A Norvég Alap elveszített 4 milliárdja helyére az állam májusban létrehozta a Városi Civil Alapot. A kedvezményezettek több mint a fele fideszes politikusokhoz köthető szervezet.
A megújulásunk attól függ, hogyan tekintünk magunkra: sarokba szorított és lebéklyózva toporgó áldozatként, avagy Magyarország jelenét és jövőjét alakító hatalmi szereplőként?
Nehéz volt elképzelni, hogy jöhet ennél is abszurdabb helyzet, aztán szerdán megérkezett Orbán Viktor bejelentése. A tataiak értetlenül állnak a kormány rendelkezése előtt, miután november óta várnak rá, hogy helyi népszavazást tarthassanak.
A felcsúti focicsapat alapítványa, a CÖF, vagy a kormányközeli Nézőpont Intézet szintén jelentős adományokban részesül, melyeket a tegnap este visszavont rendelet értelmében nevesíteniük is kellett volna.
Petícióval és demonstrációval arra próbálják rávenni az alapvető jogok biztosát, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon.
A hatalom számon tartja a tetteinket, és láthatóan ellenséges aktivitásként értékeli.
A hatalom erőt lát az önszerveződésben és a magánadományozásban. Honnan tudom? Egyre világosabb, hogy félnek tőlünk.
A kormánypárti lap azon számháborúzik, hogy hány osztrák és magyar tulajdonos volt, miközben a beruházással messze nem csak a házak elbontása a gond.
Nem hazudtolták meg magukat.
Még ha a polgármester igyekszik is kigáncsolni a népszavazási kezdeményezést.