Giorgia Meloni és pártja, az Olaszország Fivérei két éve került hatalomba, a Jobboldali Koalíció részeként. Meloni fiatalkorában tagja volt a Mussolini megmaradt híveiből verbuválódó Olasz Szociális Mozgalomnak, de nem csak ő, pártjának számos politikusa is kötődött valamilyen módon a múltban az olasz fasizmushoz. 

2022-ben, az új kormányprogram alsóházi elfogadása után Meloni ugyan névleg elhatárolódott a fasizmustól és az „antidemokratikus rezsimektől”, viszont a két éve regnáló szélsőjobboldali kormány alatt az idegengyűlölet és menekültellenesség csak fokozódott.

Az új kormány egyik első dolga volt törvényileg korlátozni a Földközi-tengeren menekülteket mentő hajók tevékenységét, hogy egyszerre csak egy mentést végezhessenek, ezzel még inkább veszélyeztetve a tengeren hánykódók életét. Meloni aktívan tett azért az EU és Tunézia kötött paktumért is, amelynek keretében az EU milliárdokat ígért a tunéziai kormánynak a menekültek visszatartásáért cserébe, jól tudva azt, hogy Tunéziában rabszolgasors is várhat ezekre az emberekre, vagy annál is rosszabb: tavaly Tunézia elnöke, Kaísz Szaid több száz szubszaharai menekültet szállított erőszakkal, víz és élelem nélkül a Líbiával és Algériából határos sivatagba. A menekültügy „offshore-ozása” jegyében Olaszország idén Albániával is megállapodott, a megállapodás keretében a tengeren érkezők fogadását a jövőben albán földön fogják végezni olasz hatóságok. 

A helyzet súlyosságát és embertelenségét szemlélteti, hogy csak 2023-ban 2500 holttestet találtak a Földközi-tengeren, akik közül legalább 289-en kisgyermekek voltak. Az átkelők számát 186 ezerre becsülik, közülük 130 ezren érkeztek Olaszországba.

Csekély számok ahhoz képest, hogy hány vendégmunkással szeretné feltölteni a munkahelyeket a fasisztoid kormány.

2023 és 2025 között Olaszország 425 ezer munkavállalási engedélyt tervez kiadni Európán kívülről érkező dolgozóknak. A kormány azután döntött a munkaerőpiac megnyitása mellett, hogy a munkáltatók „munkaerőhiányra” panaszkodtak. 

A szintén „bevándorlásellenes” brit miniszterelnök, Rishi Sunak hasonló utat járt be. Miközben a brit kormány Ruandába készül visszatoloncolni a La Manche csatornán érkező menekülteket, ezzel párhuzamosan munkaerőhiányra hivatkozva könnyíti meg a munkáltatóknak a vendégmunkások alkalmazását.

A magyar kormány is a munkaerőhiány ürügyén nyitotta meg a gyárkapukat a vendégmunkások előtt 2022 júniusában. 2023 októberben ígéretet tett arra, hogy a munkahelyeket előbb fogják feltölteni magyarországi álláskeresőkkel, mint vendégmunkásokkal. Az ígéret csak hamis lehetett, hiszen ekkorra már régen ismert gyakorlat volt a vendégmunkások helyi dolgozókkal való betaníttatása, majd ezt követően a helyi dolgozó elbocsátása. A kormány hazugsága a KSH adataiban is visszaköszön: amint arra a Magyar Hang nemrégiben felhívta a figyelmet, 2022 tavasza óta a vendégmunkások számával párhuzamosan növekszik a munkanélküliség Magyarországon.

Ebből is világosan látszik, hogy valójában soha nem az volt a cél, hogy csökkentsék a „munkaerőhiányt”. Nem munkaerőből van hiánya a nagyvállalatoknak, hanem olcsó, a termelés és a megrendelések ciklusához igazítva alkalmazható, profitrátacsökkenés idején könnyen kirúgható munkaerőből van hiány.

Nem állampolgári jogokkal rendelkező dolgozókat akarnak alkalmazni, hanem szülőföldjüktől távollévő, eldugott munkásszállókon élő, kiszolgáltatott dolgozókat. A vendégmunkást nem kell iskoláztatni, kórházban ápolni, időskorban elhelyezni, vagy egyáltalán, szolgáltatásokat és képviseletet fenntartani a számára. A menekültstátusszal – feltéve, hogy életük kockáztatásával hozzájutnak – állampolgári jogok is járnak, a vendégmunkásléttel már kevésbé. Ezért preferálják az utóbbit.

A baj tehát nem elsősorban az, hogy a felsorolt jobboldali erők önmaguknak mondanak ellent, amikor idegenek ellen uszítanak és idegeneket hívnak az országba dolgozni. A valódi baj, hogy Meloni, Sunak és Orbán politikája alatt egyetlen nyitott börtönné fog válni a világ, amelyet szabad zónák, kerítések és falak szabdalnak szét, és ahol végül csak a tőke és a tőkések mozoghatnak majd igazán szabadon. Ez a világ nekünk se lesz szép, akik a kerítés szebbik felén élünk majd. De az se biztos, hogy az elvándorlás, a vendégmunka és a munkaerőközvetítés általánossá válásával nem érheti egyszer utol a kelet-európai munkaerőt is a Nagy Bekerítés.