nem meglepő, hogy Szabó Zoltánra csak ilyen pályafutás várhatott.

A filmben megjelenített Rocky-párhuzam és profi álomkarrier tehát nyilvánvaló hazugság, amit egy a témában kicsit is jártas érdeklődő a filmkészítés bármelyik szakaszában nyilvánvalóan és jó előre jelezhetett volna.

De a baj ennél is nagyobb. A HVG, a filmet három részletben bemutató sorozatának, záróepizódja ezzel a címmel jelent meg: „Inkább szétüttetem magam 6 menetben, mint 12 órát gürcöljek”. Ennek alapján azt gondolhatná az olvasó, a főszereplő egy ilyen felhozóemberi karriert is vállalt volna, ha expliciten is erről lett volna szó. Mi akkor a baj? A fentebb idézett cikk nem ír az ilyen foglalkozás keretében elérhető jövedelemről, de a magyar forrás mellett, a nemzetközi szakmai fórumok, illetve bulvárlapok is visszatérően tárgyalják a kérdést. Lásd például itt, itt, vagy itt.

És akkor jöjjön a matek: a főszereplő ökölvívói javadalmazásáról nem sokat tudunk, de ahogy a filmben elhangzik, a megkeresett pénz 40%-a az övé. (Az egyszerűség kedvéért, jóindulatúan feltételezzük, hogy a filmben említett 60 %-os menedzsment-átalány minden felmerülő költséget tartalmaz.)

Szabó Zoltán tavalyi 10 mérkőzéséből a kiírás szerint 9 db 6, 2 db 8 menetes, míg 1 db 12 menetes volt. Konzervatív kalkulációval tehát, a nemzetközi piacon a drágább, amerikai vagy brit árakon, az 50-80 angol font/menet maximumának [2] 40%-ával számolva, a 2019-es font árfolyamon, Zoltán keresete kb. 900 ezer forint lehetett. A számolás minden bizonytalansága ellenére, nagyságrendileg ekkora összegről lehet szó.

Márpedig ha így van, akkor a főhős tavalyi karrierútjának képe – szintén előre tudhatóan – nyilvánvalóan és egyáltalán nem teremtette meg, még időlegesen sem azt az anyagi biztonságot, amelyet családjának kívánt megadni.

Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy a Gettó Balboa a kapitalista szórakoztató sportipar egyik, a fentebb említett Kristian Laight-hez hasonló, a beszállító-kiszolgáló szerepét valamelyest is átlátó és tudatosan felvállaló szereplőjének történetét viszi színre. Hanem inkább arról, hogy Budapesten, az emblematikus VIII. kerületben egy kallódó, boldogulását kereső fiatalember, egy önjelölt civil segítő, az őt boxkarrierrel kecsegtető edzője révén lesz félrevezetett, és ilyen úton és módon a kizsákmányolás áldozata.

Itt a Mércén, Kapelner Zsolt által kifejtett értelmében, Szabó Zoltán története egy kilátástalanságban lévő fiatalembernek az egyenlőtlen hatalmi és információs kiszolgáltatottsági viszonyokon alapuló kizsákmányolás-története. Ez munkavállalóként persze a gazdaság megannyi szegmensében megtörténik ma sokakkal Magyarországon, de itt a filmkészítők valamiért úgy látták, hogy ebből akarnak és tudnak „pedagógiai értékű” kitörés-történetet költeni.

Nyomor-szafarit rendezett tehát boksz enteriőrben Bogdán Árpád egy kis üdvözülés-ígérettel fűszerezve, gyakorlatilag kifordítva a valóságot. Az evidensnek tűnő és teljesen félrevezető Rocky-analógiába ferdítve a témául választott társadalmi jelenséget.

Véleményünk szerint azonban Bogdán Árpád nem csak dokumentumfilmesként követett el szakmai hibát, amikor hollywoodizálni próbált egy kizsákmányolástörténetet. Amikor a főszereplő azt vallja (lásd a fentebb már idézett Digi Televíziós beszélgetést), hogy a filmnek meghatározó szerepe van abban, hogy ezt ő így végigcsinálta, akkor ez azt jelenti, hogy a film magának a történetnek alakítójává is vált. Ebben az esetben, és ez a lehető legtragikusabb,

a valóságábrázoló helyett valóságalakító dokumentumfilmes szakmai hiba mellett erkölcsi felelőssége is van Bogdán Árpádnak, aki Szabó Zoltán áldozattá válás-történetének tüzénél saját filmes sikerének pecsenyéjét sütögette.

* * *

Ha filmrecenziót szerettünk volna írni, akkor zárhattuk volna az írást akár szó szerint azzal, amivel Gyenge Zsolt zárta kritikáját, Bogdán Árpád Genezis című, egész estés, a cigány sorozatgyilkosságok kapcsán készített filmjéről: „ennek a filmnek – elismerve a jelenségről való ismételt megszólalás jogosságát és fontosságát – nem lett volna szabad elkészülnie. Azért, mert mind a magyar társadalomnak, mind rendezője karrierjének sokat árt.

Mi itt azonban, a Mérce olvasóihoz szólva inkább azt a kérdést szeretnénk feltenni, hogy miért nem szólt senki? Hogyan válhatott érdemi kommentár nélkül ünnepelté egy hazug kizsákmányolás-történet?! Egy film elkészítése mint kizsákmányolási aktus?

Itt nem egy tolnai kis falu botrányáról, egy nyírségi falu távoli világáról, vagy akár egy tiszamenti kisváros Budapestről át nem látható történéseiről van szó. Bár a társadalmi távolság nyilvánvaló, de mégiscsak groteszk, hogy a budapesti értelmiségi fogyasztóközönség orra előtt történt mindez.

A film elkészülését a Médiatanács 7 500 000 Ft-tal támogatta, a Decathlon marketingesei és döntéshozói támogatásával és közösségi finanszírozású kampány révén került a film forgalmazásra. A készítők beszámolója szerint elsőként fogytak el a filmre a jegyek nyilvános vetítéseken. A film a berlini romani fesztivál fődíjasa lett, és elhozta a Magyar Filmszemle legjobb operatőrének, valamint a legjobb dokumentumfilmnek járó díját…. és nem szól(t) senki?!

A szerzők mindhárman a Gólya közösségi bokszklub tagjai.

[1] – Kristian Laight-et idézi Pál Tamás. Lásd 15 éven át az volt a munkája, hogy megverjék, Index. 2020.05.27.

[2] – 9×480 + 2×640 + 1×960 angol font, lásd a számolás kapcsán a fentebb idézett, több forrásból dolgozó 2019-es cikket.