Idén februárban a főváros több közterén is brutálisan támadtak a jelek szerint szélsőjobboldali emberekre a kitörés emléknapja előtt. A külföldiek által elkövetett bűncselekmények nyomán a kormányközeli médiumok és a fideszes politikusok egy emberként kiáltották ki bűnösnek a Szikra mozgalom egyik aktivistáját, akit a rendőrség nagyon gyenge lábakon álló bizonyítékok alapján vett őrizetbe. Dobos Krisztina meghurcolását illetően a több évtizede igazságügyben dolgozó Dr. Kadlót Erzsébet, a nő ügyvédje idén márciusban, mikor már kezdett egyértelművé válni, milyen kevés bizonyítékkal vették őrizetbe védencét, így fogalmazott a Mércének:

„Ez egy minden elemében szokatlan ügy.”

Az aktivista ártatlanságát a rendőrség később a jogász szerint „rendkívüli egyértelmű mondatokban” tisztázta, azonban a Szikra és annak legismertebb arca, a korábban Kocsis Máté uralta 8-9. kerületben választást nyerő Jámbor András ellen tovább folytatódott a lejárató hadjárat.

A történet felépítésében az egymásra és önmagukra körkörösen hivatkozó kormányzati orgánumok, valamint a kettős mércével tájékoztató rendőrség is kulcsszerepet vállaltak – a fideszes gépezet tényeket figyelmen kívül hagyó működésének mintáját felrajzolva.

A minden elemében szokatlan ügy

Amint arról mi is beszámoltunk, február elején a kitörésnapi rendezvényeket megelőző támadássorozat ügyében letartóztatták a Szikra Mozgalom egyik aktivistáját. A Gazdagréten történt példátlan támadásról készült megrázó biztonságikamera-felvételek napok alatt bejárták a hazai sajtót, és „antifa-terrorként” teljesen új fejezetet nyitottak a Fidesz baloldallal szemben folytatott hadjáratában:

az azóta már bizonyítottan külföldi állampolgárok által elkövetett bűncselekményekkel a mai napig alulról szerveződő hazai mozgalmakat igyekszik besározni a kormánypárt.

Azonban nem csak szélsőjobboldaliakkal szemben követtek el támadásokat az év elején: a kitörés-túra napján a túra kiindulási helyétől nem messze, a Széll Kálmán tér sarkán szélsőjobboldaliak támadtak meg járókelőket. Amíg az előbbi bűncselekményekről készült videófelvételeket kiszivárgásuk után hivatalosan is közzétették és dedikált sajtótájékoztatót tartottak a BRFK munkatársai, addig az utóbbi támadással kapcsolatban nem kerül sor hasonlókra – annak ellenére, hogy az ügyeket a kezdeti szakaszban együtt kezelte a rendőrség. És annak ellenére, hogy a viperás támadások után kiadott közleményének a Fővárosi Törvényszék éppen „Az erőszaknak nincs színe” címet adta.

Pedig a Széll Kálmán téri elkövetők magyar állampolgárok, az áldozatok pedig kisgyermekes magyar szülők, akiknek egyetlen vétke az volt, hogy rossz pillanatban indultak ebédért.

A rendőrség tehát kettős mércét alkalmazva szolgáltatott az egyik ügyben alapanyagot a heccsajtó számára, és politikai motiváció állhat a másik ügyben azóta is tanúsított hallgatás mögött.

Politikai indíttatás állhatott a gazdagréti támadások után letartóztatott Dobos Krisztina gyanusítása mögött is. Az aktivista ellen indított rendőrségi eljárás alapja egy Facebookos lájk és egy tucatkabát volt a rendőrségi közlemény szerint. Annak, hogy a támadásról készült videóban és a Dobos Krisztina közösségimédia-oldalán látható ruhadarab egyezik, a Mérce által megkérdezett szakértő szerint is kicsi a valószínűsége, az aktivistát mégis két hétig tartották fogva (miközben a Széll Kálmán téri, ártatlanokra támadó neonácikat alig egy hét után szabadon engedték).

Ez a két hét pedig éppen elég volt a kormányzati sajtónak ahhoz, hogy a végül ritka egyértelmű mondatokban ártatlanként azonosított Dobos Krisztina és a Szikra mozgalom ellen brutális lejáratókampányt folytassanak – aktivisták nevét, személyes adatait is közzétéve.

Az ártatlanul meghurcolt Dobos Krisztina hiába jelent meg szabadon engedése után az Országgyűlés karzatán, ahol Jámbor András arra kérte az őt több alkalommal a legkülönbözőbb jelzőkkel illető Kocsis Mátét, hogy személyesen kérjen bocsánatot a nőtől, erre egyetlen kormánypárti politikus sem volt hajlandó.

Elkéstek az egyértelmű mondatok, a felépített konteó-univerzumból nincs kijárás

Az aktivista ártatlanságának egyértelmű kimondása nem volt elég a lejáratókampány lezárásához, hiszen addigra (amerikai mintára) már teljes antifakonteó-univerzumot alakított ki a propagandasajtó. Így egy Deák Dániel Facebook-oldalára, érkező, csőbombáról és az azt hatástalanító, Orbán Viktor bélrendszerében elhelyezett geoládáról szóló hozzászólást is ebbe az univerzumba igyekezett beszuszakolni a fideszes sajtó.

Természetesen ebben az esetben is egy lájk miatt kötötték a csőbombáról kommentelő lányt a Szikra Mozgalomhoz és Jámbor Andráshoz – pedig ezen az alapon köthették volna Magyarország Kormányához is.

Dobos Krisztina teljes ártatlanságának kimondását követően egy újabb „ügy” kapott szárnyra a Magyar Nemzet, Metropol, Pesti Srácok és Origó alkotta Nermuda-négyszög hasábjain. A februári támadásokat követő nyomozások során a rendőrség egy lefoglalt számítógépen „gyermekpornográfia (sic!) bűntett megalapozott gyanújára” okot adó felvételeket talált. Ugyan a felvételeket egy Dobos Krisztinával közeli viszonyban álló férfi számítógépén találták meg, azonban (ahogy arra az ügyben a lapok által idézett tájékoztatásában a rendőrség is kitért) a férfinek sem a támadásokhoz sem pedig a Szikra Mozgalomhoz nem volt köze.

Ez nem akadályozta meg a gépezetet abban, hogy minden eszközt bevetve, és a sajtóetikát parkolópályára állítva igyekezzen megteremteni Az Ügyet – egy alkalommal a saját anyaguk német nyelvű szemléjének magyarra fordításával „új információt” megjelentetve. Igen, jól értették: amíg a rendőrség által közölt információkat figyelmen kívül hagyták a  kormányközeli lapok, addig a Metropol, az exxpress.at Metropolt szemléző cikkében szereplő (vélhetőleg fordítási hibából származó) információit újdonságként tálalták.

Jámbor András és a Szikra Mozgalom érintettségét annak ellenére sulykolták a kormányzati orgánumok, hogy éppen az általuk idézett rendőrségi iratok mondták ki egyértelműen, hogy a gyanúsított férfinak nem volt köze hozzájuk.

Az ügyben megjelent cikkek nem egyszer a szokásosnál is gyomorforgatóbbra sikerültek, a hasonló, kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények során komoly sérüléseket elszenvedő áldozatokról, gyerekekről egy szót sem ejtve igyekeztek egy egész közösséget, a Szikra Mozgalmat, és egy fideszes politikus felségterületén sikereket elérő képviselőt lejáratni. Így a rendőrség által gyanúsított férfi öngyilkosságát is „meg nem erősített értesülésekre” alapozva morbid, népriogató motívumokkal valamiféle sátánista szertartáshoz próbálták kötni, egy elhagyatott területen talált játékbaba alapján – mindezeknek az ügyhöz való kötődését lehetetlen bizonyítani.

„Tényfeltáró” cikkeik következményeként pedig  az üggyel összekapcsolt személyek – közszereplők és nem közszereplők – halálos fenyegetések, zaklatások sorának váltak elszenvedőivé.

Mi a hatalom célja egy ehhez hasonló, szemérmetlen hazugságokra és valóságtorzításokra alapuló, hosszan és komoly erőbefektetéssel épített lejárató kampánnyal?

A megfélemlítés.

Egyrészt az olyan politikai ellenfelek lejáratása, akik a Fidesz egyes politikusai – jelen esetben Kocsis Máté – területein érnek el sikereket, és akik Jámbor Andráshoz hasonlóan gyakran foglalkoznak a kormány számára valóban kínos kérdésekkel. Ráadásul a Jámbor által tematizált végrehajtási, lakhatási és kilakoltatási ügyek, amellett hogy rengeteg embert érintenek és érdekelnek, napirenden tartásuk láthatóan a politikai elit mélyebb rétegeiben is hullámokat vernek.

Cél emellett az alulról szerveződő mozgalmak és tagjainak megfélemlítése, Dobos Krisztina példáján keresztül, akit nyilvánvalóan alaptalanul hurcolt meg heteken át a milliárdokból pénzelt szennyszócsőhálózat.

A Szikrához hasonló parlamentáris alkukon és felülről építkező pártpolitikai logikán kívül álló, informális, baloldali szerveződések besározása azt üzeni, nem érdemes tényleges aktivistatevékenységgel próbálkozni.

Ezzel pedig végső cél az önkéntesek munkájával és adományi forrásokból működő szervezetek ellehetetlenítése úgy, hogy a (leendő) tagságuk számára kínossá, kellemetlenné és terhessé tegyék a szabadidejükben folytatott elvalapú politikai tevékenységet.

De ahogy a Deák Dániel posztja alatti kommentjére válaszul házkutatást, előállítást és eljárást a nyakába kapó lány esete mutatja, ez a hadjárat üzenet mindenkinek, aki akár csak érintőlegesen érdeklődik, vagy informálisan kapcsolódik a kormánnyal (vagy ne adj isten a rendszerrel) szemben kritikus közegekhez: csak óvatosan! Elég néhány rossz szó, félresikerült vicc vagy nem jól nyomott lájk, és téged is beépítünk a hazugságok malterével rakott szégyenfalba.

Mindeközben az antifasizmust a kormányzati kommünikében szitokszóvá érlelték a propagandagépezet fogaskerekei – a gyűlölet visszautasításának alapvető etikai normáját a pedofíliával és a terrorizmussal összemosva.

Az antifasizmust szitokszóként használókkal kapcsolatban csak az idén elhunyt Tamás Gáspár Miklós legrövidebb publicisztikájának szavai jutnak eszünkbe:

„Aki nem antifasiszta, nem fasiszta.

Csak egy kicsit.”