A monarchia ma már nem több, mint a feudális elnyomás, az előjogok, a szolgaság abszurd maradványa egy valóságshow-val keresztezve.
A 2008–2009-es válság nyomán egyre többen ébredtek rá, hogy a tőkepárti (és munkásellenes) baloldal oximoron.
Ha október 1-ig nem csökkentik jelentősen a várhatóan brutális gáz- és áramszámlákat, akkor a Don’t Pay UK nevű új polgári kezdeményezés tagjai egyszerűen nem fizetnek majd rezsit.
Az ELTE-n szénszünetet rendelnek el, miközben az állami energiavállalat a Fradit támogatja, hogy felelősséget vállaljon a társadalomért.
Az, hogy durván földbe áll-e a magyar gazdaság, vagy megússzuk egy nagyobb megrázkódtatással, erősen függ két tényezőtől.
Konstruktív kritikával illetjük az árstopok kivezetését, megnéztük, mitől félti a tanulók erkölcsét az államtitkár, és elmondjuk, miért nem kéne notórius rongálónak címkézni a szegényeket egy megélhetési válság küszöbén.
Nehéz heteken van túl Olaf Scholz. A kancellár botrányainak köszönhetően csökken a kormánypárt népszerűsége. Az elszálló energiaárak és infláció ezt a trendet csak erősíteni fogják.
A miniszter már kivezetné az ársapkát, a rászorulók segítésére nincs terv.
Nem kevesebbet követelt és nem kevesebbért küzdött hosszú évtizedeken keresztül, hogy Magyarország minden lakosának, a romáknak is egyformán otthonává váljon.
A chilei népszavazás sikere fontos győzelem lenne az immár másfél évtizede recsegő-ropogó neoliberális hegemónia elleni globális küzdelemben is.
