Az 1300 – többségében fekete – sztrájkoló köztisztasági munkást a város első fekete polgármestere kirúgta. Döntését a polgárjogi vezetők is támogatták.

A rendelet előírta, hogy a borbélyok kötelesek a háború támogatására beszolgáltatni a levágott hajat. A lázadó antifasiszta fiatalok, a Zazou-k tiltakozásként megnövesztették a hajukat.

A főleg lányokat és fiatal nőket alkalmazó Triangle Shirtwaist Factory munkafelügyelői bezártak a lépcsőházi kijáratokat, hogy megakadályozzák a munka megszakítását.

Egy 2500 dalitból („érinthetetlenből”) álló menet B. R. Ámbédkar társadalmi reformer vezetésével egy nyilvános víztárolóhoz vonult, hogy érvényt szerezzen jogának, és a közösség többi tagjához hasonlóan vizet vegyen.

Németország történetének legnagyobb, tizenkét millió dolgozó részvételével zajló általános sztrájkja nyomán az egész ország leállt.

Az Alabama állambeli Montgomeryben a gumibotokkal és husángokkal felfegyverzett rendőrök belelovagoltak a hatszáz fős tömegbe, és ütni kezdték az embereket.

A Folyamatos Harc (Lotta Continua) nevű, parlamenten kívüli szélsőbaloldali csoport huszonnégy éves aktivistájának halála nyomán súlyos zavargások robbantak ki.

A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.

Ez volt az egyetlen olyan nyilvános tömegdemonstráció, amelyet németek szerveztek a zsidók deportálása ellen.