A távozó Fidesz-kormány már nem törődik a kisemmizett vegyiüzemmel, és a bérhelyzet mellett a kialakuló katasztrófakockázatokkal sem. A Tisza-kormány pedig Gajdos László miniszteren keresztül üzent: a tényleges minisztérium-szervezés után foglalkozik az üggyel. A helyi munkások viszont egy ott megszervezett fórum tanulságai szerint magukra maradtak. Pedig tudják, kik a felelősök és kikben nem bízhatnak. Csupán egy kérdésük van: kiben bízhatnának meg?

Egyértelmű volt a sajóbábonyi Deák Ferenc Általános Iskola előtt hétfő délután megjelentek számából, hogy a helyi, SPL Europe vegyi üzem témájában a baloldali Szikra által szervezett fórum nem mindennapi esemény.

Kifejezetten sokan várakoztak arra, hogy az iskola folyosóján szervezett információs fórumra bejussanak, a legtöbben pedig a gyár volt, vagy jelenlegi dolgozói voltak. A média persze jelen volt a beszélgetésen, de nagy számban gyűltek össze a közeli ipari parkban fekvő üzem dolgozói is, akik a megszervezett fórumtól azt várták, valamiféle megoldás és a bevonásuk is körvonalazódik majd.

A vegyi üzem fő profilja számos más gyártott termék mellett a növényvédő szerek termelése volt. A 2008-ban alapított Kischemicalst a helyben és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is magasan jegyzett tulajdonos, Kiss István igen profitábilisan működtette. 2019-ben viszont mégis eladta az indiai VR Chem többségi tulajdonába, 2023-tól pedig 100 százalékban az ugyancsak indiai, gudzsarati székhelyű Shiva Pharmachem vegyészettel foglalkozó, multinacionális cég tulajdona az üzem. Ők 2023-ban nevezték át a gyárért felelős céget SPL Europe-nak. A dolgozók elmondása szerint különös, hogy míg korábban alig bírta a cég irammal a termelést, a Shiva alatt az mégis visszaesett, és a bevételek is elmaradtak.

Az indiai multi 2020-ban úgy kapott 4,4 milliárd forint állami támogatást, hogy pályázatában kifejezte, az európai foszgénező kapacitás összességében csökken, miközben a kontinens élelmiszerfogyasztása exponenciálisan nő, így nagymértékben megtérülhet. kapacitásbővítés

Ennek ellenére a G7 által is ismertetett adatok szerint a 100 százalékos tulajdonvásárlást követően az SPL Europe 2023-ban 925 millió forint mínuszban zárt, 2024-ben pedig már 1,4 milliárd volt a gazdálkodás hiánya. Az indiaiak Magyarországon főként kinevezett területi képviselőkön keresztül igazgatták a termelést, a sajtóban korábban ismertetett 2024-es mérlegjelentésében arra hivatkozott, hogy a sajóbábonyi gyár speciális terméke, a foszgén-alapú növényvédő szerek gyártása terén jelentős versenytársakra tett szert az utóbbi években, ami a cég termékeire a keresletet csökkentette. Az egyik dolgozó erről a Mércének elmondta, foszgénnel tudomása szerint Magyarországon például egyedül ők dolgoztak, így a vállalat kijelentése érthetetlennek tűnt számára.

A hiányzó bérekről senki sem tud semmit

Ahogyan azt helyben a fórumon külön felkért dolgozó is röviden összegezte, a gyár indiai multinacionális tulajdonosa előbb 2025 nyarán kezdett el csúszni a bérek kifizetésével, majd októberben látszólag megnyugtatóan rendeződött a helyzet. Ekkor ugyanis a társaság indiai igazgatója maga utazott a helyszínre, a megcsúszott fizetésekért elnézést kért, és abban a hónapban már nem fordult ez elő. Igaz, a mintegy 190 alkalmazott furcsállta, hogy a bért nem a munkáltatótól utalták el, hanem egy másik társaság, a Sirius Product Kft. küldte el azokat.

Ennek már baljós jelnek kellett volna lennie.

A dolgozók 2025 december közepén azt tapasztalták, hogy csupán egy félhavi bérük érkezett meg. A másik félre már hónapokat kellett várni, 2026. január 31-ével pedig csoportos leépítést jelentettek be, más munkások pedig az egyre inkább ellehetetlenülő helyzettel szembesülve maguk mondtak fel.

Ahogyan az később kiderült, az aggodalmak nem voltak megalapozatlanok: február 13-án a cégnél felszámolás indult, a kijelölt felszámoló biztos pedig a BS Gran Kft. lett. A termelés a gyár területén, az ipari parkban 2025 év végén leállt, azóta 22-29 munkatársat tartottak meg, akik a gyár területén a portán láttak el őrszolgálatot.

A négyhavi tartozás a legtöbb dolgozó felé 4-5 millió forint úgy, hogy a cég az alapbéren kívüli, rendszeres juttatásokat és cafeteriát bele sem számolta ebbe. Mivel viszont a legtöbb elküldött dolgozó kilépőpapírjai sincsenek elintézve, és ezt a mulasztást a felszámoló sem pótolta, legálisan új munkahelyet sem tudnak a sajóbábonyi gyár alkalmazottai keresni. További probléma, hogy a helyzet megoldható lett volna az 1994 óta létező Bérgarancia Alapon keresztül: a kifizetéseket a felszámolón keresztül lehetett volna rendezni, de ezt az őrzést ellátó 22-29 emberen kívül senki sem kapta meg a felszámolótól. Ennek magyarázata nem egyértelmű, de a felszámoló korábbi érdeklődésre a cég bérszámfejtési adminisztrációjával kapcsolatos hiányosságokra is hivatkozott.

A fő problémák itt keletkeztek. A csoportos leépítéseket követően sem kapta meg számos dolgozó a kilépőpapírját és a bérhátralékot sem. A felszámoló cég, és a felszámolással megbízott biztosa, Kókai Zsuzsa viszont sem a dolgozók, sem a sajóbábonyi önkormányzat felé nem szolgált válaszokkal, és a cég képviselői is hallgatásba burkolóztak.

Miután a bérek április közepére sem érkeztek meg, az üres, de veszélyes vegyi anyagokkal teli gyárterület őrzését is felfüggesztették, és éhségsztrájkba kezdtek a gyárkapunál a dolgozók, akik akkor a helyszínen elmondták, hogy a még a leépítésbe bele nem eső, és fel nem mondott munkavállalók között, informálisan szerveződött az akció, egy szűkebb körben. A G7 gazdasági lapnak már ekkor azt nyilatkozta egy, az akcióban részt vevő dolgozó, hogy hiteleit, rezsijét sem tudja fizetni, és feketén próbál meg munkát vállalni.

Noha eleinte az volt az állítás, hogy az állami Bérgarancia Alap és az azt felügyelő Fővárosi Kormányhivatal hibázott a bérgarancia-kifizetéseknél, később kiviláglott, hogy maga a BS Gran Kft. nem igényelte meg azt a dolgozók teljes köre felé. Amúgy a Sasvári Viktor és Hernádi Zsolt Mol-vezér rokona, Bacsa Péter által jegyzett BS Gran pedig eleinte arra hivatkozott, hogy a bérszámfejtés egyes adataihoz nem férnek hozzá, majd a kommunikáció is megszűnt az ügyben a cég részéről.

Az éhségsztrájk arra mindenesetre jó volt, hogy az országos közvélemény figyelmét is azonnal felkeltette, előtte a helyzetről alig jelent meg tudósítás.

A május 4-re szervezett fórumnak ezzel szemben már voltak úgynevezett prominens meghívottai is. A Szikra politikusain, Csepella Olivéren, Shakkour Aramon és Arany Ariellán kívül a dolgozók képviseletében az SPL Europe egyik mérnöke, Tóth Zoltán, Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke is eljött, illetve jelen volt még Szilva István, Sajóbábony fideszes polgármestere is. A beszélgetés ugyanakkor – annak ellenére hogy a dolgozók hozzászólásai az ügy megértése szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyultak – főként az említettek között folyt.

A Szikra szervezői felkérték az éppen mandátumát kitöltő fideszes országgyűlési képviselőt, Kiss Jánost, a most hivatalba lépő tiszás képviselőt, Czipa Andrást, a hivatalát hamarosan elfoglaló három, területileg illetékes minisztert, Gajdos László élő környezetért, Bóna Szabolcs agráriumért és Lőrincz Viktória vidékfejlesztésért felelős tárcavezetőket a részvételre. Közülük érdemi választ egyedül Gajdos adott a fórum kezdetéig, aki kijelentette, a miniszteri pozíciója elfoglalása, tehát a május 9-i beiktatása után tud érdemben foglalkozni a kialakult üggyel.

A fórumon Székely Tamás elmondta, ugyan a sajóbábonyi gyárban az indiai tulajdonos semmiféle szakszervezeti szervezkedést nem engedett meg, a VDSZ ennek ellenére kész segíteni. Erre két módszert ajánlott: egyrészt elmondása szerint munkahelyeket tud találni egyes, képzettebb munkavállalóknak, például Miskolcon, olyan munkahelyeken, ahol van alapszervezetük.

Ezentúl, mint ismertette, a fő probléma a felszámolást elvileg vállaló BS Gran céggel van. Ahogyan arra Székely maga is emlékeztetett, „ha 29 embernek sikerült elintézni a bérgaranciát, akkor a maradék 60-70 embernek is el kellett volna küldeniük. Ez vagy tudatos tevékenység, vagy súlyos hiba.” Indítványozta ezért, hogy a munkavállalók közösen panaszt emelhetnek a felszámoló ellen, és új felszámoló cég megbízását kérelmezhetik a Miskolci Törvényszéktől, ennek jogi elintézésében pedig a VDSZ szerepet vállal majd.

A VDSZ elnöke hozzátette, a helyzet számára nem új, az amerikai tulajdonú, egykori Északi Vegyiművek 2006-os csődhelyzetére emlékezteti őt, a munkavállalók akkor sem igazán jutottak hozzá a pénzükhöz. A helyzet ironikus, mert a 20 évvel ezelőtt megszűnt, eredetileg állami gyár eszközkészletét akkor éppen a Kischemicals vette át és telepítette a sajóbábonyi ipari parkba.

Szilva István polgármester jelezte, ő szkeptikus a Székely által javasolt megoldással kapcsolatban, mert az szerinte csupán a kifizetések elhúzódásához járulna hozzá, ezzel a teremben elég sokan egyet is értettek. 

Sok kérdés, sok hiányzó válasz

A megoldási javaslatok is inkább tűntek kiforratlannak. Egy vita során például kiderült, Székely, aki még viszonylag új szereplő az ügyben, valószínűleg nem tudta, hogy a gyár területére a dolgozók, az őrzést ellátó kollégákon kívül már nem léphetnek be, erre az egyik munkás figyelmeztette is őt hozzászólásban.

Az utóbbi években szokatlan volt persze, hogy egy központilag teljes szilenciumra, elzárkózásra kárhoztatott fideszes településvezető most kötöttségek nélkül osztotta meg a helyzetre vonatkozó megállapításait, de a fórumon inkább az volt a probléma, hogy az önkormányzat álláspontjáról és érdekeiről a munkavállalók előtt talán túl nyíltan és őszintén beszélt.

Elmondta például, az önkormányzat felé is fennáll az SPL Europe-nak helyi iparűzési adótartozása, nagyjából 40 millió forint értékben, a cég anyagi helyzete miatt ennyi adót már nem is utalt át, ezt Sajóbábony jelezte is a felszámoló felé. Szilva érzékeltette, erre az összegre értékelése szerint ők már „keresztet vethetnek,” mivel a dolgozók bére a felszámolás során is előnyt élvez az önkormányzat igényéhez képest,  ezért aligha kerülhet sor az ő igényeik kielégítésére is.

A polgármester viszont leszögezte, a gyár értékes, és nála számos befektető jelentkezett is, érdeklődve, mikor tudnák megvásárolni. A befektetők személyéről nem számolt be a polgármester, de sajtóinformációkból már kiderült, a régi tulajdonos, Kiss László például visszavásárolná a felszerelést és a termékpalettát is. Az, hogy az adás-vétel minél előbb megtörténjen, Szilva szerint a legjobb és legegyenesebb megoldás minden tartozás rendezésére, és a gyár területén gazdátlanul maradt veszélyes anyagok és értékes berendezések sorsának rendezésére is.

Egy bizonyos ponton a település első embere úgy fogalmazott:

„Nekem meg kell mondanom, hogy polgármesterként nem a munkavállalók érdeke az elsődleges, hanem a cég érdekei”,

mindezt pedig úgy indokolta, hogy szerinte az önkormányzat lényegében az ipari park létesítményeinek helyi adójából él, a vegyiüzem pedig ezek közül a leginkább gyümölcsöző volt. Ezentúl a város és a környék is aggódik egy környezeti katasztrófa miatt a jelenleg ebek harmincadján otthagyott veszélyes anyagok (foszgén, klórgáz) sorsa miatt, ezért is gondolja azt Szilva István, hogy a leggyorsabb utat kell választani, ami viszont egy új befektető. Ehhez az is kell, hogy a gyár engedélyei, köztük a környezethasználati engedély érvényesek legyenek, ezek hiányában a teljes vagyon eladhatatlanná is válhat.

Szilva István mondanivalóját érdemben senki sem vitatta a megszólalók közül, holott világos, a legtöbb munkavállaló sajóbábonyi, tehát potenciális szavazója és a település lakója is, így nem továbbra is érthetetlen, neki miért a cég érdekeit kellene elsősorban néznie.

Persze a fideszes városvezető emellett hangsúlyozta azt is, hogy bárki, aki erre igényt tart az SPL Europe dolgozói közül, folyamodhat rendkívüli önkormányzati segélyért is, és megígérte azt is, megpróbál a testületi ülésen egy újabb, a közműdíjak elengedését célzó javaslatot is átvinni, ami ugyancsak a beragadt bérekkel rendelkező dolgozókra vonatkozna.

A fórumon az ott résztvevő dolgozók részéről igencsak ritkán szóltak hozzá.

A hangulatra magára némi kimerültség és tanácstalanság is jellemző volt. Igaz az, hogy a szakszervezeti vezető igyekezett konstruktív lenni, míg a polgármester eközben egyensúlyozni igyekezett saját érdekei és valamiféle, jövőbeni megnyugtató rendezés között, ez viszont sem bizalmat nem genergált a hallgatóságban, sem pedig tettvágyat. A Szikra tagjai ezen az eseményen viszont csak a moderációt és a szervezést vállalták, ahogyan Arany Ariella a nagyjából egyórás fórum elején fogalmazott, „a fő célunk a mai napon az információk átadása”, ennek a fő oka pedig az volt, hogy megítélésük szerint az egyik legnagyobb kihívás április, az éhségsztrájk és a szervezés során az volt, hogy a vegyiüzem munkásainak kérdéseire lényegében senki sem volt hajlandó válaszolni.

Ennél aktívabb szerepet viszont ők sem tudtak vinni a történet előmozdításában, amire szűk jogi értelemben eleve elég kevés lehetőség kínálkozott jelen pillanatban a nyilvánosság lehetséges, és minél nagyobb mértékű bevonásán túl.

Miután viszont az esemény véget ért, számos, addig meg nem szólaló résztvevőből tört ki a panaszáradat. A dolgozók a Mércének világossá tették, szerintük a felszámoló cég lecserélése nem oldaná meg a helyzetet, hiszen még a Varga Judithoz kötődő Igazságügyi Minisztérium által kiosztott felszámolócég-pályázatokon jóformán csak hasonló érdekeltségi körbe tartozó, más céget kapnának, ráadásul a kifizetések és a bérgarancia-igénylés így elhúzódnának. Volt olyan volt alkalmazott, aki az indiai cég és a csőd mögött is hazai vállalkozók trükkjeit sejti.

Nehezményezték továbbá, hogy amíg a cég működött, addig akár a bérük terhére is leírt karácsonyi juttatásokat megkapták, de most, a felszámolás alatt arról már szó sincsen, hogy ezt, vagy akár a cafeteriát visszafizetnék nekik, sőt, örülhetnek ha a rendes bérükből bármit viszontlátnak. Hozzátették továbbá, érdekesnek tartják, hogy a bérek egy részét, késedelmesen a Sirius Produkt Kft. számlájáról, és nem a munkáltatótól kapták meg tavaly. A munkavállalók közül a Mércének adott helyszíni beszámolók szerint  többen észrevették, hogy a gyár raktárába már beállított, speciális és méregdrága új gépeket éppen arra hivatkozva szállították el korábban.a gépek ellenértékéből fizetik majd ki a dolgozók elmaradt járandóságát. 

A budapesti székhelyű, de Kazár Miklós miskolci vállalkozó által tulajdonolt Sirius Produkt valós tevékenységet végez: kalcium-klorid- és sósavoldatot, valamint vegyvédelmi felszereléseket készít és árul, honlapja szerint megrendelői közé tartozik a Magyar Közút Nonprofit Zrt-t, valamint az fővárosi tulajdonú FKF Nonprofit Zrt-t is. A cég honlapján elérhető információk, dokumentációk (vegyi anyagok biztonsági adatlapja) alapján megállapítható, hogy korábban a Kischemicals néven működő, Kiss László, a sajóbábonyi ipari parkot is birtokló vállalkozó tulajdonában álló és a most pórul járt gyárat is működtető céggel állt aktív üzleti kapcsolatban. A Kischemicalsból lett később az indiai kivásárlás után az SPL Europe. Most, a csőd előtt közvetlenül a Sirius Produkt ismét fontos szerephez jutott.

Kiss László ezentúl a G7-nek, április 16-án, telefonon is megerősítette, esetleg érdekelné a sajóbábonyi üzem visszavásárlása is.

Az bizonyos, hogy a probléma súlyos, ha nem központi része a felszámolást intéző BS Gran, amelynek eljárása nyomán a bérgarancia-kifizetések elmaradtak. Arról már 2021-ben írtunk, hogy a bírósági végrehajtócégekhez hasonlóan a felszámolást végző cégek engedélyeit is „baráti” érdekeltségeknek osztotta ki az akkor Varga Judit égisze alatt működő Igazságügyi Minisztérium. A Direkt36 2021 márciusában megállapította, „az újonnan felszámolói jogosultságot elnyerő 54 cég közel felének van valamilyen kormányzati kötődése. Ezek a kapcsolatok sok esetben áttételesek, vagyis a győztes cégek tulajdonosai más cégeken és személyeken keresztül kötődnek kormányzati szereplőkhöz”. Bacsa Pétert, a BS Gran egyik tulajdonosát mint Hernádi Zsolt hozzátartozóját már akkori cikkünk is nevesíti a kedvezményezettek között.

Az pedig világos – a Völner-Schadl hálózat tevékenységének feltárása nyomán – hogy óriási vagyonokhoz is hozzá lehet úgy jutni, ha a felszámoló cégektől mélyen áron alul meg lehet ezeket vásárolni, árveréseken.

„Nem csak erről a településről van szó, nem a gyárról. Hanem az egész völgyről.”

Mind az őrök, mind a dolgozók, mind pedig a környékbeliek megerősítették, elsősorban attól tartanak, hogy a kiürített és figyelmen kívül hagyott gyárban jelentősebb mennyiségű, rendkívül veszélyes vegyszer is ott maradt. Ezek közül kiemelkedik a foszgénnek is nevezett karbonil-klorid, ami nagyon erős méreg. Azt nem tudják, pontosan mennyi ilyen anyag maradt a tartályokban, cseppfolyós állapotban, de az embereken látszott, egyértelműen attól tartanak, hogy a nyáron, a hőtágulás hatására a veszélyes, akár halált is okozó anyag, nagy mennyiségben kiszabadul majd az üzemet övező hanyagság miatt.

„– Jön a meleg.

– Sőt, a hőtágulás.

– 30 foknál már duzzadni fog.

– Kikerül [a levegőbe]. És itt nem csak erről a településről van szó, nem a gyárról. Hanem az egész völgyről.” – mondták el erről.”

A munkatársak, helyiek tehát nem csak a hosszú hónapok óta elmaradó bérek miatt aggódnak, hanem amiatt is, hogy a foszgén hanyagság okán esetleg kiszabadul a csövekből, tartályokból, és nagyon nagy koncentrációban akár tömeges mérgezést is okozhat, nem csupán Sajóbábonyban, de a teljes Sajó-völgyben is.

A fórum utáni napon viszont úgy tűnik, legalább minimálisan mozgásba lendültek a dolgok. A Szikra Mozgalom közölte, erőfeszítéseik eredményeképpen „azon dolgozók egy része, akik az előző hónapok során beadták a cég felé a felmondásukat, megkapták az elmaradt bérük egy részét.” Ettől persze még nem világos, mi történik majd a csoportos leépítések hatálya alatt elbocsátottakkal.

A második komoly mozgás a hamarosan hivatalba lépő Tisza Párt részéről érkezett. Miután a sajóbábonyi fórumon, május 4-én nem vett részt, Czipa András, megválasztott egyéni képviselő nagyjából a fórum kezdetével egy időben, Facebookon jelezte, tisztában van a helyi problémával és annak súlyával is:

„…egyeztettem Dr. Szilva Istvánnal, Sajóbábony polgármesterével, valamint Alakszai Zoltán főispán úrral, aki biztosított arról, hogy a kormányhivatal folyamatosan, hatósági jelenléttel ellenőrzi az SPL Europe telephelyén a környezetvédelmi és iparbiztonsági, a tűzbiztonsági, a foglalkoztatási és a munkavédelmi szabályok maradéktalan betartását.

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy sürgős és hathatós megoldást kell találni a társaság bizonytalan helyzetével kapcsolatban.

A felszámoló cég vezetőjét is kerestem, de sajnos nem értem el.”

Mindehhez Czipa képviselő hozzátette, „a látszatpolitizálás nem az én asztalom és nem is fogok soha kirakatból dolgozni. A valódi munkában hiszek.” Ezzel talán arra kísérelt meg magyarázatot nyújtani, miért hagyta ki a hétfői fórumot.