Orbán Viktor miniszterelnök Kötcsén beszélt viszonylag szűk kormánypárti körben saját, pártja, valamint a kormány terveiről. Míg a helyszíni videók tanúsága szerint a rendezvényről kirekesztett független média leginkább a NER-elit féktelen dőzsölésével igyekezett szembesíteni az érkező politikusokat, „vállalkozókat”, és számos rendszerhű notabilitást, a Telex azt is megneszelte, miről beszélt odabenn a találkozó legnagyobb sztárfellépője.

Sok újdonságot a helyzetértékeléséből nem tudhattunk meg: a miniszterelnök 2034-ig tervez – várjuk ki a végét, korábban 2030 volt a céldátum, de hát evés közben jön meg az étvágy. Csökkennek a reálbérek, na de majd év végére nem fognak – ezt is hallottuk már. A kormány népszerűsége csökken, de még mindig magas. Nyugat-Európa iszlamizálódik, Magyarországra fognak menekülni a keresztények – ásatag rasszista mantra a tízes évek közepéről.

Szeretné, hogy Magyarország nagy, erős és gazdag legyen, hogy tisztelje a Világ – ennek a gondolatmenetnek a konyhapszichológiai analízisétől most tekintsünk el. Ehhez pedig van egy tizenöt pontos terve, amelynek néhány pontját ismerjük, és úgyszintén nemigen tartalmaz újdonságot.

• Meg kell fordítani a demográfiai tendenciákat: régi mantra.
• Munkaalapú gazdaságot kell létrehozni: vintage, kora tízes évekből származó kormánypárti bölcsesség.
• Hitelfelvételek helyett hitelezővé és modern ipari nemzetté kell válni: a külügyminiszterünknek jól láthatóan ez volt a legfontosabb feladata az elmúlt években.
• Magyar vállalkozóknak külföldön is be kell fektetni, a profitot pedig haza kell hozni: a gazdasági gyarmatosítás programjaként meghirdetett keleti és déli nyitás után ebben sincs sok nóvum.
• Hadseregfejlesztés: zajlik, már több miniszter is elfogyott a folyamat során.
• Digitális állampolgárság bevezetése: pontosan nem világos; az e-személyi, az ügyfélkapun rendelhető okmányok, miegymás egy ideje velünk vannak, de már a receptünket is a felhőből kérik le a patikában.
• Energetikai önellátás, ennek része, hogy Paks orosz helyett francia üzemanyaggal menjen – ennek legalább a fele újdonság.

De ha már a – több éves, leporolt – tervekről tudunk, azt is megnézhetjük, hogy 13 év kormányzás után milyen haladás látszik ezen területeken!

A demográfiai tendenciákat például aligha fordítja meg, ha a szociális rendszer a perverz újraelosztás útján a tehetőseket támogatja a szegények kárára. Mindeközben egyre drágább mulatság felnevelni egy gyereket. A gyermekvállalási vágyat vélhetően a látványosan egyre inkább széthulló állami oktatási rendszer sem dobja meg, de az állami egészségügy sem úgy tűnik, hogy különösebben kinyújtaná a várható élettartamot. Mindazonáltal, ha valaki elég tehetős hozzá, hozzáférhet az említett rendszerek privát alternatíváihoz.

Pedig a munkaalapú társadalomban átdolgozott élet bizony beteggé teszi idős korukra az embereket. Persze a demográfiai fordulaton segíthetnének a „modern iparban”, foglalkoztatott távol-keleti vendégmunkások, ha a rasszista kormányprogram miatt nem vonnák meg tőlük nagyjából minden emberséget nélkülözve a letelepedés és a családegyesítés jogát, hovatovább nem toloncolnák ki őket három év után.

Persze lehet, hogy ők járnak jobban, tekintve hogy a „modern ipar” ugyan rohamtempóban épül, csakhogy épp azt látjuk, hogy nemcsak veszélyeshulladék-lerakót csinálnak közben a vidék szerencsétlenebbül járt részéből, de a termelés során is olyan anyagok kerülnek a földbe, amelyek súlyosan károsítják az egészséget és környezetet.

Ezt a hallatlan világsikert, mármint az új iparosodás nyaktörő tempóját azzal tudtuk elérni, hogy Magyarország az európai vámunión belül van, és az érintett cégeknek a lehetséges helyszínek palettájáról minden tekintetben – környezeti, adóügyi, munkaügyi szempontból  – úgy tűnik, nálunk érte meg a legjobban befektetni.

A nyugat-európai nyugdíjasok betelepítése ellenben valódi, kibontakozó sikersztorinak tűnik, bár kérdéses, milyen szerepet játszik a demográfiai fordulatban. Csak épp – szerencsére – nem a „migránsmentes övezetet”, hanem a meseszép zalai lankák elnéptelenedő falvainak ingatlanárait reklámozó táblák, valamint a holland nyugdíj és a magyarországi megélhetési költségek közötti különbségek ragadják meg a fantáziájukat. A nyugat-európai bevándorlók számára ugyanis a magyarországi telekárak, kivált vidéken vonzó alternatívát jelenthetnek, a nyugellátásuk pedig relatíve magasabb fogyasztási színvonalat tesz nekik lehetővé Magyarországon, mint kibocsátó országukban.

Bár mi tagadás, egy-egy bevándorlóktól rettegő nácit bármikor előránt a farzsebéből a kormánymédia.

Ami megy, az a digitalizálás, és jól láthatóan rákapott a gazdasági elit a naperőmű-építésre is, ha már a paksi projekt vérfagyasztóan hosszú és keserves agóniában próbálja kilehelni a lelkét. Persze, kérdés, hogy a fent említett iparosodás kiszolgálására mennyi szántóföldet kell még leburkolni napelemekkel, és a NER szélturbina-fóbiája sem látszik enyhülni.

Ugyancsak láthatóan megyeget – kihasználva a tőkés világrendszer működését – a nálunk szegényebb országok kiszipolyozása, vagyis a szegényebb országokba kihelyezett működőtőke fialtatása a perifériaországokbeli olcsó munkaerő és erőforrások kihasználásával, a helyi elitek asszisztálása mellett. Amivel persze az érintett cégek tulajdonosai járnak jól, a helyi társadalom kárára. Épp úgy hordják ki a megtermelt tőkét, ahogy a Magyarországon működő multicégek.

Úgy tűnik, szintén sínen van a haderőfejlesztés, van már tankgyár is, ezt a területet első ránézésre legalábbis hatékonyabban menedzseli a kormány, mint a fent említett és nem említett állami ellátórendszereket, melyeknek a társadalom érdekeit kellene szolgálniuk. De mivel nem értek a lovakhoz, lehet hogy csak azért látom így, mert nyakló nélkül locsolják a seregre a pénzt.

Pedig, mint a fentiekből kiderül, annyi minden másra lehetne költeni, és annyival jobban. Ha az állami ellátórendszerek működnének, és valóban a társadalmat szolgálnák, ha az infrastruktúrát az emberek és nem a cégek érdekében fejlesztenék, már egy picit jobb lenne a társadalom széles rétegeinek.

Ehhez képest pedig – bár az árából kitelt volna néhány mellékvonali szerelvény – Mészáros yachtja kismiska. Bár a mögötte álló vagyon(ok) már nem is annyira.