Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha a honvédelmi miniszternek valóban fontos, hogy minél több fiatal álljon katonának, akkor miért bruttó 260 ezerért keresnek bakákat?

„Szalay-Bobrovniczky Kristóf nagyon borúsan látja az ukránok helyzetét, viszont divatossá tenné a katonáskodást a magyarok körében: szerinte azt kell elérni, hogy a fiatalok annyira klassz dolognak tartsák a hadsereget, hogy változtassanak eddigi életterveiken, álljanak be katonának, és szívesen villogjanak társaik előtt a menő új egyenruhákkal és a magyar gyártású fegyverekkel”

– derül ki a 24.hu riportjából, amelyben a lap a honvédelmi miniszter Matthias Corvinus Collegium (MCC) hallgatói előtt celebrált előadásáról számol be.

Az valóban kérdés, hogy kell-e növelni a haderőt, a katonák számát. Véleményem szerint erre nincs szükség – bár kétségkívül nem vagyok a téma szakértője –, és a katonáskodást szerintem kár népszerűsíteni a fiatalok körében. Ha valamit, akkor talán a tudományos, művészeti pályát, az alkotó és társadalom javát szolgáló szakmákat kellene – bár kétségkívül van haszna a hadsereg infrastruktúrájának és személyi állományának például természeti, ipari katasztrófák idején. Elvileg a katasztrófavédelem is épp erre szolgál, úgyhogy akár tartozhatnának az ő kötelékükbe.

De most nem is csak erről van szó, egy honvédelmi miniszternek kétségkívül a munkaköri leírásában van a honvédelmi pálya népszerűsítése, így kár is volna rajta ezt számon kérni.

Valami nem stimmel viszont a miniszter logikájával. Az egy dolog, hogy szeretné, ha trendi lenne katonának állni, hogy a militarizált fiatalok a társaik előtt villogjanak a menő új egyenruhákkal és a magyar gyártású fegyverekkel. Persze ehhez először azt is el kellene érni, hogy a fiatalok a magyar gyártmányú iparcikkeket ne a gagyival és bóvlival azonosítsák.

A kormány kétségkívül kirívóan sokat költ a hadsereg fejlesztésére: becélozták az éves nemzeti össztermék 2 százalékát a 2009-es 1,16 százalékos értékhez képest, és veszik is az új tankokat, egyéb páncélos járműveket, repülőgépeket. Lehet, hogy nem függetlenül attól, hogy a hadügyminiszter nemrég még repülőgyár-tulajdonos volt? (Most már nem az, eladta a Hernádinak.) Mindemellett a német Rheinmetall hadiipari nagyvállalat a magyar állam közreműködésével újabb német multiként Magyarországon épít tankgyárat. Hurrá, modernizálódik a hadsereg, és mellesleg a Magyarországon működő „hazai” és nemzetközi tőke is jól jár a rengeteg állami költéssel. Ahogy van már magyarországi kézifegyvergyár is, a hadseregnek meg egy rahedli fegyvere a Varsói Szerződés korából, úgyhogy lesz itt kereslet rendesen. Kétségkívül magyar cég fogja a csinos egyenruhákat is készíteni.

Viszont ha Szalay-Bobrovniczkynak valóban annyira fontos, hogy minél több fiatal álljon katonának, akkor nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért havi bruttó 260 ezer forintos bérígérettel toborozzák a honvédeket.

Mert lehet, hogy nem olyan csinos a formaruha, és a vonalkód-leolvasó sem olyan menő, mint egy csillogó vadiúj magyar fegyver, de ennél azért lehet többet keresni a korábban már emlegetett kiskereskedelemben. Cserébe nem kell gyakorolni, hogyan kell a sárban kúszni szögesdrótok alatt. Persze lehet, hogy a kaszinóbizniszből 1,6 milliárdos osztalékot kapó honvédelmi miniszternek nem olyan feltűnő a bérfeszültség. Éppúgy, ahogy Gulyás Gergely minisztertársa számára is értelmezhetetlen Szalay-Bobrovniczky osztalékának az összege. (Miniszterként hogyan lehet neki ilyen egyáltalán? Erre minisztertársa és felesége sem tudott választ adni a legutóbbi kormányinfón.)

Egyébként pedig, ha a kormány és a NER szemszögéből nézzük a dolgot, akár logikus is lehet: a katonák fizetéséből mégsem lehet akkorát szakítani, mint egy-egy jókora hadiipari megrendelésből. Talán majd ha munkaerő-közvetítőkön keresztül alkalmazzák a honvédeket.

A fenti szöveg a vasárnap megjelent gyűjteményes írásunkban jelent meg először.

Címlapkép: MTI/Mészáros János