Miért támogatja a munkásság a jobboldali pártokat szinte egész Európában? Mikor vált a Fidesz a dolgozók barátjává? Mit kaptak a bérből és fizetésből élők a NER-től, és mit ajánl az ellenzék? És legfőképpen: mi a teendő? Új, videós formátummal jelentkezik a Mérce, amiben szerkesztőségünk tagjaival, szakértőkkel, aktivistákkal illetve egyes ügyek érintettjeivel járunk körbe aktuális politikai témákat. Az epizódok YouTube-csatornánkon érhetők el, és podcast formájában is meghallgathatjátok őket.

Első adásunkban Bogatin Bence és Tóth Csaba Tibor kollégáink beszélgetnek a Fidesz és a munkásság viszonyáról.

Orbán Viktor nemrég, úgy tűnik, a munkásokra tette fel a NER jövőjét – ahogy Tóth Csaba Tibor fogalmazott publicisztikájában, „Orbán ismét a munkásokkal nyerne, pedig mindent megtett azért, hogy faképnél hagyják”. A kormányfő a Patrióta rendezvényén kifejtette, a nagyvárosokat és az értelmiséget elveszítette pártja – így kár lenne számolniuk velük.

„A külvárosokban viszont többségünk van, a korán kelő melósok mind velük vannak. De ha a melósok, munkások, betanított- és szakmunkások, közmunkások nem jönnek el elegendő számban választani, akkor el lehet csúszni”

– lamentált a miniszterelnök.

De valóban számíthat Orbán – és a NER – arra társadalmi rétegre, amelynek hátán a hazai és külföldi nagytőke nyakló nélkül gyarapodott az elmúlt évtizedekben? Egyáltalán

meggyőzte-e akár saját pártját Orbán, vagy csak üres retorikai húzásként emlegeti a dolgozókat?

Műsorunkban erre keressük a választ. Szóba kerül, hogy hogyan vált a hagyományosan baloldali munkásság a (szélső)jobboldal bázisává a nyugati világban, és megvizsgáljuk hogyan sodródott a magyarországi munkásság a Fidesz közelébe. Az is kiderül, hogy mit adott nekik a kormány az elmúlt 16 évben, milyen kedvezményekkel és támogatásokkal kecsegteti a bérből és fizetésből élőket, a „koránkelőket”, és melyek azok a retorikai fordulatok, kulturális irányok, amelyek biztosítják a kormánypárt – legalábbis relatív – népszerűségét.

Felmérjük, hogy mit ajánlanak az ellenzék bármennyire is releváns részei a dolgozóknak, és megpróbáljuk belőni azt is, hogy mit kellene ajánlania, hogyan kellene kinéznie egy valóban a munkásság érdekeit szolgáló politikának. S végül, de nem utolsósorban, hogy mi lenne ennek megteremtésében a társadalom és a sajtó szerepe.

Azt is megtárgyaljuk, hogy a közelmúlt legnagyobb politikai botránya, a gödi Samsung mérgező működésének szőnyeg alá söprése hogyan hathat a dolgozók és a politikum viszonyára, de megvizsgáljuk azt is, hogy hogyan sikerül a kormánynak sakkban tartania a Samsung és más akkugyárak dolgozóit – s végül, hogy miért nem a munkások a leghangosabb kritikusai az akkumulátoriparnak.

Azt nem tudjuk megjósolni, hogy valóban ezek az emberek segíthetik-e győzelemre a Fideszt, de az biztos, hogy közelebb kerülhetünk a NER és a munkásság ambivalens viszonyának a megértéséhez. Tartsatok velünk!