A Vasas Szakszervezeti Szövetség Facebook-oldalán találtuk a mai nap talán legaktuálisabb párhuzamát 1848 és 2019 között.
A szakszervezet felhívta ugyanis a figyelmet arra, hogy a ’48-as forradalmi időszak felgyorsította a megindult szerveződési folyamatokat, március 15. után általánossá váltak a bérmozgalmak.
LUX JUDIT A magyarországi szakszervezetek történetéből című kötetéből idéznek:
„Április 30-án a nyomdászok kérvényt intéztek a kormányhoz, amelyben az egyenlőség elvére hivatkozva, főnökeikkel egyenlő jogot követelnek arra, hogy a törvényes határokon belül munkájukért megfelelő bért megkapják.” – írta Jászai Samu a Szaktanács egykori vezetője.
A nyomdatulajdonosoknál a jobb munkadíjak kieszközlésére ‘egy mindnyájunkért és mindnyájunk egyért való kezessége és szoros összetartás határoztatott.’ Prohászka Ferenc, Kiss Ferenc, Neumann Lajos, Kocsi Sándor könyvnyomdászok nevét jegyezték fel, akik Landerer úrhoz fordultak követeléseikkel. Az új kormány az esetleges sztrájkot el akarta kerülni, s így mindent megtett a békés megoldás érdekében. A nyomdászok bértárgyalásán Klauzál Gábor miniszter mellett egy alkalommal Batthyány miniszterelnök is megjelent. Végül 1848. május 13-án egy 10 napi és éjjeli tárgyalás után létrejött az első nyomdász árszabály, melyet méltán nevezhetünk az első kollektív szerződésnek.
A nyomdászok voltak azok, akik a segélyezésen túl elsőként hoztak létre olyan egyesületet, amely a tagok képzését és anyagi érdekeinek védelmét is célul tűzte ki. A nyomdászok különleges helyet foglaltak el a politikai életben, hiszen a tömegtájékoztatás és közvélemény formálás közvetítése a kezükben volt. A nyomdászok átlagosnál nagyobb olvasottsága, tájékozottsága is hozzájárult ahhoz, hogy a legkorábban építsék ki a munkáltatókkal szembeni érdekvédelem rendszerét. Az első kollektív szerződés mellett ők voltak azok, akik elhatározták a ‘bizalmi-férfi rendszer’ kiépítését.”
És valóban: ma, amikor a rabszolgatörvény bevezetése rég nem látott tartalommal és erővel töltötte fel a szakszervezeti mozgalmakat, amikor a dolgozók harca napról napra újabb szintre lép, amikor a munkavállalók újra erőt és eredményeket kezdenek felmutatni jogaik érvényesítésekor – nem lehet nem észrevenni a párhuzamot.
Van még hova fejlődni, a közszféra és a pedagógusok harca is azt mutatja, hogy a kormány nem nézi jó szemmel a dolgozók hangjának felerősödését. De legalább valami elkezdődött – megint.