A korábban Makón, jelenleg Szegeden gumiipari gyárat üzemeltető Continentalnál több esetben is csökkentették a dolgozók bejelentett munkaidejét, vagy egyenesen megszüntették foglalkoztatásukat – legalábbis papíron. A Gumiipari Szakszervezeti Szövetség (GSZSZ) szerint a cég jogsértően járt el számos szakszervezeti taggal, tisztségviselővel, valamint más dolgozókkal szemben. Sokan nem kaptak időben vagy megfelelő mértékben jövedelmet, bérpapírokat, stb. A cég Hajdú Roland tisztségviselő ügyében egyszeri adminisztratív hibára hivatkozik, a szakszervezet szerint ez nem állja meg a helyét. Radics Gábor szakszervezeti vezetővel beszéltünk.

Schrödinger munkaviszonya a Continental gumigyárnál

Hajdú Roland, a GSZSZ tisztségviselője 2026 áprilisában nem várt levelet kapott a Nemzeti Adó és Vámhivataltól. Ebből tudta meg, hogy 2024. április 15. óta 274 980 forint hátraléka gyűlt fel a társadalombiztosítási számláján, amelyet 2026 május elsejéig rendeznie kell. Az ok: a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő (NEAK) adatszolgáltatása szerint a szakszervezeti vezetőnek két évvel ezelőtt megszűnt a munkaviszonya – amit az érintett nem vett észre, tekintve, hogy továbbra is dolgozott, fizetést is kapott, és a vállalat által kiadott nyomtatvány alapján adóbevallásokat is készített.

Ez nagyon veszélyes helyzet is lehetett volna. Amennyiben ugyanis Hajdú bárminemű egészségügyi ellátásra szorulna, a társadalombiztosítás nem fedezné a költségeket, ezáltal – tekintve, hogy a szakszervezeti vezető nem tudott munkaviszonya megszűntéről – nagyon súlyos költségeket róhatnának rá akár egy kisebb beavatkozás után is.

Miután a GSZSZ tetemre hívta a vállalatot, a cég „adminisztrációs hibára” hivatkozott az alapján, hogy a Continental 2025 őszétől külsős, multinacionális céget bízott meg a munkaügyek és a bérszámfejtés kezelésére. Ez bevett gyakorlat a nagyvállalatoknál, tekintve hogy összességében olcsóbb mint saját személyzeti osztályt fenntartani, másrészt a felelősség nem a cégnél jelenik meg, a dolgozóknak kevesebb terük van sérelmeik kezeltetésére – mint ezen cikkből is kitűnik.

Ami Radics szerint azért abszurd, mert Hajdú munkaviszonyának hivatalos megszüntetése és a korábbi módosítások ennél jóval korábban történtek.

„Ezek még arra is képesek, hogy a téridő-kontinuumot megbontják, és a 2025 szeptemberében megbízott cég kijelenti Rolandot 2024 áprilisában? Mennyire kell ostobának lenni, hogy ezt elhiggye valaki? Nyilvánvalóan semmi alapja nincs ennek az állításnak.

Nem tudom eldönteni, hogy ezt szándékosan csinálják, vagy tényleg ennyire inkompetensek”

– kommentálta a helyzetet Radics Gábor.

Hozzátette azt is, hogy a szakszervezeti vezetőt még 2020-ban jelentették át 40-ről 30 órás munkaidőre, amiről az érintett szintén nem tudott – hovatovább munkakörét is tudta nélkül változtatták meg, hivatalosan onnantól kezdve a bejelentés adatai szerint kazánkezelőként dolgozott – holott 2010 óta oktatóként foglalkoztatták. A szakszervezet szerint munkaszerződése módosításáról szóló szerződést sem kapta meg, hiszen nem is történt ilyen.

Ráadásul nem az övé volt az egyetlen eset, hogy szakszervezeti tagot, tisztviselőt ért atrocitás. Mint Radics Gábor lapunknak elmondta, „2025 decemberében eltűnt a szegedi szakszervezetből két, majd 2026 januárjában újabb egy tag [vagyis a hivatalos nyilvántartások szerint megszűnt a munkaviszonya]. Itt is adminisztrációs hibára hivatkoznak a szegedi menedzsment részéről. Egy tisztviselőnek pedig februárban tették az orra elé, hogy január elsejétől elvontak tőle egy korábbi juttatást. De Makón tudunk olyan esetekről is, amikor kisebb-nagyobb időre kijelentették, majd visszajelentették a kollégákat.”

Az, hogy az érintett kollégákat és szakszervezeti tagokat „munkaviszonyuk hivatalos megszüntetése mellett” továbbra is korábbi munkakörükben, korábbi bérükért alkalmazták, felveti a feketén foglalkoztatás gyanúját. Miután fény derült Hajdú Roland ügyére, a cég visszamenőlegesen kifizette a járulékokat, valamint hivatalosan is visszaállította a korábbi bejelentést, ezért az ügyben eljáró illetékes kormányhivatalnok az ügyeket lezártnak tekintette és amint Radics idézte, felrótta Hajdú Rolandnak, hogy „miért nem tűnt fel neki a két év alatt, hogy ki van jelentve?” Hiába mondta többször Hajdú neki, hogy semmi jel nem volt, kapott bérpapírt, bért, stb. Szóval nem tűnt az adott kormányhivatalnok különösebben együttműködőnek a munkavállalói panasz kapcsán Radics szerint. Az mindenesetre megnyugtató, hogy egyébként a szakszervezet a beadványai kapcsán mindig időben és eredményesen megkapta a hivataltól a válaszokat, és több esetben a kormányhivatal meg is állapított jogsértéseket.

A szakszervezeti vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkaügyek kiszervezése óta a dolgozóknak gyakorlatilag nincs hová fordulniuk problémáikkal a Makón és Szegeden ezreket foglalkoztató cégnél: „Ha indiai hátterű cégekre rábízzák az ügyek intézését, akkor nyilván elképesztő katyvasz alakul ki belőle. Egyszerűen nem tudsz olyan emberrel beszélgetni, aki segíthetne, hiszen sok esetben még magyarul sem tudnak, vagy csak közvetítők. Tehát döbbenetesen lehetetlenné válik így a kommunikáció és a hatékony ügyintézés.” Amellett tehát hogy súlyos nehézségeket okoz a dolgozóknak a HR kiszervezése, a Continental gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a panaszokat.

A fentiek fényében azt is felvetette, hogy ezek szerint a dolgozóknak kellene figyelniük hetente, hogy be vannak-e jelentve a NEAK adatbázisa szerint, és ha nem, nekik kellene intézkedniük? Ez nyilván egy kisebb vállalkozásnál felmerülhet, de ha már a többszáz, vagy ezer fős cégeknél is ettől kell tartani, akkor itt nagyon nagy problémák lehetnek a rendszerben a GSZSZ elnöke szerint.

Amikor a piac adja ki a szabadságokat

Nemcsak a fentiek jelentenek problémát jelenleg a szegedi és makói gumigyári dolgozók számára.

A cégnél a szabadságolások kiosztása is sokszor problémás. Rendszerint küldik ugyanis fizetetlen szabadságra a munkavállalókat, amikor a cégnek épp nincs szüksége az összes dolgozójára. Ez azt jelenti, hogy noha elvileg a dolgozók maguk kellene, hogy döntsenek fizetés nélküli szabadságaikról, valójában a cég irányozza elő számukra, hogy mikor kellene kivenniük, ha elfogy a rendes szabadság.

2024 év végén összesen 54 embert „küldtek el fizetetlen szabadságra” – ilyenkor a cég aláírat velük egy dokumentumot, hogy jogszerűsítsék az intézkedést.

Radics Gábor szerint azonban számos dolgozó jelezte a szakszervezetnek, hogy ezt nem szívesen és nem önként tették

– a cégnek pedig minden lehetősége megvan „meggyőzni őket” erre, például rosszabb munkakörülmények közé helyezés formájában. Az 54 ember állásidejét így megspórolta a cég a munkaidőkeret lezárásakor december végén. Az állásidőt a törvény írja elő, ha a munkáltató rosszul gazdálkodott az éves munkaidőkerettel, a dolgozóknak  „távolléti díjat” kell fizetni, a rendelkezésre állás kompenzálására. Saját kimutatása szerint ezzel összesen 706 órányi kiadást spórolt volna így meg a cég, ha a szakszervezet érdeklődése után végül nem fizette volna ki februárban.

Radics ugyanakkor azt is elmondta, hogy még ha egy-egy embernek az ilyetén ki nem fizetését elsumákolhatja a cég, ilyen tömegben már nehezebb elhitetni, hogy mind maguktól mentek volna fizetetlen szabadságra – ezért jelezte a Continental felé, hogy a kormányhivatalhoz fog fordulni. Ez a jelek szerint meg is tette a hatását, a vállalat ugyanis februárban kifizette az állásidőt az érintett dolgozóknak, ami arra utal, hogy a cég a jogi következményektől tartva jobbnak látta  kifizetni. A cég ezúttal is kommunikációs zavarokra hivatkozott.

A fizetések számításával és kiosztásával sem ez volt az egyetlen probléma a cégnél. 2025 elején ugyanis arra hívta fel az MGSZ vezetője, Hajdú Roland a figyelmet a makói gyárban, hogy a cég rosszul számolja el a bónuszokat. Ez alatt azt kell érteni, hogy az alapbér feletti, a fizetések jelentős részét kitevő bónuszokat nem teljes mértékben kapták meg a dolgozók, tehát effektíve csökkent a bérük. Az ügyet bíróság elé vitték egy próbaper formájában. A cég nem vitatta a szakszervezet álláspontjait, így a bíróság meg is állapította hogy a cég szabálytalanul fizette a bónuszokat – ezután a cég végül visszamenőlegesen kifizette a dolgozókat.

Radics szerint ugyanakkor, ha a szakszervezet nem veszi észre ezen problémákat, a cég önmagától vélhetően nem korrigálná a hibákat

– és az ilyen mennyiségű adminisztratív hiba is kérdéseket vet fel. Ez szintén még az új, vitathatalanul nem jó munkát végző cég előtt történt, és nehéz adminisztrációs hibára hivatkozni, ha a szakszervezet figyelmeztetésére nem, csak a bíróság döntése nyomán korrigál a vállalat.

A cég bevonása előtt és a bevonása óta – lapunk által megismert bírósági és egyéb dokumentumokkal alátámasztva előfordult a szegedi és a makói gumigyárakban, hogy

• a kilépők késve kapták meg a kilépőpapírjaikat;
• későn fizették meg a járandóságukat;
• több esetben nem vontak tagdíjat szakszervezeti tagoktól;
• visszamenőlegesen vonnak el juttatást szakszervezeti tisztségviselőtől;
• megkülönböztették a szakszervezeti munkaidőkedvezményt felhasználó tisztségviselőket;
• TB-kifizetőhelyként, a következő hónapban fizetik a leadott táppénzes papírokat (jogszabály szerint 8 nap lenne a határidő);
• több esetben hibásan bérszámfejtettek hónapokon át több száz munkatársnak, amit csak a következő vagy azt követő hónapban vagy hónapokban korrigáltak;
• több esetben nem jól számolták el a táppénzt, amit a következő havi, vagy azt követő hónapban számoltak el;
• szabadság nyilvántartással kapcsolatban jogsértést tárt fel a hatóság;
• több hónapon keresztül hibásan fizették a prémiumot, aminek kompenzációját az MGSZ bíróságon támadva érte el.

Radics Gábor szerint a HR kiszervezésével a dolgozók ezen problémákon túl sokkal nehezebben tudnak intézkedni mint korábban, és a cég sincs közvetlen kapcsolatban a Continental dolgozóival. Fogadóórát vezettek be heti 6-8 óra időtartamban, és kompetens személy nincs az irodában. Saját költségükön kell telefonáljanak, ha ügyet akarnak intézni, de sokszor a vonal végén sincs ember, aki képben lenne az ügyekkel. Amennyiben pedig legalábbis részben ebből fakadnak a problémák – egy részük ugye már csak a történések egymásutánisága miatt sem írható a HR-es cég kontójára – akkor a szakszervezeti vezető szerint lehet, hogy szerződést kellene bontania a Continentalnak a nem megfelelő működés miatt. Egyébként is érthetetlen, hogy miért kötött egy többéves szerződést a Continental az eladás előtt az összes telephelyére azután, hogy bejelentette azok eladását, köztük a makói telephelyét is egy amerikai hátterű cégnek.

A munkásság tartalékserege, akiknek csak hátrányok a járandóságuk

Radics Gáborral folytatott beszélgetésünk során kitértünk a munkaerő-kölcsönzőkön keresztül foglalkoztatott dolgozók helyzetére is. Az ő helyzetük egyértelműen a legbizonytalanabb, és ők esnek el a legtöbb, közvetlenül foglalkoztatott alkalmazottat megillető járandóságtól, juttatástól.

A munkaerő-kölcsönzés lényege ugyanis az, hogy amikor egy cég termelését a megszokottnál feljebb kell pörgetni a piaci igényeknek megfelelően, akkor őket tudja kikölcsönözni egy vállalat. Ez tehát a legbizonytalanabb foglalkoztatási forma; a Continentalhoz hasonló multicégek a piac hektikus és napjainkban egyre inkább kiszámíthatatlan mozgásaiból adódó bizonytalanságot a dolgozókra terhelik. Vagyis amikor épp nincs kereslet a termékre, nem kell fizetniük a kölcsönzött munkásokat, míg ha felível a piac, rögtön lesz, aki a szalag mellé álljon.

„A legnagyobb probléma a munkaerő-kölcsönzésnél, hogy véleményem szerint a Continental nem a jogalkotó eredeti céljainak megfelelően, hanem visszaélés-szerűen alkalmazza. (…) Folyamatos létszámleépítések vannak már a gumigyárakban évek óta, mert nincs elég munkánk, ehhez képest még mindig van munkaerőkölcsönzött kolléga. A munkaerőkölcsönzésnek mi az értelme, mi az eredeti célja? Egyértelműen az, hogy ha van egy hirtelen termelésfölfutás, rövid időre fölveszek néhány embert, akivel hirtelen ezt a kiugró teljesítményt tudom végeztetni, de utána elbocsátom, és utána csak azokat alkalmazom, akik ugyan normál termelésben vannak. Itt ugyanis olyan szakmai munkára van szükség, amit nem lehet kiváltani olyan emberekkel, akiket kvázi leakasztok a polcról, mint egy szerszámot”

– ecsetelte Radics, aki szerint a kölcsönzött munkások vannak egyértelműen a legrosszabb helyzetben. Hozzátette,

„a Continentalnál a munkáltatók kérdésemre elmondták, hogy a fizikai állományt mindig kizárólag munkaerő-kölcsönzőn keresztül veszik föl, ott parkoltatják őket 3-4-5 évig, a szellemieket viszont mindig azonnal saját állományba veszik föl. Tehát van egy ilyen megkülönböztetés is.”

De van a munkaerőkölcsönzésnek még egy komoly hátránya, amiről talán kevesebb szó esik, ez pedig a vállalatnál eltöltött időhöz kötött juttatások rendszere.

„Nemrég volt egy infarktus miatt nyugdíjazott kollégám szenvedte el ennek káros hatását.  Összesen 13 évet dolgozott a Continál, de ebből csak kilenc és fél évet ismertek el, mivel az elején munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatták. Azáltal, hogy csak 9 és fél éve volt a Continentalnál, nem érte el a 10 éves korhatárt, amivel a nyugdíjazáskori jutalomra jogosult lett volna, ezért több hónapnyi nyugdíjazáskori jutalomtól elesett”

– vázolta Radics a helyzetet.

Mivel a kölcsönzött munkaerő kiszolgáltatottabb helyzetben van a közvetlenül foglalkoztatottaknál, ezért ráadásul szervezni is nehezebb őket, ami további előnyt jelent a cég számára.

Sajnos ezekből látszik, hogy nem elszigetelt eset Hajdú Roland „fantom-elbocsátása”, hiszen az új bérszámfejtő cég előtt is voltak és azóta is hemzsegnek a cég által adminisztrációs és technikai hibákként aposztrofált, dolgozókat érő hátrányok, sérelmek (legyenek akár szakszervezeti tagok, akár szakszervezeten kívüliek). Radics szerint jóformán kijelenthető, hogy nincs olyan periódus, amikor zökkenőmentesen és hiányosság nélkül mennének a dolgok. Bizonyítja ezt csak az utóbbi másfél évben három kormányhivatali szabály-, és jogsértés-megállapítás, bírósági meghagyás és a pereik túlnyomó részében megállapított ítéletei. De a szakszervezeti vezető szerint a legszomorúbb az az egészben, hogy a kormányhivatali munkatárs szerint Hajdú is hibás, amiért nem tűnt fel neki, hogy kijelentették. Mint azt már korábban kifejtette Radics: „Véleményem szerint viszont régen rossz, ha egy ezer fős vállalatnál húszéves munkaviszony esetén azon kell agyalnunk, hogy nem-e jelentett ki »véletlenül« a cég bennünket”.

„Egy fontos dolgot még leszögeznék! Minden egyes problémát először megpróbálunk belül rendezni, viszont, ha nem tudunk ezen jog-, és szabálysértésekben, munkavállalói érdeksérelmekben eredményt elérni, akkor fordulunk csak a hatóságokhoz és a nyilvánossághoz.” Utóbbira nem egyszer került azonban sor a szakszervezet és a cég hosszú évek óta tartó küzdelme során.

Máskor sem volt ez így: a Continental dél-alföldi telephelyein. Makón a szakszervezet több napon át tartó sztrájkot is szervezett a kirívóan egészségtelen munkakörülmények javítása és a bérek emelése érdekében. Ahogy 2021-ben írtuk, volt hogy a dolgozók 70 százaléka letette a munkát. A dolgozói mozgalom nemzetközi visszhangot is kapott, többek között egy franciaországi Continental-gyárban szervezett sztrájk történetét feldolgozó filmet is levetítettek, amelynek apropóján francia szakszervezeti szervezők is Magyarországra látogattak.

A témában riportot közöltünk 2022-ben, azóta pedig kiderült: hiába perelte be a cég a szakszervezetet és azóta elbocsátott vezetőjét, sorra bukja el a őket. A Continental-sztrájkról és utóéletéről  itt érhetők el cikkeink.