Újabb csörte alakult ki Balatonaligán az Aligai Fürdőegyesület (AFE) és az Aligát is magába foglaló Balatonvilágos polgármestere, Takács Károly között. A felek egymást vádolják a falu érdekeinek semmibevételével és a turizmus ellehetetlenítésével a vízi élménypark körüli hercehurca kapcsán. Az adok-kapok során a polgármester a település honlapján elérhető, hivatalos tájékoztatóban ment neki a civil szervezetnek, ami nyílt levélben válaszolt.

Holott valójában két település- és turizmusfejlesztési szemlélet összeütközésének lehetünk tanúi, és valójában ez zajlik Aligán – sőt, szinte a teljes Balaton-parton immár évek óta.

Jelenleg az összeütközés tárgya az önkormányzati strand elé, a parttól száz méterre tervezett vízi élménypark. Ez akár két hektárt is elfoglalhat a vízfelületből, és a fizetővendégeknek számos kikapcsolódási lehetőséget és élményt kínál, mint a vizibanánozás vagy a jet-boardozás, az AFE ezekkel kapcsolatos aggályairól ebben a cikkben számoltunk be. A játékok közös jellemzője, hogy kisebb-nagyobb infrastruktúrát igényelnek (eszközök, stég, energia), valamint dedikált vízfelületet és munkaerőt.

Az AFE kritikája szerint a játékok

• korlátozzák a vízfelülethez való hozzáférést;
• szabálytalanul lettek engedélyezve;
• környezetrombolók és zajosak, például a motorcsónakos vontatás miatt – holott a Balatonon elvileg alapvetően tilos a kedvtelési célú motorcsónakozás;
• sértik a kilátást;
• hovatovább veszélyesek nemcsak a véletlenül a területre tévedő fürdőzőkre, de akár használóikra nézve is.

Az önkormányzat érvei szerint a vízi élménypark bevételeket vonz a településre, még ha a terület bérleti díja mindössze csak 1,3 millió forint is, szemben a beruházó éves várhatóan több tízmilliós bevételével szemben. Emellett azonban Takács Károly polgármester szerint – miközben az AFE keresztbe fekszik a település fejlődésének – számos más módon hajthat hasznot a településnek a beruházás.

• A település markát ütheti a bérleti díj összegén túl a helyi iparűzési adó (HIPA), valamint a strand további szolgáltatóinak többletfogalmából adódó többlet HIPA.
• Javíthat a település turisztikai helyzetén, presztízsén – mely a polgármester szerint az „AFE működésének köszönhetően egyre több veszteséggel számolhat, mondhatni zuhanó ágban van” – mint attrakció, mely további begyűrűző hatással van a községben működő
  • szolgáltatókra,
  • szálláshelyre,
  • boltokra, vendéglátóipari egységekre,
  • közvetve szinte minden vállalkozás forgalmára és bevételeire,

melyek további HIPA és IFA bevétel többletet eredményezhettek volna a település számára.

Ezzel szemben az AFE szerint a vízi élménypark megnyitása súlyos környezetkárosítással járna, emellett a fizető kereslet, és elsősorban a beruházó haszna érdekében sajátítana ki egy részt a Balaton vízfelületéből. Vagyis gyakorlatilag jövedelmi forrássá tenne egy közterületet, áruvá tenne egy közkincset, nevesül a Balaton egy részét. Az AFE Facebookon közzétett válaszlevelében kiemeli azt is, hogy visszavonták a létesítmény hatósági engedélyét:

„Értelmezésünk szerint Polgármester Úr a fent megfogalmazott rágalmakkal Egyesületünket okolja azért, hogy egy, számos környezetvédelmi, zajvédelmi, balesetvédelmi problémát felvető, a testület bizonyított megtévesztésével elfogadott támogató önkormányzati határozat útján tervezett vízisport élménypálya nem működhet, ugyanis a Hajózási Hatóság jogszerűen visszavonta a létesítési engedély határozatot, azzal az indokkal, hogy az eljárásban sok, eddig meg nem kérdezett érdekelt felek lehetnek, akiknek jogos kéréseit többek között Polgármester Úr sem vette figyelembe, és akiket szokása szerint sem a Polgármester Úr, sem a beruházó nem tájékoztatott a fejleményekről”

A teljes bejegyzés és a nyílt levél az alább olvasható:

Vagyis míg a polgármester szerint az élménypark haszna „lecsorog” a közösség valamennyi tagja számára – turizmus növekedése, adóbevételek, amikből (noha ez nincs explicite beígérve) közérdekű beruházásokat hajthatnak végre – az AFE szerint az emberek túlnyomó többsége csak a járulékos költségeket fogja érezni, és valójában elsősorban a beruházó jár jól az üzlettel.

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a közterületek áruvá tétele, a fogyasztásra építő kikapcsolódást szolgáló fejlesztések kizárják az emberek egy részét – anyagi vagy kulturális okokból – a közjó használatából. A piaci, felhalmozási logikából fakad a szemlélet, hogy bizonyos anyagi befektetések útján a vállalkozó magasabb bevételeket remél, mint a fejlesztésre és működtetésre fordított összegek, vagyis megtérüléssel számol. Miközben az AFE által felsorolt járulékos költségeket nem a beruházó, hanem a közösség és a környezet viseli.

Ez nemcsak a világosi víziparkra, de valamennyi, piaci alapon végrehajtott szabadidős fejlesztésre vonatkozik, és kivált a Balaton partján szembetűnő, hogy a beruházók és a legtöbb önkormányzat a költség-haszon elemzések, és a beruházás melletti érvek felsorakoztatása során nem veszik figyelembe a társadalmi és környezeti költségeket. A tőkés rendszerben rendszerint figyelmen kívül hagyott, „olcsó környezet” társadalmi költségeiről itt lehet bővebben olvasni.

A település másik részén, Balatonaligán ugyanez a helyzet a Club Aliga fejlesztése esetében, ahol magánkézbe játszanak át közterületeket, és a beruházó luxusszolgáltatásokat fejleszt, a közösségi érdekek semmibevételével, és csak az adott szaván és jóindulatán múlik a helyiek parthoz való hozzáférése. Hovatovább az Aliga II. néven ismert, egykoron a párt csúcsvezetőinek fenntartott üdülőterületet partmenti villasorrá alakítaná, milliárdos áron kínált telkekkel, amivel elzárná a partszakaszt.

Eközben a fejlesztések iránya alapján a közforgalmú magánterületként – nem meglepő módon – az üdülő elsősorban nem a látogatók kikapcsolódását, hanem a fogyasztását helyezi előtérbe. Legutóbb pedig azzal borzolták a kedélyeket, hogy a kikötő felújítása során a korábbi évtizedekben működött elvi lehetőségét is felszámolják, vagyis a kikötő már infrastrukturálisan is csak a jachtok és kedvtelési hajók számára lesz alkalmas. Ami újfent csak a társadalom egy szűk csoportjának igényeit szolgálja ki. Ráadásul miközben a kormány szerint „közös kincsünk” a Balaton-part, Lázár János miniszter helyettese igen nyakatekert érveléssel meg is indokolta, hogy mégis, miért jó hogy magánberuházók áruvá teszik.

De lehetne sorolni a példákat napestig: Balatonaliga és Balatonvilágos nem egyedi esetek, hanem sokadik példái annak, hogyan privatizálják és teszik tőkefelhalmozásra alkalmassá a Balatont. Hasonló folyamatok zajlanak például Fonyódon, Balatonakarattyán, Tihanyban és a sort még lehetne folytatni. A beruházások következtében nem csak a közhozzáférés szűnik meg a Balatonnál, de a környezet is pusztul és a fogyasztói árak is emelkednek.

A Balaton lerablását szemléletesen ábrázolja a K-Monitor Panoráma oldala, amin bemutatják, hogyan privatizálja a NER tőkéje a gazdagok számára közkincseinket.