Kilenc európai ország mellett Kanada is csatlakozott ahhoz a brit kezdeményezéshez, amely szankciókat vezet be a Ciszjordániában, az izraeli telepesek által értékesített, helyben előállított termékek ellen. A közös akció, amelynek Franciaország, Dánia, Spanyolország, Finnország, Írország, Izland, Norvégia, Lengyelország, Portugália és Svédország is részese, jelentős szintlépés e nyugati államok részéről, mely immár nemcsak egyes, erőszakos telepes csoportokra vonatkozik, hanem általában véve a telepekre, amelyek a nemzetközi jog szerint illegálisan jönnek létre az Izrael által megszállt palesztin területeken.

A szeptember 8-án meghozott döntést még implementálniuk kell jogrendszerükbe az érintett országoknak a Le Monde beszámolója szerint, amely hangsúlyozza, hogy e közös fellépés oka az, hogy az EU 27 tagállama képtelen volt eddig hasonló jelentőségű közös döntést hozni.

A történtek legfőbb oka, hogy az Egyesült Királyság új kormánya láthatóan eltökélt a szigorúbb kezdeményezések iránt Izrael eddig is kritizált politikái kapcsán. Ez a szigorúság már Ed Miliband külügyminiszter szóhasználatában is megmutatkozott. A politikus a brit kormányok által mindeddig került „etnikai tisztogatás”, „háborús bűnök”, a „nemzetközi emberi jog megsértése”, „telepes terrorizmus” kifejezések használata mellett egyébként hangsúlyozta zsidó identitását és izraeli kötődését is a parlamentben tartott beszédében.

Az izraeli külügy válasza azonnal megérkezett: bejelentették a jeruzsálemi brit konzulátus bezárását; 12, antiszemitaként aposztrofált brit személy – köztük Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt volt vezetője – beutazási tilalmát; valamint a brit személyzet eltávolítását az elvileg tavaly október óta tartó – gyakorlatilag nem létező – gázai tűzszünetet felügyelő nemzetközi ügynökségből.

Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke tette fel az i-re a pontot, azzal, hogy „Nagy-Britanniai Iszlám Köztársaságnak” nevezte az Egyesült Királyságot.

Az Egyesült Királyság eddig Izrael legközelebbi európai szövetségeseinek egyike volt, ehhez képest most először fogadta el a Nemzetközi Bíróság 2024-es határozatát, amellyel illegálisnak nyilvánította a palesztin területek megszállását. London szankciókat jelentett be azon brit cégekkel szemben is, amelyek részt vesznek a telepbővítési, valamint a további területek megszállását célzó izraeli programokban, például az augusztusban bejelentett E1 projektben, amelynek végrehajtásával Jeruzsálem palesztin részét vágnák el a többi palesztin területtől. A projekt végrehajtására kiírt tender október 19-én zárul.

Miliband emlékeztetett, hogy a 2022-ben hatalomra került kormánykoalíció a telepek soha nem látott mértékű növekedésével és a gázai szektor és lakosai elleni pusztító katonai műveletekkel igen hatékonyan küzd azért, hogy a nemzetközi politikai közösség egy része által továbbra is támogatott kétállami megoldás soha ne valósulhasson meg. Ez egyébként az izraeli kormány kifejezett célja.

A francia napilapnak nyilatkozó Daniel Seidemann, izraeli telepesellenes aktivista szerint hatékony eszközökre van szükség, hogy elrettentsék az izraeli bankokat az E1 finanszírozásától, kiemelve az Egyesült Királyság jó példáját. A beruházás Izrael szempontjából európai szövetségesei tűréshatárának teszteléséről is szól. Ezzel függ össze az is, hogy az elmúlt három évben alig engedtek be diplomatákat Ciszjordániába, és módszeresen pusztították a többek között uniós forrásokból megvalósított alapvető infrastruktúrát – mint a víz- és energiaszolgáltatást vagy iskolákat –, hogy elüldözzék a palesztinokat a megszállt vagy megszállni tervezett területekről.

Andy Burnham kormánya – amelytől a Munkáspárt megmentését, de legalábbis életben tartását várják – jóval messzebbre ment, mint az előző, szintén munkáspárti Keir Starmer-féle kabinet.

Utóbbi ugyan Franciaországhoz és Kanadához hasonlóan 2025-ben elismerte a palesztin államot, és betiltotta a Gázában is használható fegyverek exportját, ezzel párhuzamosan berekesztve az új kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat, kritikusai szerint azonban nem tett eleget. A jelenlegi felmérések szerint – a politikai spektrum valamennyi szegmensét beleértve – a britek mintegy fele támogatja a telepekkel szembeni embargót. Míg a zsidó közösségek egy részében aggodalmat keltett, a döntés megerősítette a Munkáspárt szavazóinak bizalmát, akik közül sokan pártoltak át a Zöldpárthoz, amely konzekvensebben kritizálja a palesztinok elnyomását.

Konzervatív parlamenti képviselők aggodalmuknak adtak hangot, miszerint a döntés fájdalmas válaszlépéseket vonhat maga után, és alááshatja a kereskedelmi és hadiipari együttműködéseket, míg a brit zsidók hangjaként aposztrofált Jewish Leadership Council nevű szervezet szerint Izrael általános bojkottjához vezethet – a külügyminiszter szerint azonban Izrael továbbra is kereskedelmi partnerük marad. Míg Miliband szerint 6-9 hónap alatt tudják életbe léptetni az intézkedéseket, a Liberális Demokrata Párt a folyamat gyorsítása mellett érvel.

A szankciók mintegy kétharmada iparcikkekre vonatkozik, a maradék mezőgazdasági termékekre, míg a szolgáltatásokra nem terjednek ki.

A szankciók gyakorlatba ültetése egy már létező mechanizmusra alapul: az EU ugyanis mintegy 20 éve igyekszik kerülni a megszállt területekről származó termékeket a kereskedelmi megállapodásokban.

„Amennyiben kereskedők megpróbálják megkerülni az importtilalmat, a termékek visszafordítását, lefoglalását illetve elpusztítását kockáztatják, valamint magas büntetésekkel néznek szembe”

– mondta el a rendszerről Martin Konecny, az European Middle East Projekt szakértője.

Franciaország Emmanuel Macron elnök londoni látogatása idején határozott úgy, hogy csatlakozik a brit kezdeményezéshez, azt követően, hogy megrekedt a francia-svéd közös javaslat, miszerint az Uniónak embargóval vagy magasabb vámokkal kellene sújtania a megszállt területekről származó termékeket.

Uniós szinten eddig valamennyi tárgyalás elakadt. Az Európai Bizottságban a tagállamoknak nem sikerült konszenzusra jutniuk az Ursula von der Leyen által 2025 szeptemberében beterjesztett javaslattal kapcsolatban, miszerint részlegesen felfüggesztenék az Izrael és EU közötti társulási megállapodást. Németország általánosságban Izrael álláspontját képviselte, más országok pedig – mint Magyarország, Csehország vagy a jobboldali Janez Janša államfő visszatértével Szlovénia – nem akartak hallani az egyezmény bármilyen, akár teljes, akár részleges felfüggesztéséről.

Míg májusban a 27 tagállam szankciókat fogadott el az erőszakos telepesszervezetekkel szemben, másban nem tudtak megegyezni – részben a megszállt területeken előállított termékek importjával kapcsolatban mutatkoztak meg a nézeteltérések. Ezen uniós szintű kudarcok hatására döntöttek úgy most az egyes, szankciókat támogató államok, hogy külön-külön hozzák meg a döntéseket – követve Spanyolország, Írország, Belgium és Hollandia példáját.