Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Egy XX. századi sors a gyerekbántalmazás, a migráció, a pszichiátria önkénye és a hatalomba vetett hit árnyékában.
A miniszter megpróbálta menteni cigány-ügyben a menthetőt a Roma Sajtóközpontnak adott interjújával. Nagyon mérsékelten sikerült, tanulságok viszont így is vannak.
Nem csak azért kell a cigánysággal törődni, hogy a választások előtt politikai eszközként fel lehessen használni őket.
Lehetséges, hogy Putyin, a birodalmi dicsőség helyreállításának lázában égve, már nem hoz racionális döntéseket. Volt már példa hasonlóra, de az ellenkezője, a racionális visszakozás gyakoribb, hisz minden politikai rendszerben erősen dolgozik az önfenntartás ösztöne.
Pörög a nemzeti forgóajtó, úgy igazolja a párt a topmenedzsereket, mintha egy multi vezetésére készülnének.
A WC-pucolós elszólásért Lázár János már bocsánatot kért, de kérdések még maradtak. Mert a NER-ről és a nyugati kapitalizmusban elfoglalt helyéről is többet mond el, mint azt remélhettük volna.
Miképp függ össze Tate-ék elengedése az igazságszolgáltatás leépítésével és a romániai megszorítócsomagokkal?
Trump nem anomália. Létezése kihüvelyezhető az amerikai kapitalizmus ellentmondásainak „trágyájából” – amely maga után vonja a világkapitalizmus krízisszerű gördüléseit is. Aki az imperializmus fogalmával él az USA politikájával szemben, ám az osztályviszonyokra is legyen figyelemmel.
Magyar Péter csapatában úgy tűnik vannak olyanok, akik a kevesek gazdagodását mindennél előbbre valónak tartják.
A női politikai gyakorlat a francia forradalomban ellentmondásos volt: a nők nem birtokolták a jogok teljességét, miközben nagyon is részei voltak a szuverén népnek. A forradalom újrakeretezte, amit a közszféráról tudunk, s ezzel a női emancipáció fontos eseményévé vált.
