A Folyamatos Harc (Lotta Continua) nevű, parlamenten kívüli szélsőbaloldali csoport huszonnégy éves aktivistájának halála nyomán súlyos zavargások robbantak ki.

A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.

Ez volt az egyetlen olyan nyilvános tömegdemonstráció, amelyet németek szerveztek a zsidók deportálása ellen.

A húszezer – többségében nő – textilipari munkás Kenyér és rózsa sztrájkja során a rendőrök husángokkal verték a sztrájkolókat és gyermekeiket.

Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.

A gumicsapoló munkásoknak napi 650 fát kellett megcsapolniuk 3,38 amerikai dolláros fizetségért. Ez a munkatempó csak úgy teljesíthető, ha a munkások a gyerekeiket is munkára fogják.

A belgák kongói uralma az európai gyarmatosítás egyik legborzalmasabb példája volt, amelynek során nyolc-tízmillió afrikait öltek meg.

Az Egyesült Királyság parlamentjének felsőházába kötélen leereszkedő nők a májusban hatályba lépő homofób jogszabályról folyó vita ellen tiltakoztak.

Az autóversenyzők az új „szuperlicenc” ellen tiltakoztak, amely hároméves szerződéssel kötötte volna meg a pilóták kezét, és tiltotta volna a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) bárminemű bírálatát.